Színház

Szabó Máté: Már kiskoromtól kezdve a zene volt az életem

Auksz Éva hívatlanul toppant be a Szabó Mátéval készült interjúra, ezért a beszélgetést két részben közöljük. A Valami bűzlik próbafolyamatának szünetében ültünk le beszélgetni.

A beszélgetés első fele ITT olvasható.

Beszélgettünk múltról, barátságról és a családalapításról. Hogy jött a zene mindeközben az életedbe?

SZM: Másfél éves koromtól a zene volt az életem. Amikor már állni tudtam, a hangszalagos magnóba kapaszkodtam, fejemen egy hatalmas fülhallgatóval, aztán zeneovi, zeneáltalános, zenegimnázium…

Milyen hangszeren játszol?

SZM: Zongoráztam, aztán doboltam. Amit ezúton is köszönök a családomnak.

És a tévé?

SZM: A tévé a 2000-es évek elején lett az életem része.

A TV2 mint kereskedelmi csatorna keresett műsorvezetőt, jelentkeztem, elmentem és kiválasztottak.

Onnantól kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig tevékenykedem, műsorokban, sorozatokban, filmekben…

És élvezed? 

SZM: Igen. Egészen másfajta légkör, másfajta koncentrált munkát igényel, de én nagyon csíptem. Szerettem volna abban is egy kicsit feljebb lépni, több műsorban szerepelni, ez viszont valahogy nem jött össze…

Sorozatok vagy inkább a műsorvezetés?

SZM: Műsorvezetés.

Megválogatod a szerepeket és a felkéréseket?

SZM: Igen. Most már igen. Onnantól, hogy eljöttem a Magyar Színháztól egy új fejezet kezdődött az életemben. A saját lábamra állhattam. Anyukám kérdezte, hogy akkor most mi lesz, színész akartál lenni és nem lesz színházi munkád, most mit fogsz csinálni? Mondtam, hogy nem tudom. (nevet)

Ha holnaptól nem mehetnél színpadra, akkor lenne hiányérzeted?

SZM:

Nekem ez a két év megváltás volt, hogy nem kellett színpadra állni.

Ha őszinte akarok lenni, egy idő után biztos hiányozna. Az elmúlt tizenöt-húsz évem annyira sűrű volt, hogy ez a szünet már kellett.

Magyarán mondván egy kiteljesedett személyiség vagy, aki a színpadon is jól tudja érezni magát, de nem itt keresi meg a kiteljesedést.

SZM: Igen, nagyon jól mondod. Ezt nem is fogalmaztam meg még így magamban. Egy percig sem voltam frusztrált attól, hogy én nem játszhatom „azt” a szerepet. Vagy nem énekelhetem el a Valami Amerikát. Azt gondolom, hogy azzal indoklom ezt, hogy az elmúlt tizenöt-húsz évben tájbuszok tájbuszán álltam, ültem, feküdtem, guggoltam, étkeztem, éltem… és mindent is csináltam.

Akkor a szakmai féltékenység tőled távol áll.

SZM: Igen. Próbálom elismerni azt, ha valaki jó. Sőt, annak örülök és drukkolok is. Tudom élvezni. De kritikus vagyok nagyon.

Önmagaddal is?

SZM: Igen, azt hiszem.

És ha mondjuk, az Évi a próbafolyamat alatt azt mondja, hogy „Figyelj, én azt látom, hogy szerintem ezt és ezt próbáld még ki…” Akkor megfogadod, vagy inkább mellőzöd?

SZM: Azt mondom, amit anno a Deák Bill Gyuszi bácsitól hallottam: nem az a fontos, hogy mit mond, hanem, hogy ki mondja.

AÉ: Hallod, vagyis azt mondja: akkor tőlem nem. (nevet)

SZM: Ha olyan embertől kapok építő kritikát, akiben bízok, és szakmailag is nagyra tartom, akkor megfogadom vagy kipróbálom, amit mond.

Auksz Éván kívül, kinek a véleményére adsz? Vagy van-e valaki, aki viszonyítási pont?

