Színpompás tömeg forgolódik egy elképzelt keleti városka egzotikus miliőjében, majd kezd közös táncba, amikor felcsendül az ismert török popsláger, a Sikidim magyar átirata - mindez egy tiszteletet parancsoló katolikus templom tövében, a szegedi Dóm téren. A Tévedések vígjátéka szereplői éjfél előtt kicsivel is lelkesen tökéletesítik Duda Éva koreográfiáját a Szegedi Szabadtéri Játékokon. Majd amikor a több tucat táncos, statiszta és szólista levonul a színpadról, a “Néha a tükör is hazudik” dallamai közé ékelt rapbetétet és a finálét megelőző játékos kő-papír-olló tréfát még bőszen gyakorolja Molnár Áron és Klem Viktor.
Molnár Áron és Telekes Péter (Fotó/Forrás: Dusha Béla)
Mellettük Szinetár Dóra, Pálmai Anna, Adorjáni Bálint, Telekes Péter, Szabó Győző, Molnár Piroska, Csuja Imre, Rezes Judit, Bezerédi Zoltán, Vajdai Vilmos, Márton András és méltán kedvelt szegedi színművészek, így Borovics Tamás, Pataki Ferenc, Szilágyi Annamária és Jakab Tamás alkotják KERO szegedi színészválogatottját. Tavaly tizenhárom év után mutattak be újra prózai előadást a Dóm téren, a fesztivál - Herczeg Tamás igazgató és Harangozó Gyula művészeti igazgató - pedig nem aprózta el a Tévedések vígjátéka szereposztását.
Tévedések vígjátéka (Fotó/Forrás: Dusha Béla)
“Ez egy igazi nagy színészválogatott" - kezdi a rendező. Tavaly kétszer, idén pedig szezonzáró csemegeként egyszer, egy kivételesen hosszú évad végén láthatja a közönség a produkciót. "Ha jól megnézzük, a Katona József Színház, az Örkény, a Radnóti, az Operettszínház, a Thália és a Szegedi Nemzeti legjobbjai vannak itt. Egy egészen fantasztikus csapat.”
Az idei visszatérésnek a közönség mellett a szereplők is örülnek, hiszen ezek a művészek máskor, más színpadon nem dolgozhatnának együtt, ebben a formában. A munka mellett barátságok is szövődtek. Szinetár Dóra és Pálmai Anna például szívesen beszélnek arról, hogy - bár dolgoztak már együtt korábban is - a Tévedések vígjátéka alatt lettek nagyon jó barátnők.
Szinetár Dóra és Klem Viktor (Fotó/Forrás: Dusha Béla)
Visszatérve a színpadi történésekre: nem az éjfélkor lejátszott kő-papír-olló csata a legszürreálisabb élmény, ami a Dóm téri színpad mellett ér minket. A próba kellős közepén makacsolja meg magát az egyik legfontosabb szereplő: az egypúpú teve, aki elődje, Szulejmán után ugrott be az előadásba. Nem egyszerű feladat mozgásra bírni, valahogy nem érzi még a csillagtetős színház adta művészi lehetőségeket.
Szabó Győző (Fotó/Forrás: Dusha Béla)
Hol máshol történhetne meg az, hogy miközben Szabó Győző már a saját motorját bőgeti, mert pillanatokon belül azzal kell a színpadra gurulnia, Pálmai Anna és Szinetár Dóra pedig egy hatalmas medencében tépik egymás haját (természetesen szerepeik szerint), addig Csuja Imre a büfében békésen szotyizgatva, olajsejk jelmezében jelenetére várva üdvözli a vészjóslóan fekete, apró érmékkel díszített varázslólepelben csilingelve közelítő Vajdai Vilmost.
"A produkció titka a remek színészcsapat mellett természetesen Shakespeare-ben is rejlik" - folytatja KERO - ", aki hihetetlen szórakoztatóan és nagy játékkedvvel írt egy darabot, aminek a mélyén komoly és kemény, a mai napig érvényes igazságok vannak. Ez a nagy mester segítsége a mi előadásunkhoz. Mi pedig nem csinálunk mást csak komolyan vesszük őt. Ahol viccel és megadja a lehetőségét annak, hogy olyanokat műveljünk, ami szórakoztatja a közönséget, akkor azt megtesszük.”
hírlevél
