Székelyföld egyik legjelentősebb kulturális eseményén a zenei és egyéb kulturális programok mellett idén az Orlai Produkció előadásait nézhetik meg az érdeklődők. Először a Kulka János és Nagy Ervin főszereplésével, Anger Zsolt rendezésében játszott Esőember látható április 22-én, másnap pedig Hernádi Judit és Udvaros Dorottya zenés játékát, A Bandy-lányokat tekinthetik meg az érdeklődők - Parti Nagy Lajos színművét Ascher Tamás állította színpadra.

Esőember - Kulka János, Nagy Ervin

Az Esőemberről a rendező a próbaidőszak első fáziisának végén így fogalmazott: "Azt próbáljuk megtalálni, hogy mitől örökérvényű a történet. Nem az érdekel, hogy egy színész el tud-e játszani egy autistát. Persze, hogy el tud. Az Esőember sokkal több rétegű dologról mesél, nem csak arról, hogy mennyire komikus tud lenni egy autista az általunk normálisnak nevezett világban. Itt a kisebbik Babbitt fiú, Charlie története az igazán izgalmas. Olyan, mint egy görög sorstragédia. Meghal az apja, akivel gyerekkora óta súlyosan sértett volt a viszonya, ezt sosem tudták megbeszélni. Ezek után megtudja, hogy mindent a bátyja örökölt, akinek a létezéséről eleddig nem is tudott, ráadásul nem egy egyszerű eset... És Charlie nekilát, megpróbálja végigvinni a dolgot. És igyekszik nem összeroppanni a feladat súlya alatt. Ez egy jó alaphelyzet. Adott hozzá egy katalizátor, egy furcsa médium, Raymond. Aki képes kivetíteni a mi összes furcsaságunkat. Arról mesél, hogy milyen, amikor az ember kizárja magából a világot. Ez számtalan alapkérdést vet föl: vajon ki a más? Akire mondják, hogy más, vagy aki mondja, hogy te más vagy. Egyáltalán: mihez képest más? Ugyanolyanok vagyunk-e, vagy mind a hatmilliárdan különbözünk egymástól? Mennyire tudunk törvényekhez ragaszkodni? Mennyire vagyunk törvénytelenek? És mi a normális?"

A produkció - túl a századik előadáson is - sikerrel megy a Belvárosi Színházban és vidéken is. Raymond Babbitt szerepét Kulka János játssza. A színész a szerepről így nyilatkozott a Fideliónak: "Ez egy csodálatos szerep. Nagy találkozás, magammal is. Mindig azt hittem, hogy csak bennünk, színészekben van meg az örökös gyereklét, de egyre inkább azt gondolom, hogy mindenkiben lakik egy autista gyerek, csak nem tud róla. Én nem nagyon szoktam úgy utánamenni egy szerepnek, hogy környezettanulmányokat folytatok, vagy bújom a könyveket, vagy elolvasok mindent az adott korról, figuráról, szerzőről, de most hetente eljárok egy olyan intézménybe, amit egy alapítvány működtet, ahol autista emberekkel foglalkoznak. Féltem, hogy én leszek köztük az autista, a kívülről jött, és nem fogadnak el. És ez egyáltalán nem így lett. Olyan, mintha nagyra nőtt gyerekek között lennék. Van benne valami hazatalálás, megnyugvás. Hiszen a magadban levés, a bezártság, a gyermekség mindenkiben benne rejlik! Ami azon túl van, az csak egy tanult viselkedési forma. Nem tudom, és nem is akarom őket pontosan megfejteni, hiszen nem ez a dolgom. Viszont így, kívülállóként - de mégiscsak valamelyest közelebb hozzájuk, mint eddig - irigylésre méltónak látszik, hogy nem próbálnak idomulni a világhoz, hanem egy saját, zárt rendszerben élnek, ami tele van piros mozdonyokkal vagy menetrendekkel, vagy számokkal, betűkkel. Azt hiszem, számukra teljesen érthetetlen, hogy mi a fenének kéne mindenkivel idétlen módon kezet fogni és a semmiről beszélgetni? Nem sokkal érdekesebb két órát állni egy pályaudvaron és nézni a mozdonyokat?! Ki mondja meg, hogy melyik a normális?"

Nagy Ervin az előadás Charlie Babbittje, aki "Betegnek és bolondnak tartja Raymondot, aki nem tudja megkülönböztetni a hétmillió dollárt a hetven centtől. Lassan rájön, hogy az autizmus a testvére egy adottsága, és a tagadástól eljut az elfogadásig. Számító, öntelt alakból empatikus lénnyé válik, a végén már palacsintát süt, és képes megfelelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket ez az állapot vele szemben támaszt." A színész szerint az előadás a lelket dolgoztatja meg, ami a szakszerű ismeretterjesztéssel kiegészülve segíthet az autizmussal kapcsolatos előítéletek oldásában.

Az Andrews Sisters legendás amerikai énektrió dalai alapján írt darabot Parti Nagy Lajos. A Bandy-lányok az első olyan színházi előadás, amelyben Hernádi Judit és Udvaros Dorottya együtt állnak színpadra. Hernádi Juditot a próbaidőszak közben kérdeztük a közös munkáról: "Dorottya teljesen másik lény, másik habitus, másik idegrendszer, mint én. Az a jó, hogy itt van Ascher Tamás, és kordában tart minket. Nem lehet egyszerű dolga. Azt érzem, hogy megértem az irányvonalat, amit ad, és azt hiszem, meg is tudom csinálni, amit kér. Nem hagy minket összevissza tekeregni, megszabja a határokat, hogy egy-egy szituációban mettől meddig mehetünk, és egy-egy ponton merre induljunk tovább. Ezt ő nagyon jól csinálja. Különös érzeke van ahhoz, hogy ül, figyel, mindenkiből a legjobbat szedi ki, és azokat illeszti egymáshoz."

Orlai Tibor, az előadások producere úgy fogalmazott: "Mindig nagy izgalom, amikor egy előadással utazunk, hiszen minden helyszín és minden közönség más. A mostani alkalom azonban, ha lehet, még különlegesebb, mint a többi, ugyanis most az erdélyi magyar közönség végre a saját lakóhelyén láthatja ezeket a különleges és szórakoztató előadásokat."