Előzmények
Mint azt korábban megírtuk, január 10-én a kulturális tárca Zalán Jánost nevezte ki a Kolibri Színház élére, aki márciustól vezetheti a teátrumot. A döntést megdöbbenéssel fogadta a társulat, amelytől a kinevezett igazgató a társulati meghallgatáson mindösszesen egyetlen szavazatot kapott.
A Magyar Színház Társaság is több ízben hallatta a hangját az igazgatóválasztás ügyében, január 22-én kelt közleményükben Karácsony Gergely főpolgármestert kérték, kezdjen egyeztetést a Kulturális és Innovációs Minisztérium tárcavezetőjével a kialakult „rendkívül méltatlan” helyzet megoldására.
Január 24-én a fővárosi fenntartású színházak vezetői szólaltak meg az ügyben, akik szerint a Zalán János pályázatából kirajzolódó koncepció „nem felel meg sem a pályázati kiírásban rögzített profilnak, sem az épület adottságainak”, majd hazai alkotóművészek kérték a döntéshozókat, tegyenek meg mindent, hogy elkerülhessük az „értékvesztést”.
Levelezés
A kinevezett új igazgató február 3-án nyílt levélben fordult a Kolibri társulatához, amelyben a sajtóban megjelent információkra reagál. Így fogalmaz: „Több cikkben és a petícióban is az jelent meg, hogy felnőtt színházzá alakítanám a Kolibrit. Ez szándékosan elferdített valótlan állítás. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez nem igaz” – írja Zalán János, aki pályázatára hivatkozva felidézte, célja elsődlegesen, hogy a Kolibri valóban a fiatalok színháza legyen. Hangsúlyozta, pályázatában arról beszélt, hogy a szabad kapacitások terhére a felnőtt közönséget is megszólítaná esti előadásokkal, azaz bővítené a portfóliót és a közönségbázist, ám ettől még nem válnak felnőttszínházzá.

Kapcsolódó
Zalán János cáfolja, hogy felnőttszínházzá alakítaná a Kolibrit
„Több cikkben és a petícióban is az jelent meg, hogy felnőtt színházzá alakítanám a Kolibrit. Ez szándékosan elferdített valótlan állítás. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ez nem igaz” – írta a Kolibri Színház újonnan kinevezett igazgatója. Nyílt levelét teljes terjedelmében közöljük.
„A célom, hogy a Kolibri Színház az egyetlen és megkerülhetetlen szereplője legyen színházi kultúránknak: ha csecsemő, gyerek- és ifjúsági produkció, akkor a válasz, Kolibri, ha drámapedagógia, akkor a válasz Kolibri, ha akadálymentesítés akkor a válasz Kolibri Színház kell hogy legyen mindenki számára” – fogalmaz Zalán János.
Február 4-én megjelent a Zalán János levelére adott válasz is. A Kolibri Színház társulatának képviseletében a dokumentumot Vidovszky György rendező, Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri színházi nevelési koordinátora, valamint Nizsai Dániel, a Kolibri színművésze jegyzi.
A levelet teljes terjedelmében közöljük:
A Kolibri Színház társulatának levele
Tisztelt Zalán János, a Kolibri Színház kinevezett igazgatója!
A Kolibri társulatának címzett, 2025. február 2-án eljuttatott leveled a 2024. október 25-én beadott pályázatod óta az első kapcsolatfelvétel részedről a társulattal. Megtisztelő, hogy megpróbálsz eloszlatni néhány „félremagyarázást” a koncepcióddal kapcsolatban, de a helyzet az, hogy mivel a kinevezésed óta eltelt több, mint három hét alatt sem kaptunk egyéb támpontot az elképzeléseidről, mint a nemrég elérhetővé tett pályázatod, kénytelenek voltunk az abban leírtakat tényként olvasni, és az alapján véleményt formálni.