SZM: Nincs. Azért nincs, mert ezek a bálványok kicsit megdőltek a szememben. Akiről azt hittem, hogy „pfhu”, arról kiderült, hogy gerinctelen. Ez nagy csalódás volt, és minden ilyen helyzet lohaszt. Nem szeretek vitázni. Érdekeket ütköztetni szeretek, de ha nagyon elharapózik a dolog, akkor azt érzem, hogy „ez sosem fog találkozni a végtelenben”.

Be tudod ismerni, ha valaminek vége van? Mondjuk egy kapcsolatnak vagy valami szakmai dolognak? Tehát tudod magadat racionálisan kívülről nézni, hogy azt mondd, hogy „Na most van az a pont, hogy innentől nincs közeledés”

SZM: Egyre inkább. Illetve egyre inkább racionálisan látom a dolgokat. Nagyon nagy hévvel csinálok mindent – oroszlán vagyok – és ez sokszor átütött abba, hogy „akkor is”. Minden áron. Ha már nincs két lábam, akkor is megpróbálok felugrani a lóra. Persze nem fog menni. Most már tisztul le a kép, hogy azért minden áron nem kell semmit sem.

Kattogós alkat vagy? Pörgeted magadban a dolgokat vagy impulzív?

SZM: Is-is… Sok minden jön zsigerből, de sok mindent meg kell szülni. De ezt is lehet, úgy adom elő, mintha tudnám.

Ha valaki megbánt, akkor el tudod engedni?

SZM: Nem. Főleg azért, mert akkor veszem bántásnak, ha egyáltalán nem értek vele egyet és én úgy látom, hogy nincs igaza. Ha nincs igaza és igazságtalan valaki velem szemben, akkor az nagyon tud fájni. Azt pedig nem szeretem. Ezzel sincs baj természetesen, csak ott akkor vége. Egy ajtó becsukódott. Szóval nálam elég egyszer elrúgni azt a bizonyos pöttyöst jó messzire.

Mi volt életed legeslegjobb vagy legizgalmasabb élménye?

SZM: Sok ilyen van… Ha egyet kellene mondanom – bár ez ilyen nagyképűen fog hangzani, de közben nem akar az lenni, csak puszta tény és nagyon jól esik – imádtam Monacoban végig sétálni a vörös szőnyegen a filmünk premierjét követően.

AÉ: Erre gondolj, amikor Shakespearet játszod J J J

SZM: Különben igen J Magamnak és a környezetemnek köszönhettem, hogy eljuthattam idáig. Ezt már nem tudja senki sem elvenni tőlem. Lehet, hogy nem játszok a Nemzeti Színházban, lehet, hogy nem éneklem a Macskák címszerepét… de nem ettől leszek az ami.

Szabadúszóként van benned ilyen közösséghez tartozási vágy?

SZM: Na, ez a része hiányzik nekem a színészi életből, ha úgy tetszik. Kecskeméten egy iszonyú jó társaság volt, még amikor oda gyerekként bekerültem. Oszlopos tagjai lettünk a társaságnak, miután a Légy jó mindhalálig egy vezető előadás volt Kecskeméten. Partnerként kezeltek minket. Voltak negyven-ötven éves kollegák, akikre úgy néztünk fel, mint az Atyaúristenre… Együtt biliárdoztunk, magunk alá csurrantottunk a gyönyörtől. Nagyon jó kis csapat volt. Mindenki mindenkivel beszélgetett, hazavittek olyan színészek a kocsijukban, akikre Istenként tekintettünk… Majd felkerültem Pestre, és nem volt semmilyen. Ott tíztől kettőig vagy társulati tag, majd hattól tízig. Kettő és hat között, meg tíz előtt és tíz után szinkron van, kutyasétáltatás. Kecskeméten a kutyasétáltatás úgy nézett ki, hogy a tizenkettő ember kiült a parkba és ott mindenki kutyái szaladgáltak. Hazavitték, aztán újra találkoztak. Itt meg szanaszét van mindenki, a próbán együtt vagyunk aztán meg nem.

Szabó Mátét Shakespeareként szeptembertől láthatja a József Attila Színház közönsége.

