Színház

Szacsvay László: "Itt minden a helyén van"

2013.12.21. 17:18
Ajánlom
Humorral minden nehézségen át lehet lendülni, az pedig, ha az ember teste bizonyos követelményeknek már nem tud megfelelni, nem azt jelenti, hogy a lelke ne maradna meg örök játékosságában – vallja Szacsvay László, akivel A nagy négyes 100. előadása kapcsán többek közt nosztalgiáról, öregedésről, a színészi pálya változásáról beszélgettünk.

- Nosztalgikus alkat?

- Ahogyan öregszik az ember, kétségtelenül növekszik benne a nosztalgia, főleg a hölgyek után (nevet). Azért tegyük hozzá, hogy nem vagyok egy matuzsálem: "drótszamárral" közlekedem, kutyát sétáltatok, és ha akad hozzá partner, akkor teniszezem is. A viccet félretéve, arra már nagyon régen rájöttem, hogy ami nem természetes dolog, amihez nincs közünk, az a születésünk - a halálunkhoz már annál inkább. Ha a hátralévő időnket az ettől való félelemben töltjük el, akkor nagyon rosszul járunk. Inkább dolgozni kell, amíg az ember bírja: januárban például, ha jól számolom, huszonhárom előadásom lesz, ami egy ereje teljében lévő embernek is sok.

- A nagy négyessel pedig már a 100. előadást ünnepli...  

- Vannak előadások, melyekre az ember bemegy, mert be kell mennie, aztán vannak olyanok, amelyeknél öröm, hogy a munka során találkozhat azokkal, akiket kedvel - ilyen A nagy négyes, melyet mi, színészek is legfőképpen azért szeretünk, mert remek csapat jött össze a produkció megvalósulásához. Benedek Miklós nagyon régi jó barátom, ahogy Molnár Piroska is, Vári Évával egy filmsorozatban játszottam együtt évekig, a rendezőt, Gálffi Lászlót pedig mindannyian kedveljük művészete és egyénisége miatt. Ez egy olyan produkció, ahol minden a helyén van, így hatalmas öröm, hogy elértük a 100. előadást, és hogy a Belvárosi Színház mellett számos vidéki helyszínre is ellátogattunk vele. Az ember hálás a sorsnak, ha megadatik egy-egy ilyen lehetőség.

- A történet négy operaénekesről szól, és felvet egy igen élő kérdést: hol ér véget a magánember és hol kezdődik a művész. El lehet egyáltalán választani egyiket a másiktól?

- Minden szakma az ember halálával ér véget. Az operaénekesi lét talán annyiban különbözik a színészettől, hogy rendelkezni kell egy istentől kapott adottsággal, nem elég tanulni és keményen dolgozni ahhoz, hogy operaénekesként sikeres legyen valaki. Szoktam is mondani, hogy próbált volna meg Pavarotti az én hangommal karriert csinálni (nevet). Az ő pályájuk jóval rövidebb is, mint a színészeké, így nagyon nehéz elfogadni, amikor megszűnik. Az előadásban viszont éppen arról van szó, hogy hiába öregszik meg az ember teste annyira, hogy bizonyos követelményeknek már nem tud megfelelni, az örökké játszani vágyó lélek azonban az övé marad.

- Az előadás során a nagy négyes egy utolsó közös fellépés erejéig visszatér, hogy kapjon egy kis darabot a régi rajongásból, a színpadból. Azonban már ők és a közönség sem a régi. Meddig szabad szerepelni? Hogyan lehet megőriznie az embernek egykori önmagát, hogy ne váljék nevetség tárgyává?

- A nagy négyesben - mely egy művészotthonban játszódik - van ezzel kapcsolatban egy mondat, mely szerint meg fogunk hülyülni, és észre sem vesszük majd. Viszont, ha nem vesszük észre, akkor lényegében nem mindegy az egész? A memória rejtélyes dolog. Fiatalon elképedve figyeljük, hogy mi vár majd ránk idősen.  Egyébként minden színész más: a sorsát, a lelkét és a taníttatását tekintve is. Én például soha nem azt tartottam, hogy csak akkor vagyok színész, ha főszerepet játszom. Leginkább arra törekedtem, hogy emlékezetessé tegyem az általam játszott figurát. Kis keserűség ugyanakkor van bennem, hiszen az ember mindig nagyobb dolgokra vágyik.

- Színésztársaival a darab kapcsán beszélgettek arról a kérdésről, milyen lenne, ha már nem játszhatnának?

