Színház

Súlya van, hogy figyelnek rám

2009.10.26. 14:00
Ajánlom
Másfél éve végzett Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában, azonnal a Katonába szerződött. A POSzT zsűrije és az ország színházi kritikusai szerint is ő volt tavaly a legígéretesebb pályakezdő. Mindezek ellenére Tenki Réka inkább kételkedik. Legfőképp saját magában. És elkezdett gitározni tanulni, mert még jól jöhet.

Fidelio Est: Miért épp gitár? Lehetett volna zongora vagy fuvola is.

Tenki Réka: Csak úgy jött, nincs konkrét oka. A hangszer valahogy teljesen kimaradt gyerekkoromban, az egyetemen viszont éreztem, hogy szükségem lenne rá. Az osztálytársaim többsége tudott valamin játszani, nekem meg mindig maradtak a kézi csörgők... Ami persze nem baj, csak jó lett volna jobban hozzájárulnom az ilyen jellegű feladatokhoz.

FE: Épp az osztályodról akartalak kérdezni. Hogy kívülről úgy tűnt, nagyon erős közösség voltatok.

TR: És vagyunk is. Úgy érzem, mintha a részemmé váltak volna. Olyan kapocs van közöttünk, amit nem szeretnénk elfelejteni, eltörölni. Furcsa kötődésünk van egymáshoz, mélyebb, mint a barátság. A közösség nekem nagyon fontos. Egymásból kell erőt merítenünk, együtt kell fenntartani magunkat. Egyedül nem lehet megvalósítani önmagad.

FE: Ez most a Katonában is így van?

TR: Egyelőre keresem a helyem ebben a családban. Ez majd a munkával jön meg. Az egyetemen is el kellett telnie két évnek ahhoz, hogy valóban együtt legyünk. Teljesen nyitottan áll hozzám mindenki, és én is hozzájuk, hiszen együtt kell dolgoznunk.

FE: Hirtelen kaptál két díjat a Barbárokra, a szakma szerint jelenleg te vagy a legjobb pályakezdő az országban...

TR: Nagyon sokat jár ezen az agyam. Jó, hogy van eredménye annak, ha az ember küzd és dolgozik. Ezzel együtt egy kicsit bezártam, megijedtem. Mindennek nagyobb súlya lett, mert érzem, hogy figyelnek rám. Mi lesz, ha majd egyszer nem tudok újat mutatni? Amíg az embert nem ismerik, bármit csinál, újnak és erősnek hat. De mi van, ha már ezerszer látták? Félelmetes érzés, hogy amit eddig csak tanultam, hirtelen a munkámmá vált. Ezt még nem tudom, hogy hogyan kell csinálni. Vannak ösztöneim, megérzéseim, de kezdem azt hinni, hogy ez kevés. Eddig sose figyeltem magam, most már ezt is el kell kezdeni, és abból tanulni.

FE: Vagy esetleg figyelni másokat, és abból?

TR: Persze, ez rám mindenféleképpen ösztönzőleg hat. Most is, épp a Mesél a bécsi erdőt próbáljuk, a múltkoriban néztem Rezes Juditot, és arra gondoltam, hogy én is így akarok dolgozni, ahogy ő. Nagyon laza tud lenni, olyan természetes, ugyanakkor okosan átgondolt megnyilvánulásai vannak, ami nagyon ritka.

FE: Ebben most egy pici szereped van, a Bárónő, gyakorlatilag egyetlen jelenet.

TR: Ilyen még nem volt. A Mit csinál a kongresszus?-ban, az Úri muriban, a Barbárokban végig ott voltam, minden nap próbáltam. Az Éhség is nagy feladat volt. Most viszont egyelőre heti egy-két próbám van, így ennek a kevés időnek a fele arra megy el, hogy felfogjam, hogy próbálok, ott vagyok, ez a Mesél a bécsi erdő... Ha bent van az ember minden nap, akkor ez magától értetődik. De most olyan, mintha minden próbán elölről kezdeném. Lehet, éppen azt tanulom, hogy azt a háromnegyed órát, amikor színpadon vagyok, hogyan tudom a legjobban kihasználni. Viszont olyan vagyok, hogy mindent azonnal meg akarok oldani. Ráadásul maximálisan. Gitárórán is türelmetlen vagyok magammal. Miért nem áll úgy a kezem? Ötször elmondták, és még mindig nem. De miért nem? Persze tudom, hogy mindenhez időre van szükség, mégis türelmetlen vagyok magammal szemben. Közben pedig nem akarom, hogy minden a munkáról szóljon, abba bele lehet hülyülni. Néha azt érzem, hogy csak a próba és az előadás van, más nem létezik. Néha meg azt, hogy csak a más van, és a színház nincs, ilyenkor viszont nem tudok úgy teljesíteni, ahogy kell. Itt lavírozok most, ezeket keresem...

FE: Egyedül akarod ezeket megfejteni, vagy a kétségeidet megosztod a számodra fontos emberekkel?

TR: Nemrég beszéltem Aschernek arról, hogy olyan, mintha elvesztettem volna valamit a Barbárokkal kapcsolatban. Időnként látom magamat kívülről, hallom a mondataimat. Ő azt mondta, hogy hagyjak magamnak időt, úgyis minden ott fog megteremtődni és kialakulni. Máté Gábor pedig egyszer egy előadás után azzal jött oda hozzám, hogy "Réka, ma egészen máshogy játszottál, mint tegnap". Mondom, biztosan azért, mert itt vannak a szüleim. Erre ő: "Minden este úgy kell játszani, mintha itt lennének a szüleid, vagy ha utoljára lépnél színpadra". És ez tényleg igaz. Most is, megyek próbálni, és elhatároztam, hogy úgy fogom mondani a szöveget, mint még soha!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Vizuál

Kiállítják az első bécsi női fényképész századeleji portréit

Művészek, arisztokraták és más hírességek a század elejéről Klimttől Picassóig a Madame d'Ora néven dolgozó Dora Kallmus fotográfiáin a bécsi Leopold múzeumban.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.
Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.
Színház magyar színház

Az Operettszínház és a Magyar Színház vezetésére írtak ki pályázatot

A kiírások szerint mindkét pályázat nyertese 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót.