Szabó P. Szilveszter (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Az eredeti, 2013-ban bemutatott előadás Balikó Tamás váratlan halála miatt került le a műsorról. Fel sem merült akkor, hogy átvegye valaki a szerepét?
- Nem foglalkoztunk akkor ezzel a lehetőséggel, egyrészt a szomorúságunk miatt, másrészt mert annyira Tamásé volt ez a szerep. Hasonlót éltem meg Alföldi Róbert Kabaré-rendezésében is, amikor Lehoczky Zsuzsa került kórházba, és úgy döntöttünk, nem kettőzzük le a szerepét, hanem megvárjuk, hogy felépüljön. 2014-ben az Elfújta a szél esti előadása után a takarásban megszeppenve néztek rám a kollégáim. Ekkor tudtam meg, hogy Tamás nincs – vagy inkább úgy mondanám, hogy máshol van. Épp másnap terveztük volna felvenni Az ördögöt egy nagypolgári lakásban tévéjátéknak, már minden készen állt, amikor a hírt kaptuk. Akkor ezt is és az előadást is mélyen eltemettük magunkban.
- Honnan jött az ötlet, hogy újra elővegyétek az előadást?
- Hirtelen került le a műsorról, addig azonban nagy sikerrel futott. Régi vágya volt a Karinthy Színház közönségének, hogy ismét játsszuk az előadást, mondhatni, visszakövetelték a nézők. Három évig szunnyadt, és most azzal a feltétellel vettük elő újra, ha mindenki elvállalja a régiek közül. Szerencsére így is lett. Karinthy Márton (a Karinthy Színház igazgatója – a szerk.) vetette fel, hogy kipróbálhatnám magam Tamás egykori szerepében, Ördögként. Annak idején Tamással is pedzegettük, hogy mi lenne, ha ezt a szerepet megcserélnénk, és egyfajta színészi tréning gyanánt bemutatnánk ebben a felállásban is, ám végül erre nem került sor. Most, hogy újra elővettük a darabot, az volt a tervünk, hogy keresünk valakit a szerepemre, Jánosnak, de nem találtunk olyan színészt, aki tudta volna vállalni, és meg is felet volna a karakternek. Így aztán az Ördög szerepére kerestünk új színészt, és nagyon örülök, hogy Földes Tamás elvállalta a felkérést.
Szabó P. Szilveszter (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Földes Tamással az Operettszínházban rendszeresen együtt játszol. Miért gondoltad alkalmasnak erre a szerepre?
- Tamás jó ember, és
ha valaki jó ember, abból jó Ördög lesz!
(Nevet.) Teljesen más a karaktere és habitusa, mint Balikó Tamásnak, mégis van bennük valami nagyon hasonló, a Koldusoperában is egymás váltójaként szerepeltek. Mindig különböző utakat bejárva jutottak el ugyanahhoz a célhoz. A mostani próbafolyamat elején Tamás nagyon félt a szereptől, ami szerintem azért volt szerencsés állapot, mert ha egy Ördögöt játszó színész nagy elánnal lát neki a munkához, mondván, neki a kisujjában van az egész, akkor ott baj van. Kétségek gyötörték, megvan-e benne az a fajta intrikusság, ami ehhez a szerephez kell. Azt tanácsoltam neki, hogy fürkésszen, elemezze és fogalmazza meg azt, amit maga körül lát, hiszen pontosan ez kell az Ördöghöz. A próbák során hamar ráérzett erre, és nagyon megköszönte, hogy rá gondoltam, mert ezeket a színeket ő nem túl gyakran használhatta eddig színpadon.
Szabó P. Szilveszter (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Milyen ez az Ördög?
- Ő egy olyan alak, aki hangosan kimondja a belső gondolatainkat. Úgy hat ránk, mint egy katalizátor. Ahhoz, hogy képesek legyünk megélni egy pillanatot, előbb észre kell vegyük magát a pillanatot. Erre hívja fel a figyelmünket az Ördög. Számtalan módon provokálja a két szerelmest, Jánost és Jolánt, hogy felvállalják végre az érzéseiket, amelyeket a kor erkölcsi szabályai és béklyói miatt fojtottak el magukban hosszú éveken át. Természetesen nekünk kell meghozni a végső döntést, hiszen mindenkinek szabad az akarata.
Az Isten, Angyal vagy Ördög nem helyettük oldja meg a dolgokat, hanem általunk.
De ezért nekünk is tennünk kell.
- Te is meg szoktad hallani ezt a belső hangot?
- A nagyapám református lelkész volt,
templomkertben nőttem fel, úgyhogy lényegében tegező viszonyban vagyok Istennel.
Abban hiszek, hogy mindenkinek személyre szabott istene van, aki ott „ül” a vállán és figyeli. Valójában mi torzítjuk az Angyalt Ördöggé vagy az Ördögöt gonosszá. Az én olvasatomban Madách Imre Lucifere nem rosszabb senkinél, csak azáltal, hogy gondolkodott és eltérő nézőpontokból is megvizsgálta a dolgokat, kívül került az isteni renden. Ebből az előadásból is az derül ki számomra, hogy az Ördög az életünk elvitathatatlan része: nem létezik nélkülünk, de mi sem lehetünk meg nélküle.
Szabó P. Szilveszter (Fotó/Forrás: Szécsi István / Fidelio)
- Most magadat kell irányítanod a próbákon, nincs olyan rendező, aki kívülről instruálna.
- De van: Balikó Tamás. Mindig bevont a szerepek elemzésébe, kérte például, hogy mondjam el a karakterem rigolyáit, azokat a jegyeket, amik a darabban nem jelennek meg. Természetesen más lesz ez az előadás, mint a 2013-as volt, de sok régi emlék is visszajött az egykori próbafolyamatról a munka során. A próbák eleinte főleg arról szóltak, hogy Földes Tamást segítettük. Úgy kell játszanunk a darabot, hogy abba ő is jól bele tudjon helyezkedni, és önazonos maradhasson. Ha elkezdenénk Balikó Tamást másolni, az nem jó irányba vinné el a produkciót. Azt azonban fontosnak tartottam, hogy valamiféleképpen emléket állítsunk neki. Szerepel a történetben egy levél, amit Jolán ír az Ördög sugallatára. Ezt a korábbi előadásban Tamás olvasta fel egy hangbejátszásban. Gondolkodunk róla, hogy ilyen módon csaljuk vissza a mostani előadásba. Ezenkívül az én karakterem, a festő is megemlékezik róla a maga módján, ami az előadás egyik záróaktusa lesz majd.
hírlevél