- Ezzel számolni kell, hiszen mostanság a kiszolgáltatottság egyre inkább fokozódik, így bármikor előfordulhat ez azzal, aki társulatban játszik, a szabadúszók tömegéről és a vidéki színészekről pedig szót se ejtsünk. Aki dolgozni szeretne, annak meg kell találnia a lehetőségeit. A rendszerváltás óta hihetetlenül megváltozott az egész világ: más lett a színészek helyzete, ismerete és tisztelete is. Már nem szólítják meg az embert előadás után, vagy ha igen, akkor sem az öreg bácsit (nevet). De nem is a rajongás a lényeg, hanem hogy az ember egészsége működjön, és megmaradjon a humora, mert nevetéssel sok bajon át tudja magát segíteni.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Távozó ügyvezető, elmaradó programok a Fesztiválzenekarnál

Számos jövőre tervezett programot, köztük az idősotthonokba és kisgyermekeknek szervezett koncerteket kénytelen lemondani a Budapest Fesztiválzenekar a kieső TAO-forrás miatt. Leépítés kezdődött meg a háttérstábban.
Klasszikus

Bösendorfer zongorát hallunk Érdi Tamás új Beethoven-lemezén

Mindig, mindenhol a Steinway, most viszont egy olyan lemez jelent meg, amelyen Bösendorfer-zongora szól. De korántsem ez Érdi Tamás felvételének érdeme.
Klasszikus

Ha a rezesek viccelni kezdenek...

... csinálják úgy, mint ez az öt plusz egy fickó. Most, amikor kis hangszórókon hallgatunk zenét, mindennél fontosabb, hogy megismertessük a legkisebbekkel az élő zene izgalmait. A Brass In Five harsány humorral és a hangszereik sokféle hasznosításával végzik ezt a munkát.
Klasszikus

A karmester nem közlekedési rendőr

Kitűnő hegedűsből lett rendkívüli karmester. Takács-Nagy Gábor energiája a színpadon a zenét szolgálja, interjú közben pedig az őszinte beszélgetés záloga. Október elején, egy budapesti zenekari próba és egy mesterkurzus közben kerestük fel az Egyesült Királyságban élő művészt.
Vizuál

Milyen volt Jeney Zoltán kapcsolata a filmmel?

Jeney Zoltánra emlékezik a Magyar Nemzeti Filmalap. Az október végén elhunyt zeneszerzőt talán sokan a Jób lázadása, a Szindbád és a Kincskereső kisködmön filmzenéiért ismerték. Négy alkotása most ingyen elérhető az interneten.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

Egy beugrás története

Színházi szokás, hogy az előadás szereplői kezdés előtt egy órával érkeznek. Van ki ráérősebb, van ki sietősebb. Mindenkinek megvan a maga rituáléja.
Színház interjú

„Nem akarjuk zsebre dugott kézzel szemlélni a világ folyását” - Interjú Kovács D. Dániellel

Négy fiatal rendező, Hegymegi Máté, Kovács D. Dániel, Pass Andrea és Szenteczki Zita összefogásával új alternatív társulat alakult, a NARRATÍVA. Bemutatkozó előadásukat, a Kurázsi és gyerekeit Kovács D. Dániel rendezi a felújított Radnóti Tesla Laborban.
Színház hír

Radnóti Zsuzsát díjazta a Fidelio példamutató kezdeményezéséért

A Fidelio szerkesztőségének felterjesztése alapján az Art is Business Díj kuratóriuma Radnóti Zsuzsa dramaturgnak ítélte oda a Fidelio "Művészek a művészekért" különdíjat a Kortárs Magyar Dráma-díj megalapításáért.
Színház premier

Gergye Krisztián ADHD-és gyerekekről szóló előadást rendez a B32-ben

Egy felnőni képtelen, „laza” anyuka; egy figyelemhiányos-hiperaktív, rosszabb pillanataiban fékezhetetlen fiú; és szomszédjuk, egy trauma miatt dadogó ex-tanárnő a főszereplői a Mit tennél, ha meghalnék? c. drámának, a szereplők: Horváth Lili, Varga Ádám Simkó Katalin.
Színház hír

Először pályázik Magyarország a Nemzetközi Színházi Olimpia megrendezésére 

A Nemzetközi Színházi Olimpia zárósajtótájékoztatóján Szentpéterváron Vidnyánszky Attila és Fekete Péter bejelentették, hogy Magyarország kandidál a 2023-as Nemzetközi Színházi Olimpia megrendezésére.