Az elmúlt időszak eseményeit látva akarva-akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy mennyire ihlették valós helyzetek a darabot.
Mindig valós eseményekre reagálok, ez most sincs másképp. A Nyakunkon a revizor már a címével is erre utal. A mi előadásunkban természetesen egy fiktív színházi társulatról van szó, hozzájuk érkezik egy idegen, aki felforgatja a színház eddigi létezését. Rombol, a színészek és az igazgató pedig próbálják menteni a menthetőt.
Ebből a történetből általános emberi minőségek rajzolódnak ki,
ez viszont mindenki számára ismerős lehet, nem csak azoknak, akik színházban dolgoznak.
Ráismerhetünk konkrét, valós színházi eseményekre?
Nem kívánunk senkit sem pellengérre állítani, inkább tükröt tartunk a szakmánknak, és ebben a tükörképben mi is benne vagyunk. Ez egy közös igény a színészekkel, hogy végig önkritikusak legyünk.
A Nyakunkon a revizor próbáján (Fotó/Forrás: Takács Attila)
Az évad elindulásával pedig mindenki újrapozícionálja magát. Milyennek látod a függetlenek lehetőségeit?
Borzasztó bizonytalan ez az időszak, és csak találgathatunk. Aki független produkciókból próbál megélni, annak eddig sem volt könnyű, de ha ismét bezárnak a színházak, vagy ha nem lesz elég néző, és emiatt nem tudunk játszani, nem számíthatunk túl sok jóra.
Ekkora bizonytalanságban hogy tudtok évadot tervezni?
Amint kinyitottak a színházak kapui, mindenki elkezdte iszonyatos tempóban pótolni az elmaradt előadásait, bemutatóit. Ráadásul nagyon nehéz ezeket hirtelen leegyeztetni, nekem például egyszerre kell most felújítanom előadásokat, előkészítenem a következő produkciómat, és próbálnom a mostanit. Egyszerűen még nem volt időnk újragondolni a helyzetet.
A Nyakunkon a revizor reflektál erre a covidos időszakra? Egyáltalán kell a színpadi műveknek reagálni rá?
Nem kell, de közben
nem csinálhatunk úgy, mintha ez nem történne velünk.
A Nyakunkon a revizor témája is a karantén alatt körvonalazódott. A mi előadásunk a krízishelyzetre is reagál, de nem hangzik el a vírus szó, sem a minket érintő SZFE-ügy, ugyanakkor az ebből fakadó szorongás és feszültség végig érezhető a történetben.
A darab szereplőiben is nagy a feszültség, szorongás. A hatalomtól való félelem egyszerű megfelelési kényszer, vagy valami ösztönös tartózkodás?
A szereplők leginkább a bizonytalanságtól rettegnek. Gogol művében mindenkinek vaj van a füle mögött, nem is kevés, konkrétan attól félnek, hogy lebuknak. Az általunk elképzelt társulat sem makulátlan, sőt, de nem úgy bűnösek, mint például a Revizorban a Polgármester.
A Nyakunkon a revizor próbáján (Fotó/Forrás: Takács Attila)
Mindezt a humor nyelvén tálaljátok. Könnyebb szatirikus hangnemben beszélni a máról?
Inkább a megfelelő játékstílust nehéz megtalálni, hogy mi az, amit a műfaj még megenged, mikor legyünk realisztikusak és mikor tesz jót, ha elemelünk egy helyzetet. Mindezt úgy, hogy a néző már jól ismeri a helyzetkomikum mechanizmusát, a félreértéseket egyből észreveszi. Mi most azt keressük, hogy mitől válhat egyszerre szellemessé és hátborzongatóvá a helyzetkomikum.
A forma volt előbb, vagy a téma?
Vígjátékban gondolkodtam, talán azért is, mert a Belvárosi Színházban mutatjuk be a darabot, persze a humor csak akkor születhet meg, ha van tétje a dolognak.
A mi történetünkben elég komoly veszteni valója van a szereplőknek,
konkrétan az, hogy folytathatja-e a társulat a munkáját. A karantén alatt nem volt könnyű inspirált állapotba kerülni, de a krízishelyzetben számos olyan intézkedés történt, ami a szakmánkat érintette, így a téma is meglett…
A szerepeket is konkrét színészekre írtad. Mi alapján választottad ki, hogy kikkel dolgozol együtt?
Az Orlai Produkció színészei adottak voltak, Péter Katával, Schruff Milánnal, Ötvös Andrással már dolgoztam korábban, Mészáros Mátéval és Járó Zsuzsával viszont még nem, de régóta vágytam rá. Hozzájuk hívtunk három vendégszínészt, Jászberényi Gábort, Ficzere Bélát és egy végzős színészhallgatót, Rohonyi Barnabást. Ezekben a színészekben gondolkodni nagyon inspiráló.
Mennyire formáltátok együtt a karaktereket?
Egy olyan szövegkönyvvel érkeztem az olvasópróbára, ami elmesél egy teljes történetet, ugyanakkor ez egy képlékeny anyag. Fontos, hogy a színészek hozzáadják a saját élményeiket, ötleteiket, ettől válhat igazán élővé az előadás.
A gogoli világ hogy jelenik meg az előadásban?
Az előző darabom, A Jelentéktelen volt inkább gogoli, a Revizor most „csak” inspirációt jelentett, illetve azt az alapmotívumot kölcsönzöm Gogoltól, hogy egy revizor érkezik egy intézménybe, esetünkben egy színházba. Véletlenül alakult úgy, hogy mindkét darabnál Gogol az ihletforrás, ráadásul A Jelentéktelent több, mint egy éve megírtam, az előző évadban mutattuk volna be, de a vírus miatt most a két előadás teljesen összecsúszott. De nem is baj, sőt érdekes is lehet, ha valaki mindkét előadást megnézi, mert láthatja, hogy mennyire különböznek.
Fejléckép: Pass Andrea (fotó: Dömölky Dániel)
hírlevél
