A Szalagkorlát című önálló estedet Deés Enikő írta és rendezte. Hogyan dolgoztatok együtt?
Nagyon sok találkozónk volt Enikővel. Ő kérdezett, én pedig válaszoltam. Rengeteg történetet meséltem neki a saját életemből, és ezekből együtt kezdtük el kirajzolni, meddig érdemes elmenni, hol húzódik az a bizonyos határ. Enikőnek kiváló arányérzéke van: a sok sztoriból felépített egy vázat, amire aztán rá lehetett húzni az egész előadást. Különleges tehetségű alkotó, nagyon jól érzi a humort és a poénok működését. A stand-up egy nagyon sajátos műfaj: ugyanaz a poén akár három különböző történetszálon keresztül is megérkezhet – ebben Enikő rengeteget segített.
Miről szól a Szalagkorlát?
Tulajdonképpen a saját működésemről. Arról, hogy mi az a közeg, ami megtart engem – legyen szó a színházról vagy a magánéletről. Arról, hogy mikor tolom túl a dolgokat, hogyan működik bennem a szorongó kötődés, vagy éppen milyen abszurd helyzetekbe kerül egy színész egy szerep kedvéért. Szóba kerülnek aktuálpolitikai reflexiók, forgatási történetek, párkapcsolati helyzetek, de az egésznek az önirónia az alapja.
A célom az volt, hogy könnyed formában beszéljek komoly dolgokról,
hogy miközben a néző jól szórakozik, vigyen haza valamilyen gondolatot is.
Korábban is készítettél személyes hangvételű előadást. Miben más ez a munka?
A Széttépve című zenés estem szintén egyfajta szembenézés volt önmagammal. Ott sok történet szólt a függőségekről, a szeretetéhségről, az elvált szülők gyermekeként szerzett tapasztalatokról, vagy arról, milyen hatással vannak ránk az érzelmileg elérhetetlen szülők. A Szalagkorlát azonban más műfaj. Ha egyedül állsz a színpadon, nem nagyon tudsz elbújni. Ahhoz, hogy hiteles és izgalmas legyen az előadás, muszáj saját magadból dolgozni. A stand-up valójában arra ösztönzött, hogy még őszintébben vállaljam fel önmagam.
Szabó Kimmel Tamás a Széttépve című előadásban (Fotó/Forrás: Takács Attila)
Mennyire tekinthető önismereti utazásnak ez az est?
Kis túlzással ebben a szakmában tulajdonképpen egy folyamatos önismereti kurzusban létezem. Sok éve járok terápiára, szerintem enélkül nehéz is lenne színésznek lenni. Az előadásban is sokszor azt vizsgálom, miért működöm úgy, ahogy működöm. Vannak benne párkapcsolati történetek, mondatok, felismerések, amelyek nagyon megütötték a fülemet az elmúlt években.
Olyan dolgok, amelyekről már pontosan tudom, hogy nem szeretném őket újra átélni vagy elkövetni.
A stand-up műfaja lehetőséget ad arra, hogy az előadás folyamatosan változzon?
Abszolút. Talán ez az egyik legizgalmasabb benne. A Szalagkorlát szinte soha nem ugyanolyan. Előadásról előadásra bekerülhetnek aktuális történetek, új élmények, friss gondolatok. Éppen ezért azt remélem, hogy a következő évadban is szép karriert fut majd be az est. Most folyamatosan keressük számára a megfelelő helyszíneket és lehetőségeket.
Hol találkozhat veled a közönség?
Jelenleg havi rendszerességgel játszom a Centrál Színházban, a nyári időszakban pedig a 6SZÍNben látható az előadás. Nagyon várom a nézőket: azokat, akik szeretnének egy jót nevetni, de közben gondolkodni is egy kicsit saját magukon.
A 6SZÍNhez személyes kötődésed is van.
Igen, Földvári Péterrel régóta jó kapcsolatban vagyunk. Sokszor beszélgettünk arról, milyen színházat lenne érdemes csinálni ma Magyarországon. Több előadásban is játszom náluk, és azt gondolom, hogy a 6SZÍN egy nagyon jól működő befogadó színház, ahol valódi nyitottság van az új ötletekre és a saját kezdeményezésekre. Ezért is örülök, hogy a Szalagkorlát ott is otthonra talált.
További információ az előadásról itt érhető el >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Szabó Kimmel Tamás a Szalagkorlátban (forrás: Fidelio)
hírlevél