A Kolibri felnőtteknek szóló színházzá átalakítása kapcsán felmerült aggályokat nem az általad idézett mondatból szűrtük le, hanem a pályázatod 42. oldalán olvasható vízióból:
„Arra a nem várt esetre, ha a tervezett együttműködések valamilyen eddig előre nem látható oknál fogva mégsem valósulnak meg, a Kolibri Színház „magára marad”, akkor az egyetlen lehetőség a túlélésre a csak és kizárólag profitorientált működés bevezetése, melyben elsősorban a felnőtt közönség számára készülő szórakoztató darabok kerülnek a fókuszba.”
Ez szerintünk elég egyértelmű, nehéz félremagyarázni.
Az általad említett együttműködések (Lázár Ervin Program, a Déryné Program és az SZFE-vel való együttműködés) egyébként csak tervek, vagyis nem garantálhatóak, és nem is szükségszerűek a gazdaságos működéshez (a Kolibri eddig ezen együttműködések nélkül is kiegyensúlyozottan működött), vagyis a pályázatodból idézett állítás úgy értelmezhető, mintha ennek az elkerülhetetlen profil-váltásnak az igazolását vetítenéd előre. Az pedig különösen érthetetlen, hogy miért lenne a Kolibri gazdaságilag versenyképesebb felnőtteknek játszó színházként egy olyan városban, ahol esténként közel 50 másik, felnőtteknek szóló előadás közül választhat a néző…
Mivel, ahogy írod, profilváltás a fenntartó beleegyezése nélkül nem történhet, a fent idézett elképzelésed még riasztóbb, felveti a kérdést, ezt vajon a szakmai bizottság miért fogadta el mint lehetséges alternatívát?
Az általad idézett (alábbi) mondatodból egyébként mi egészen mást olvasunk ki:
„Célom, hogy új működési modell segítségével a Kolibri Színház valóban a fiatalok színháza legyen, ahol a többi budapesti színházzal ellentétben elsősorban fiatal művészek alkotnak. Olyan színházi műhely, mely a tehetséges, az egyetemről kikerülő, tettvágytól fűtött, jövőt képviselő, kreatív alkotó generáció számára biztosít bemutatkozó helyet.”
Örülünk, hogy ennyire szíveden viseled a fiatalok pályán való elhelyezkedését, de akkor mi lesz az itt dolgozó és alkotó, életükből több évtizedet ebben a színházban eltöltő társulattal? Rólunk ugyanis a több mint 100 oldalas pályázatban egyetlen egyszer sem teszel említést. Ez alapján joggal érezzük, hogy nem bennünk gondolkozol. Emiatt a mostani leveled azon része, hogy „Lesz munka bőven, ne aggódjatok. Semmilyen érték nincs veszélyben. Lesznek továbbra is drámaíróknak szóló pályáztatok, csak jöjjenek majd az anyagok, amit színpadra vihetünk. Folytatódik az általatok elkezdett értékes munka.” a levegőben lóg, ugyanis a pályázatodban sem a Kolibri értékeiről nem írsz, se drámaírókról. Olyan mintha a tiltakozó szakmai szervezetek jogos aggályaira reagálnál, és most utólag módosítanál a pályázatban leírt koncepciódon.
Ugyanis művészi programként a Lázár Ervin Program és egyéb “stratégiai” együttműködések ismételt megemlítésén kívül (amelyek egyébként nem tekinthetők művészeti elképzeléseknek) mindössze az iskolák számára előírt kötelező vagy ajánlott olvasmányok kifénymásolt listájával utalsz. Majd így folytatod: „Ahhoz, hogy a pályázatom a formai követelményeknek megfeleljen, álljon itt egy kezdő évadterv csomag, mely a fentiek alapján változhat.” (87. oldal) És akkor itt jönnek olyan címek, mint Szent Péter esernyője, Micimackó, Szentivánéji álom… Csak azért – írod cinikusan –, hogy a formai követelményeknek megfeleljen a pályázatod?
