A Kossuth- és József Attila-díjas Spiró Györgyöt nem először díjazzák a magyar dráma napján, 1997-ben és 2004-ben A Színházi Dramaturgok Céhének Szép Ernő-jutalmában részesült, 2015-ben pedig a Hello, dr. Mengele!-vel Az évad legjobb magyar drámája címet is elnyerte.
Az Örkény István szellemi munkássága előtt tisztelgő Kortárs Magyar Dráma-díjat a Sajnálatos eseményekért vehette át.
A mű egyben kordokumentum is, amely a 20. század második felének magyar történelmébe enged betekintést. Spiró történészek és levéltárosok munkái nyomán írta meg azt a két tragédiát és közjátékot, amely a Scolar Kiadó kötetébe bekerült. A szerző az írás során igyekezett a jegyzőkönyvek, emlékiratok és naplók szövegét minél teljesebben megőrizni. A kutatás során ő maga is rácsodálkozott a különböző eseményekre és rádöbbent, hogy voltaképpen az Akárki című moralitásjáték modern változatán dolgozik.
A Rózsavölgyi Szalonban megtartott díjátadón laudációjában Závada Pál is ezt emelte ki: a Kádár-rendszer gyermekeinek eszmélését, a titokban elpusmogott pletykákat, amik memoárokról és jegyzőkönyvekről szóltak.
„Na, ez micsoda dráma! – ámuldoztunk, mialatt lassan, évtizedeken át jutva az igazság újabb morzsáihoz, többé-kevésbé megvilágosodtunk.
Ha ezt az egészet történelmünk színpadáról a valódi, a színházi színpadra írná meg valaki! – erre áhítoztunk” – mondta Závada, párhuzamot vonva Spiró György és kortársai – Kornis Mihály, Térey János és Örkény István – drámaírói munkásságával, majd tovább szőve a gondolatmenetet, a régiekhez kapcsolta a díjazottat.
„De persze az a kérdés is fölmerült most bennem, vajon hogy írta volna meg ezt Örkény akkor, ha megéri a rendszerváltást, illetve ha kezébe jutnak mindazok a dokumentumok, amelyekhez Spiró már hozzájutott. Akinek a kezén most ebből tényleg egy több részes Shakespeare-királydráma született, olyan, mint a II. Richárd, folytatásaként a kétrészes IV. Henrikkel, az V. Henrikkel, majd a háromrészes VI. Henrikkel. No meg a III. Richárd! Amely nem véletlenül volt olyan népszerű a magyar színpadokon a mondott Kádár-érában is.”
Abban a rendszerben, amelyben Spiró György már gimnáziumi évei alatt elhatározta, hogy drámaíró lesz, aztán mégis az újságírás, a tanítás és a tudományos munkák felé fordult. Persze, a színházhoz is szorosan kötődött, 1986-tól hat évig volt a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja, 1992 és 1995 között pedig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. Az ELTE-vel egy időben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is elkezdett oktatni, 1990-től 1997-ig tanár, 1997-től habilitált docens, 1997 és 2000 között pedig Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2016 februárjától 2018-ig a Szegedi Nemzeti Színházban dolgozott mint művészeti főtanácsadó.
„Ha alaposabban betekintenénk Spiró műhelytitkaiba, és kutatni kezdenénk azokban a dokumentumokban, amelyekkel ő dolgozott, megpróbálhatnánk lépésről lépésre rekonstruálni, mely jelenetek alapulnak egy-egy értekezletnek (pl. központi vezetőségi ülésnek), kihallgatásnak vagy bírósági tárgyalásnak a megszólalók nevével rögzített jegyzőkönyvén, rádióban elhangzott, újságban megjelent híreken, nyilatkozatokon, melyek a megírt vallomások elmondott verziói, melyek azok, amelyek valamely levélben vagy visszaemlékezésben leírt hiteles esemény dramatizálásai, és melyek lehetnek az írói fantázia – amúgy ránézésre a valódiaktól szinte megkülönböztethetetlen – produktumai” – mondta Závada, és ki is ragadott néhány jelenetet a Sajnálatos eseményekből:
„Kíváncsi volnék egyébként, hogy például az olyan emlékezetes érzelemkitörés, mint amikor ‘56 november 7-én Kádárné a Parlament lépcsőjén a szovjet katonákkal megérkező férjével ordítozni kezd, hogy »Már megint mit műveltél, te szemét?! Ezt a szart is te vállaltad?« – vajon tisztán szerzői lelemény, vagy erre visszaemlékszik valaki.
De hát csak Münnich volt még jelen – ezért úgy néz ki, egyikükről sem feltételezhető, hogy később beszélt volna róla.”
Ha az igazság rejtve is marad, a dráma, amelyet a szerző maga csak sötét kalandregénynek nevez, már megtalálta a maga színpadát: Zsámbéki Gábor ugyanis hamarosan színpadra viszi 2021 legjobb drámáját a Katona József Színházban.
Garaczi László Veszteg című drámája a covid sújtotta Budapesten játszódó, versben írt lázálomszerű monológ, amely általános emberi érzéseket fogalmaz meg. Középpontjában a járvány okozta társadalmi szorongás áll, a végén mégis erős közösségi érzést fogalmaz meg: a város elembertelenedését és a szereplők magányát.
„Állok az ablakban.
Már nem esik, de sötét az ég.
Elindulnak a kórház alagsorából
a furgonok a ravatalozókba.
Zúg a fejem, a szemhéjam rángatózik.
Az ismert tünetek hat óra Mortal Kombat
és kis pihenő után újabb hat óra Szittya Fighter után.
Szirénázó rendőrautó a Podmaniczkyn,
villogó vészjelző, a Dózsa György úton jobbra fordul.
Betöltök néhány webkamerát:
az Andrássyn is rohamkocsik húznak a liget felé.
Eltűnik a konvoj a fák közt.
Megkeresem a mobilomat.
A hívott szám jelenleg nem kapcsolható.
Üres az utca. Semmi mozgás.”
Laudációjában Márton László, Garaczi pályatársa az író egyedi hangját és a drámai formát emelte ki, amely miatt érdemes lenne mielőbb színházban műsorra tűzni.
Aiszkhüloszhoz hasonlította a szerzőt: ami az ókori drámaírónál forradalmi újítás volt, az Garaczinál forradalmi visszalépés.
A dráma az ókori görög drámákat idézi meg humorosan, egy kis cinizmussal vegyítve.
A magyar dráma napja
1883. szeptember 21-én tartották Madách Imre Az ember tragédiája című drámájának bemutatóját a Nemzeti Színházban, az előadást Paulay Ede rendezte. A Magyar Írók Szövetsége 1984-ben kezdeményezte, hogy a premier évfordulóján emlékezzenek meg a magyar dráma napjáról. Így szerették volna felhívni a figyelmet a magyar színházművészet értékeire, illetve ösztönözni az írókat újabb alkotások létrehozására.