„Nagyon szép feladatok találtak meg és méltatlan dolgokat soha nem kellett elvállalnom.
Az biztos, hogy a pálya a tenyerén hordozott
– mondta Moór Marianna néhány évvel ezelőtt, és a Kossuth-díjas színművész valóban irigylésre méltóan gazdag pályaívet futott be. Ezt pedig majdnem pontosan két éve nyilatkozta: „Ha visszatekintek a pályámra, nem nagyon tudnék olyan szerepet megemlíteni, amit az akkori kínálatból még eljátszhattam volna”.
Moór Marianna A tettes ismeretlen című film forgatásán (Fotó/Forrás: Kotnyek Antal / Fortepan)
1957-ben, 14 esztendősen debütált a Ranódy László által rendezett A tettes ismeretlen című filmben, amire csupán egy szerencsés véletlen következtében jelentkezett: a barátnőit kísérte el a válogatásra, amiről korábban nem is tudott, de amúgy is arrafelé vezetett az útja az ómamájához. Ha már beállt velük a sorba, ott is maradt, és végül 8750 jelentkező közül kapta meg a szerepet. A filmes indulást a színpadi színészmesterség elsajátítása követte: 1965-ben Szinetár Miklós osztályában végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát.
A Főiskola után a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, amelynek 1965. és 1969. között volt a tagja. Ezt követően 1984-ig a Nemzeti Színház, majd 1992-ig a Madách Színház társulatát erősítette, 1992-től ismét a Nemzetiben dolgozott. Belekóstolt a politikába is: 1994 és 1998 között a Fővárosi Közgyűlés tagja volt az MSZP színeiben. 2000-ben a Pesti Magyar Színházhoz szerződött.
Sokoldalú színművész: kezdetben inkább drámai szerepeket alakított, de hamar észrevették jó humorát és stílusérzékét.
Száznál több színházi bemutatóban működött már közre, drámákban és vígjátékokban, klasszikus és modern darabokban egyaránt szerepelt.
Emlékezetes alakítást nyújtott Madách Imre Az ember tragédiájában, olyan klasszikus Shakespeare-darabokban, mint a Sok hűhó semmiért, a Szeget szeggel vagy a Vihar, Szophoklész Élektrájában, Arthur Miller Pillantás a hídról című drámájában, Szép Ernő Patikájában, Popper Péter Színes pokoljában, Szakonyi Károly Vidám finálé című darabjában, Göncz Árpád Magyar Médeiájában és Feydeau Osztrigás Micijében.
Filmes pályája legalább annyira jelentős, mint színházi életműve. Ahhoz a színészgenerációhoz tartozik, akiknek még megvolt a lehetősége, hogy akár fiatal korától kezdve rendszeresen szerepeljen filmvásznon és tévéfilmekben egyaránt. Olyan játékfilmekben láthatjuk, mint a Szent Péter esernyője (1958), a Sodrásban (1964), A beszélő köntös (1968), A Pendragon legenda (1974), Az ötödik pecsét (1976), az Árvácska (1976), vagy a Dögkeselyű (1982). Jellegzetes hangját szinkronként többek között Glenn Close-nak, Ava Gardnernek és Shirley MacLaine-nek kölcsönözte.
Színészetét 1984-ben Érdemes Művész-díjjal, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 1999-ben Kiváló Művész-díjjal ismerték el. 2004-ben megkapta a Kossuth-díjat, és ugyanabban az évben beválasztották a Halhatatlanok Társulatába is. A Főváros 2020-ban Pro Urbe Budapest díjat adományozott neki. A Magyar Filmakadémia Egyesület kiemelkedő színművész pályáját 2021-ben életműdíjjal méltatta.
Bárki számára megszívlelendő, amit a színészet és a jellem kapcsán fogalmazott meg:
A színpadon úgyis annyiféle szerepet kell eljátszanunk: az igazi bensőnk azonban nem veszhet el.
Az erős, kialakult jellem, akinek megvan az elképzelése a világról, a tehetség, a szorgalom elengedhetetlen ezen a pályán”.
Fejléckép: Moór Marianna A Pendragon legenda című film forgatásán (Fotó/Forrás: Révész György / Fortepan)
hírlevél
