Régi sevillai nemesi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot a Párizshoz közeli Courbevoie-ban Louis Germain David de Funes de Galarza néven. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás azonban kevésbé izgatta.
Apja szűcsnek szánta, ő be is iratkozott a szakiskolába, de hamar eltanácsolták folytonos nyüzsgése miatt, így végül fényképészeti iskolát végzett.
Többféle foglalkozásba is belekóstolt, többek közt önkéntes tűzoltó is volt, 1936-ban kötötte első és rövid házasságát. A második világháború kitörésekor a Pigalle egyik bárjában zongorázott, itt ismerte meg a neves író, Guy de Maupassant unokahúgát, akit 1943-ban feleségül vett.
Funes filmes pályája egy ajtónálló aprócska szerepével indult 1945-ben, ezt epizódszerepek követték.
Louis de Funès 1959-ben a Toto à Madrid című filmben (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
Az ötvenes évek elején már rengeteget dolgozott: délelőtt szinkronizált, délután forgatott, este színházban játszott. Első jelentősebb szerepét, a cinikus Jambier-t Autant-Lara 1956-os Átkelés Párizson című munkájában kapta. Partnerei a francia film ikonjai, Jean Gabin és Bourvil voltak, ám a három színész kapcsolata nem volt felhőtlen: Gabint bosszantotta Funes mókázása, és az is, hogy Bourvil nem osztozott vele e bosszúságban. Funes később sem volt túl jó viszonyban partnereivel: Fernandel például egyszerűen átnézett rajta, Jean Marais nem éppen hízelgően nyilatkozott róla. Jó barátságot egyedül Bourvillal sikerült kialakítania, akivel olyan nagysikerű filmekben játszott együtt, mint Az ügyefogyott és az Egy kis kiruccanás. Ez utóbbi minden idők egyik legnagyobb francia kasszasikere is volt, több mint 17 milliós nézőszámot produkált.
Funes életében 1964 jelentett fordulópontot, amikor A Saint Tropez-i csendőr című vígjátékot forgatta.
A komédia óriási sikert aratott, a filmből további öt rész is készült. Ismertségét tovább növelte a Fantomas-filmek Juve felügyelőjének szerepe, 1968-ban a francia közvélemény-kutatások szerint ő volt Franciaország legnépszerűbb színésze.
Részlet A csendőr New York-ban című filmből:
A színháztól sem távolodott el, nagyon híres volt Claude Magnier Oscar című komédiája, amelynek főszerepét éveken keresztül játszotta. A hetvenes évek elejének legnagyobb filmes sikere volt a Jákob rabbi kalandjai című filmje, amelyet Golden Globe-díjra is jelöltek 1975-ben.
A túl sok munka, a felfokozott élet miatt 1975-ben infarktust kapott, és hosszabb pihenőre kényszerült, amelyet Loire menti kastélyában töltött,
többnyire kertészkedéssel. Felépülése után rögtön elfogadta Claude Zidi Szárnyát vagy a combját című filmjének főszerepét, mert az addigiakhoz képest érzelmesebb és árnyaltabb figurát formálhatott meg. 1980-ban régi álma teljesült, amikor eljátszotta A fösvény című Moliére-darab főszerepét, a várt siker azonban elmaradt. Funes még egyszer visszatért hát a jól bevált csendőr figurához, és 1982-ben elkészült a sorozat utolsó darabja, A csendőr és a csendőrlányok.
Louis de Funès és fia, Olivier 1970-ben (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
Nem sokkal később, 1983. január 27-én újabb infarktust kapott, az orvosok ekkor már nem tudtak segíteni rajta. Művészetéért 1973-ban a francia Becsületrend lovagja lett, két alkalommal tiszteletbeli César-díjat is kapott, 1980-ban, illetve posztumusz 1993-ban.
Funes több mint 130 filmben és 100 színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt, amelyben megcsillanthatta ezerarcúságát, gesztusainak és mimikájának sokféleségét. 2014-ben egykori kastélyának üvegházában avatták fel múzeumát, amelyben sehol máshol nem publikált fotókat, dokumentumokat, plakátokat és a színész által vendégül látott hírességek különböző használati tárgyait láthatják a látogatók.
hírlevél
