Az elmélyülés és csend időszakát éljük hónapok óta. Hogy bírod a bezártságot, a "színpad nélküliséget"?
A színházi munka és színpad nélkül nehezen. Bizakodó vagyok, hogy a jövő évadban már minden a megszokott rendben zajlik majd. Másképp, az egészen biztos, és nem lesz könnyű a szakmánknak talpra állni, de újra lesz színház. Addig pedig igyekezni kell őrizni magunkat, mentálisan, fizikailag is. Bár megjegyzem, erre mindig figyelnie kell mindenkinek. A világ ilyen is, meg olyan is, meg kell találni benne magunkat. A bezártsággal nincs bajom, szeretek itthon lenni, és remek családom van, velük lenni önmagában öröm és boldog idő. Sokat olvasok, beszélgetek telefonon, filmeket nézek, teszek veszek itthon, csatlakozom Eszter remek egyetemi óráihoz. Fantasztikus művészettörténet, színháztörténet órákat hallgathatok, hát nem nagyszerű? Csodás ajándéka ez, ennek a rettentő időszaknak.
Balla Eszter és Szabó Gabi (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Anyaszínházad, a József Attila Színház, ahol a pandémia második szakaszában egymást segítve tartjátok kondícióban magatokat. Mesélsz a kezdeményezésről?
A lényeg a kérdésben van. Egymást segítve. Ez sokkal többet is ad, mint adott esetben az elvégzett gyakorlat.
Károly [Nemcsák Károly, a színház igazgatója – a szerk.] fontosnak tartja a közösségi együtt létezést, és a lehetőségekhez képest biztosított egzisztenciális gondoskodást is. Nekünk, színházban dolgozóknak, fontos a valahová tartozás. Ezekben a hónapokban még inkább felerősödik az emberben a kiszolgáltatottság érzése. Az órákon, nem csupán dolgozunk magunkon, de együtt is vagyunk, beszélgetünk, egymásra nézünk, nagyokat röhögünk. Ezt nagyon fontosnak tartom. Másfelől, még a sportolós múltamból is tudom, hogy nagy szükség van az önfegyelemre, és a kondícióban maradásra. Vannak beszédgyakorlatok, ének órák és van lehetőség a futásra, tornára is. Persze, szigorúan betartva a védekezés szabályait. Igyekszünk tartalmas és tehetséges online tartalmakkal kedveskedni a nézőknek.
Mucsi Zoltán, Fila Balázs és Szabó Gabi (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
A hosszú szünet szokatlan egy színész számára. Valóban ki lehet esni a ritmusból? A kondíció, beszédtechnika elfelejthető?
A ritmusból néha ki is kell esni, meg kell állni, gondolkodni, pihenni, valami másra koncentrálni. Ezek a töltekezés napjai, most sajnos hónapjai.
Én igyekszem így tekinteni erre az időszakra. De ha erre dühvel, elégedetlenkedéssel, lustasággal tekintünk, akkor szét lehet hullani. A fizikum elromolhat, de a szakmai tudás nem, azt csak szinten kell tartani. A mi szakmánk nagy része gyakorlat, memória, beszéd, mozgás. Tanulás, tanulás. De annak, akinek szüksége van, annak most, ez az időszak, remek lehetőség arra, hogy fejlessze magát. Igen, látszunk, nem mindegy hogyan látszol.
Van olyan kollégád, aki ismételi a futó darabjainak a szövegét, hogy ne felejtse el. Te is ilyen alkat vagy? Vagy te könnyen rögzítesz, és nem jössz zavarba akkor sem, ha esetleg egy 10 évvel ezelőtti előadásból kell idézned?
Nagy zavarba jönnék egy tíz évvel ezelőtti szöveg felidézésével... De érdekes, hogy majd' 30 éve játszottam, a Cyrano Roxanne-ját a Vígszínházban, pár éve láttam a miskolci – remek – előadást. Minden mondat előbújt bennem. Valahogy úgy van ez a fejemben, hogy van egy polc, ahol a játszó darabok vannak, és csak akkor kerülnek egy másik polcra, ha már tudom, hogy nem játszom tovább a szerepet. Van, amikor csak úgy, ha ülök a kocsiban a dugóban, átmondom, átgondolom a szerepeim, tréningezem a fejem. Igen, könnyen rögzítek.
Fila Balázs és Szabó Gabi (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Számtalan műfajban kipróbáltad magad. Idén, ha az élet nem szól közbe, két merőben más hangulatú premiered lett volna. Mi áll hozzád a legközelebb?
Valóban sok műfajban játszottam már, még a vígszínházi és a szegedi években is. Remélem, a Szibériai csárdás és az Imposztor is elkészül majd. Nincs szeretem és nem szeretem műfaj. Jó előadásokat kell csinálni, és lehetőség szerint igényes, szép szövegekkel dolgozni. Ebben hiszek. Szívem közepén azért a prózai, drámai szerepek vannak.
Szabó Gabi és Mihályfi Balázs (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Kipróbálnád Magad a másik oldalon is? Vonzott valaha a rendezés?
Színésznő vagyok, nem rendező. Az egy másik szakma, remek, nagy felkészültségű, tehetségű rendezőkkel dolgozhattam. Volt, akikkel többször is. Az én dolgom a színpadon van, maradok is ennél.
Támogatott tartalom.
hírlevél
