Színház

Stohl András: „Olyan fickónak kell lennem, akinek nincs fény a szemében”

2019.02.25. 17:00
Ajánlom
Stohl András főszereplésével mutatta be a Centrál Színház Ödön von Horváth darabját, a Kasimir és Karoline-t. A darabról, a próbafolyamatról, a főpróbahét nehézségeiről is beszélgettünk, sőt Molnár Ferenc Liliomja is szóba került.

Szinte mindennap játszol, ez azt jelenti, hogy most teljesen a színház felé fordulsz?

Már régóta 20-25 előadásom van egy hónapban. Így alakult, nincs ezzel baj. A televíziós munkáim mellett is ennyit játszom, csak akkor napközben még forgatok is. Már hiányozna is, ha kevesebbet dolgoznék.

Szabadúszóként te döntesz arról, hogy mit vállalsz?

Félig-meddig vagyok szabadúszó, mert az egyeztetések kapcsán a Centrál Színház élvez elsőbbséget, és évente benne vagyok egy új darabjukban. Örömmel teszem, főleg, ha olyan rendezők jönnek, mint Szikszai Rémusz, vagy Alföldi Róbert. Nagy segítségemre van ebben Puskás Tamás, aki nem tipikus színházigazgatóként viselkedik, nem kell könyörögnöm neki, ha kapok egy felkérést. Megbeszéljük, és nyugodtan játszhatok máshol is. Ráadásul, amióta így dolgozom, azóta sokkal több időm marad a gyerekeimre, a családra, magamra is. Így szinte minden nap én mehetek értük az óvodába, iskolába, és van időm játszani, programozni velük az esti előadásig.

268A1569-153947.jpg

Stohl András (Fotó/Forrás: Fejér Bernadett / Fidelio)

Az új darab a Kasimir és Karoline volt idén, Alföldi Róbert rendezésében. Most találkoztál először Kasimir szerepével?

Vizsgadarabom volt már negyedéves koromban a főiskolán. Zsámbéki Gábor osztályába jártam, ő rendezte, akkor Rauch voltam, töméssel és ezüstfoggal. Nagyon jó emlékeim vannak arról az előadásról. Most is valamelyik idősebb szerepre számítottam, de

amikor megtudtam, hogy Robi fogja rendezni, már sejtettem, hogy lesz benne valamilyen csavar.

Ő szándékosan azt szerette volna, hogy a darab elején kiderülő probléma még súlyosabb legyen. Így rögtön az elején sokkal nagyobb a konfliktus helyzet, amikor kimondom, hogy ötvenéves vagyok, tegnap kirúgtak, holnap mehetek a híd alá. Bár a nagy világgazdasági válság idején játszódik a történet, de akár ma is játszódhatna. 

Hiszen mit tud csinálni egy ötvenéves ember, amikor egyik napról a másikra az utcára kerül?

Egyébként megdöbbentő a számomra, hogy mennyire hasonlít ez a darab, Molnár Ferenc Liliomjára - csak ugye, Ödön von Horváth lényegesen hidegebb Molnárnál. Elgondolkodtam azon, hogy ki láthatta hamarabb a másik munkáját. Kiderült, hogy Molnár 1909-ben írta a Liliomot, ő pedig 1932-ben a Kasimir és Karoline-t, tehát elvileg ismerhette Molnár darabját. Az is elgondolkodtató, hogy vajon lopott-e belőle, hiszen sok motívum egybeesik.

Liliom is elveszti a munkáját, ott is van egy barát, aki bűnöző, és még az is stimmel, amilyen nagy áhítattal mondja róla Karoline, hogy „sofőr” a foglalkozása.

Persze az is lehet, hogy annak a kornak ez volt a sztereotípiája, és ha valaki elvesztette a munkáját, akkor nem volt más választása, egy barát könnyen elvihette a rossz irányba. Viszont voltak még olyan állások, amire a hölgyek azt tudták mondani, hogy „tűzoltó”, vagy „sofőr”.

Neked sem ez az első sofőr szereped.

Igen, a Meseautóban is sofőr voltam, ott többet nevettem.

bata_eva_stohl_andras_foto_horvath_judit_KASIMIR_ES_KAROLINE-153855.jpg

Bata Éva és Stohl András (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Centrál Színház)

Itt egy eleve egy vesztes helyzetből kell egy „még vesztesebbe” eljutnod.

Igen, még a lánnyal is szétcsúsznak. Eredetileg két fiatalra volt írva a darab, ott a nézők talán reménykedhettek, hogy újra egymásra találnak, itt ennek esélye sincs.

A nehézséget az jelentette, hogy tőlem meglehetősen távol áll Kasimir karaktere.

Egy tesze-tosza fickó, aki nem talál megoldást az elrontott életére. Nem kifelé kapar a gödörből, hanem egyre mélyebbre ássa magát. Ezt a fajta keserűséget, fájdalmat, szomorúságot és tehetetlenséget nem szeretem, és ezért aztán játszani is nehéz. De nem technikailag nehéz, hanem jobban megvisel.

A játék során egyre jobban magadba fojtod az indulatokat.

Igen, Kazimir az elején még próbálkozik, még vannak megnyilvánulásai, csak aztán szépen lassan elmegy a rossz út felé. A vége felé mintha kijózanodna, de végül is beletörődik a helyzetébe. Ez a hajó elment, nincs feloldás. Papp Janó (az előadás egyik szereplője - a szerk.) egyik ismerőse mondta, hogy meg van törve a szemem. Ez annyira jól esik, mert

az egész előadás alatt olyan fickónak kell lennem, akinek nincs fény a szemében.

268A1589-160604.jpg

Stohl András (Fotó/Forrás: Fejér Bernadett / Fidelio)

Régóta dolgozol Alföldi Róberttel. Milyen újra és újra együtt próbálni?

A főiskola óta barátok vagyunk Robival, a pályánk váll-vállvetve megy, erre büszke vagyok, és remélem, hogy soha nem fog megváltozni, amíg élünk. Mi tényleg félszavakból értjük egymást. Ettől függetlenül előfordul konfliktushelyzet közöttünk, itt nem volt. Bár nagyon nehéz a darab és nagyon nehéz a szerep, a nehézsége nem abból fakad, hogy nagy amplitúdókkal dolgozik, vagy nehéz megtalálni a mondatok igazságát. Inkább abból, hogy

filmszerűen mozaikos a történet, megmutat valamit, vágás, és már valami más jelenettel megy tovább. Aztán újra visszatér, de már megint máshol tart.  

Ebben a munkában most kitüntetett helyzetben voltam, kicsit meg is ijedtem, mert nem kaptam annyi instrukciót, mint szoktam, csak biztatott, hogy jó lesz. Azért olyanokat mondott, hogy semmiképpen se meneküljek el a szentimentalizmusba, és a vége felé, hogy ne toljam túl szerepet.

Ezek szerint alámerülés volt Kasimir szerepe?

A próbák során előbb-utóbb meg kell keresned saját magadban azokat a dolgokat, amiktől te leszel az a Kasimir, aki leszel. Legalábbis én

azt gondolom a színjátszásról, hogy a színpadon a szereppé kell válnom.

Egy idő után aztán elkezd ráülni az emberre a szerepe, nálam ez mindig így van. Persze nem leszek Othello, és nem fojtogatom a kedvesem, de mondjuk, féltékenyebb leszek. Ezen a főpróba héten nagyon morózus lettem, nem volt kedvem bolondozni, mókázni. Felkeltem, bejöttem, már szomorú voltam. Felvettem a susogós széldzsekit, meg azt a nagyon szomorú pulóvert, aztán a bajuszt - hát nem volt valami jó kedvem – hiszen ennek a fickónak még zakója sincs, bulizni is csak ebben tud jönni. Ugyan másfélórás az előadás, de olyan megterhelő, mintha két felvonásos lenne. Örülök, hogy egyben játsszuk, mert így nem tud a néző kikerülni belőle, nem tud kizökkenni. Sarkosabban fogalmazva: nem tud elmenni a szünetben. Végig kell néznie. Bekerül a húsdarálóba, és ledaráljuk a végire. 

