Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Annak idején láttátok a filmet? És ha igen, milyen hatással volt rátok a szerepetek megformálása szempontjából?
Egri Márta: Homályos emlékeim vannak a filmről, elsősorban a két nagyszerű színészi alakítás maradt meg bennem. A próbafolyamat idején nem néztem meg újra, mert abból akartam kiindulni, ami előttem volt az asztalon, vagyis a színdarabból.
Kálid Artúr: Én is nagyon régen láttam, azóta sem néztem meg. Egy-egy kép maradt meg, ahogy Jessica Tandy ül hátul, néz a visszapillantóba, ahogy figyelik egymást, civakodnak és végül a csodálatosan szép befejezés, hogy barátok lesznek, és számíthatnak egymásra. Tandy idős volt már, amikor megkapta érte az Oscart, és Hollywood újra felfedezte. A történet fontos része maradt meg kevésbé: a zsidó- és a fekete-kérdés.
EM: Az előadás lényegében az egymás elfogadásáról szól, aminek köze van a fajgyűlölethez. A két ember kapcsolata messziről indul. Miss Daisy fia az, aki felfogadja a sofőrt, de a nő hallani sem akar erről, ellenszenvet érez a sofőr iránt az első időszakban. Milyen szép és megrendítő, ahogy közel kerül egymáshoz ez a két ember.
Egri Márta és Kálid Artúr a Miss Daisy sofőrje című előadásban (Fotó/Forrás: 6SZÍN)
KA: Amikor elolvastam a színdarabot, rögtön arra gondoltam, mennyire örülök annak, hogy a darabnak ilyen fontos küldetése van. Nagyon jó történet, jól elmesélve – jól felépített színdarab, mert akkor tudja igazán a nézőt eljuttatni a katarzishoz, ha előtte megszeretik a szereplőket. A színészek pedig kedvességgel, humorral jutnak el erre a pontra. A faji kérdés is humoros formában jön elő, aztán következnek a durvább dolgok, amiket jól szerkesztve adagol az előadás.
A mese lényege az, hogy az elfogadás és a szeretet mindennél fontosabb.
EM: Jó ezt a szerepet eljátszani, mert mi Artúrral valóban nagyon szeretjük egymást, remekül működik a kettőnk közti cinkosság, jól próbáltunk együtt, és alig vártuk, hogy játszhassuk az előadást.
KA: A mi munkánk kapcsán nem kellett inspiráció, bátrak és szuverének vagyunk – ilyen értelemben nem tudom, van-e hasonlóság a film és a darab között.
EM: Amikor Venyige Sándor, a Veres 1 Színház igazgatója megkeresett minket, Artúr első reakciója az volt, hogy ő még nem annyi idős, mint Morgan Freeman a filmben.
Egri Márta és Kálid Artúr a Miss Daisy sofőrje című előadásban (Fotó/Forrás: 6SZÍN)
KA: Tényleg az volt az első reakcióm, hogy nem vagyok olyan öreg. Pedig pont annyi idős volt, mint én! Lehet maszkot és parókát használni, de a színpadon kevésbé működnek a gyors változások. Az öregítés nem volt opció, és sokat tanakodtunk, hogyan jelenítsük meg azt, hogy ötvenvalahány évesről nyolcvanvalahány évesre öregszik. Végül elsősorban a szemüveggel és a testemmel igyekszem érzékletesen megmutatni a folyamatot.
EM: Szerintem természetesnek vetted, hogy miért kaptad ezt a szerepet.
KA: Valóban, van egy kis előnyöm.
Bár Othello még nem voltam, de nem is vágyom rá.
Az előadás több helyszínen és néhány nehézségen túljutva találta meg az otthonát a 6SZÍN-ben.
KA: A Miss Daisy sofőrjét a Veres 1 Színházban mutattuk be, aztán megpróbálta megtalálni a közönségét, de közbeszólt a Covid. Amikor a 6SZÍN-ben eljátszottuk, olyan szinten és mértékben élt együtt a közönség és a vezetőség (Földvári Péter és Kerekes-Katz Petra – a szerk.) az előadással, hogy azt mondtam, hazaérkezett. A belvárosi közönség érzékenyen, kíváncsian reagált.
EM: A közönség mindig kicsit másképp reagál. Van, amelyik jobban veszi a darab humorát, de a végén mindenkit megráz, mindenkit megfog ez a történet. Nagyon-nagyon jó érzés a nagy siker, a hatalmas taps.
Az előadás legközelebb február 8-án 19 órától látható a 6SZÍN-ben.
További információ és jegyvásárlási lehetőség itt érhető el.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Egri Márta és Kálid Artúr a Miss Daisy sofőrje című előadásban (forrás: 6SZÍN)
hírlevél