Fejléckép forrása: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház

Támogatott tartalom.

József Attila Színház

A József Attila Színház 1956 szeptemberében nyílt meg a Váci úton. Az azóta eltelt hatvan évben komoly változásokon ment át mind az épület-, mind a színház társulata, repertoárja. Évadaink összeállításakor arra törekszünk, hogy értékteremtő előadásaink egyszerre szórakoztassanak és elgondolkodtassanak.  Kínálatunkban elsősorban emberi-polgári értékeket felmutató színművek, vígjátékok és zenés darabok szerepelnek. E sokszínűség mellett mindig kiemelt fontossággal bírt beavató színházi programunk, ami a tizenéveseket szólítja meg. A Gaál Erzsébet Stúdióban egy alternatív színházi gondolatot, underground szellemiséget igyekszünk meghonosítani.

Legolvasottabb

Színház

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Jazz/World

Jazzstandardek műfajközi fényben: Tigran Hamasyan koncertje a Müpában

2015-ös sikerkoncertje után május 20-án újra a Müpa színpadára lép napjaink egyik legkeresettebb jazz-zongoristája és -zeneszerzője, Tigran Hamasyan, hogy bemutassa április végén megjelent StandArt című új lemezét. A klasszikus jazzstandardek megfogalmazásában teljesen friss értelmezést nyernek.
Zenés színház

Kritikaszemle Kurtág György párizsi operabemutatójáról

A Scalában tartott ősbemutató után április 30-án a Párizsi Nemzeti Operában is színre került Kurtág György egyetlen operája, a Beckett nyomán írt A játszma vége. A kritikák remekműként írták le az alkotást.
Klasszikus

Második díjat nyert a Chaos Quartet Bordeaux-ban

A korábban Budapesten is díjazott vonósnégyesnek a Bordeaux-i Nemzetközi Vonósnégyesverseny zsűrije második helyezést, valamint egy különdíjat ítélt meg.
Tánc

Egyed Bea és Bozsányi Liliána győzelmével ért véget a X. Nemzetközi Monotánc Fesztivál

A különleges hangulatú és látványvilágú előadás mellett a nemzetközi táncszakma képviselői is tiszteletüket tették a Bethlen Téri Színházban.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Szentivánéji álom a székesfehérvári Vörösmarty Színházban

Május első hétvégéjén a gubancos szerelmek és a hatalmas fémgolyók játszották a főszerepet a Horváth Csaba által rendezett Szentivánéji álom című előadásban.
Színház interjú

A színház volt az én igazi házasságom – Máthé Erzsi 95 éves

A születésnapját ünneplő Máthé Erzsi olykor úgy érzi, annyi figurát játszott már el élete során, hogy sokszor önmagát kell keresnie. Pedig mindegyik alakításában teljes lényével jelen volt. A színésznő néhány éve már a nyilvánosságtól visszavonultan él. Az alábbi interjút tizenöt éve, 2007-ben adta Canjavec Juditnak a Buda Lapjában, a másodközlés a szerző engedélyével történt.
Színház hír

Magyar színházi fesztivál lesz júniusban Bukarestben

Bukarestben szervezi meg első alkalommal a Bukfeszt elnevezésű magyar színházi fesztivált az erdélyi teátrumokat tömörítő Magyar Színházi Szövetség, amelynek öt tagszervezete kilenc előadást mutat be a román fővárosban.
Színház ajánló

Szakonyi Károly legismertebb drámája látható a Játékszínben

Az Adáshiba a Vörösmarty Színházzal koprodukcióban kerül színre, Bagó Bertalan rendezésében. A budapesti bemutatót május 21-én tartják, majd május 28-án Székesfehérvárra érkezik az előadás.
Színház interjú

„Nehezen tudom elképzelni, hogy van olyan ember, akiben nincs valamiféle előítélet” – interjú Kálid Artúrral

Május 15-én újra látható a RaM Színházban a Veres 1 Színház Miss Daisy sofőrje című produkciója. A sofőrt alakító Kálid Artúrral előítéletekről, a színház feladatáról és hatásáról beszélgettünk az előadás kapcsán.