Fejléckép: Stohl András (Fotó: Fejér Bernadett, Fidelio)

Alföldi rendezésében lép színpadra Stohl András és Bata Éva

Kapcsolódó

Alföldi rendezésében lép színpadra Stohl András és Bata Éva

Ödön von Horváth klasszikusát, a Kasimir és Karoline-t január 6-án mutatja be a Centrál Színház. A sírnivalóan gyönyörű darab ma aktuálisabb, mint valaha.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

A magyar oktatás MacGyverei – a kötelező olvasmányok

A jövő nemzedék sorsa mindössze attól függ, hogy Gárdonyit, Szabó Magdát vagy Agatha Christie-t adnak a kezébe? Arató Lászlóval, a Magyartanárok Egyesületének elnökével - a NAT-módosítás részleteinek hiányában - a jelenlegi szabályozást vizsgáltuk meg, hogy jobban értsük, mi is lehetne a változások előremutató iránya.
Vizuál

Az 1917 a legjobb film az amerikai producerek szerint

Sam Mendes első világháborús eposza, az 1917 című film kapta meg az Amerikai Producerek Céhének (PGA) díját a mozikban forgalmazott filmek mezőnyében szombaton Los Angelesben.
Plusz

75 éve szabadult fel a pesti gettó 

A pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést vasárnap Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában, majd koszorút helyeztek el a zsinagóga falánál állított emléktáblánál.
Klasszikus

Boldog születésnapot kívánunk Fischer Ivánnak!

Ma ünnepli születésnapját a Budapesti Fesztiválzenekar alapító-karmestere, egyik legkelendőbb hazai művészünk. Saját Happy Birthday-feldolgozásával köszöntjük!
Vizuál

Ki nevet még a bohócon? – 100 éve született Fellini

Száz éve, 1920. január 20-án született Riminiben Federico Fellini, az egyik legnagyobb olasz filmes, akit első olaszként jelöltek rendezői Oscar-díjra, s mind a négy a kitüntetésre jelölt alkotása nyert a legjobb külföldi filmek között, a legnagyobb elismerésnek mégis azt érezte, ha rendező-festőnek nevezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Tizenöt ország előadásai a Nemzeti fesztiválján

Hetedik alkalommal rendezi meg a Nemzeti Színház április 8. és május 17. között a MITEM-et, amelyre idén olyan nemzetközi hírű alkotók rendezéseit várják, mint Robert Wilson, Theodorosz Terzopulosz, Michael Thalheimer, Sebastian Hartmann és Victoria Thierrée Chaplin.
Színház premier

Rendhagyó sajtótájékoztatón mutatkozott be az Eldorádó csapata

Bereményi Géza kultikus filmjének számtalan színpadi adaptációja készült az Arany ára címmel. A József Attila Színház a Film évadában tűzi műsorára az Eldorádót.
Színház hír

Megkezdődött a Trianon100 emlékév a Nemzetiben

Sajtónyilvános olvasópróbán ismertette a trianoni évfordulóra készülő programjait a Nemzeti Színház. Első bemutatójuk, a Wass Albert szövegei és korabeli dokumnetumok alapján készülő Tizenhárom almafa lesz.
Színház premier

Kern András is megjelent a Fővárosi Törvényszéken

A Fővárosi Törvényszék patinás esküdtszéki tárgyalótermében tartották a Játékszín februári bemutatójának sajtóeseményét. A vád tanúja című produkciót Simon Kornél rendezi, a főbb szerepekben Kern András, Kocsis Dénes, Szerednyey Béla és Lévay Viktória lép színpadra.
Színház magazin

„Hoztam maguknak egy kis pesti levegőt” – 50 éve ment el Latyi

A híres színészdinasztia leszármazottait, a Latabár testvéreket a szigorú kritikusok is Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították. Ők azonban a külföldi sikerek után hazajöttek, itthon játszottak és forgattak. 1970. január 11-én halt meg Latabár Kálmán.