Sokunkat aggodalommal tölt el, hogy ennyit gondolsz elegendőnek leírni művészeti programként, konkrét alkotók említése nélkül, a korosztályi besorolást figyelmen kívül hagyva. Ezen az általad említett “koncepción” (“…feltüntetett művek színpadi feldolgozásában gondolkodjak, melyek vonzó színházi programok lehetnek az általános iskolák számára”) a gyermek- és ifjúsági színházi kultúra, élen a Kolibrivel réges-régen túlhaladt. A gyermek- és ifjúsági színház nem a nemzeti tantervben megjelölt kötelező vagy ajánlott irodalmi művek színpadi illusztrációja.
Ez a hiányosság is azt erősíti bennünk, hogy nincs művészi elképzelésed a gyermek- és ifjúsági repertoár frissítésére, vagyis lehet, hogy tényleg felnőtteknek szóló színházban gondolkozol, jelentsen az neked bármit is.
Azt “idézed” a pályázatodból, hogy „A célom, hogy a Kolibri Színház az egyetlen és megkerülhetetlen szereplője legyen színházi kultúránknak: ha csecsemő, gyermek- és ifjúsági produkció, akkor a válasz, Kolibri, ha drámapedagógia, akkor a válasz Kolibri, ha akadálymentesítés akkor a válasz Kolibri Színház kell, hogy legyen mindenki számára.”
Örülünk, hogy mindez célod, ugyanis ezek közül sok már régen így van: a Kolibri megkerülhetetlen szereplője a színházi kultúránknak, és ezt tudja az, aki ismeri. Lásd azt a rengeteg támogató üzenetet, közleményt, nyilatkozatot, amelyek éppen ennek a különleges értéknek a védelmében emelik fel a szavukat. Örülünk, hogy megemlíted a csecsemőket itt, bár az idézet a “csecsemő-” szó nélkül volna pontos, ugyanis a pályázatodban ez a mondat anélkül szerepel (84. oldal). Vajon miért idézted magad pontatlanul, és változtattál most ezen? A pályázatodban mindösszesen még két alkalommal szerepel ez a szó, meglehetősen zavaros összefüggésben (84., 85. oldal), vagyis a Kolibri egyik védjegyéről nem írsz semmit, vélhetően azért, mert ennél a mondatnál többet nem gondolsz róla.
Fent azt írod, hogy „drámapedagógia”. Ezt sokan nem értjük. Hogy kerül ez ide? A Kolibri és általában a színházak nem foglalkoznak kifejezetten drámapedagógiával. Talán színházi nevelésre gondolsz, de az egy másik szakterület. Egyébként arról sincs egyetlen szó sem a pályázatodban, pedig, ha színházi nevelés, akkor tájékoztatunk, a Kolibriben működik a legtöbb színházi nevelési foglalkozás, és itt vezették be ezt először az országban még 2002-ben.
Ahogy a pályázatodban, úgy ebben a levélben is kiemeled, hogy “Nemzetstratégiai feladatokat ellátó csecsemő-, gyermek- és ifjúsági színház!” Bár a “csecsemő” szó itt is utólag, csak ebben a levélben került bele (lásd eredeti: 84. oldal), de azt nagyobb problémának találjuk, hogy színházi szakmai szemmel értelmezhetetlen ez a mondat és inkább aggodalommal, mint bizalommal tölt el bennünket.
Az általad kért társulati találkozón sok kérdést fogunk feltenni a pályázatod alapján, ezt vesszük alapul, és nem az utólag korrigált, kiegészített ígéreteket, módosításokat, magyarázatokat, amelyekből ebben a levélben is van néhány.
Budapest, 2025. február 3.
Üdvözlettel,
a társulat képviseletében
Vidovszky György
a Kolibri Színház rendezője
Gyevi-Bíró Eszter
a Kolibri Színház színházi nevelési koordinátora
Nizsai Dániel
színész
(kiemelések: Kolibri Színház)
Fejléckép: A Kolibri Színház épülete (forrás: Kolibri Színház)