Színház

Szerelem eladó

2009.05.22. 19:53
Ajánlom
Ha végignézünk a szereplők sorsán, arra jutunk, hogy a jogász- és orvosfamíliába született Goldoni gyakorlatilag leírja azt a társadalmi réteget, amelyhez tartozik, kezdeti optimizmusához képest itt már hanyatlásában ábrázolja, éspedig valami fanyar illúziótlansággal és rezignált derűvel.

A Nyaralás-trilógia Goldoni színházának egyik legkomplexebb, legkiérleltebb darabja. 1761-ben mutatják be, Goldoni elképesztően termékeny velencei korszakának végén, amikor három egymást követő estén játsszák. Majdnem kétszáz évvel ezután Giorgio Strehler összevonja az előadást egyestésre, és a milánói Piccolo Teatro deszkáin új életre kelti a művet, majd később Bécsben és Párizsban is színpadra állítja.

Megyünk nyaralni! Új ruha - az idén menyasszonystílus: mariage! -, sok vendég, csillogó ezüst, étel-ital alatt roskadozó asztalok, fényűző külsőségek kellenek, ha belegebedünk is. És persze hogy belegebedünk, csak bevallani nem akarózik. Rázzuk a rongyot, keltjük a látszatot, eladósodunk - és bízunk a szerencsében, hogy vagy a kártyában vagy a szerelemben mellénk fog szegődni. Vagy ha nem, még mindig ott az egérút: a pókhálóval beszőtt cselédlépcső, ahol némi renoméveszteséggel kisurranhatunk a hitelezők elől. Ma. Igen ám, de holnap?

Megvolt a nyaralásnak itáliai földön az évszázadokra visszatekintő praktikus hagyománya: a szüret. Azért járt vidékre a velencei (esetünkben a békesség kedvéért eufemisztikusan „livornói", nehogy a velencei cenzúra belekössön) nagybirtokos, hogy ott legyen a termés betakarításánál, a gazda szemével felügyelje a munkálatokat. A birtok azonban az idők során átértékelődött a városi ember szemében, már nem a munka helyszíne volt, hanem a szórakozásé. Afféle státusszimbólum. Ahol a gazdag és a nemes embert majmolja a polgár, mert nem akar a kivagyiságban alulmaradni. A polgár, aki itt és most, ebben a trilógiában ezerarcú, Goldoni ugyanis tobzódik a különféle karakterek ábrázolásában. Talán azért tagolta így a darabot és diktálta ilyen ráérősre a tempót, hogy legyen ideje nagy lélegzeteket venni, kibontakoztatni, fejlődésében is ábrázolni az egyes jellemeket. Életre kel az elszegényedett és elkényelmesedett földbirtokos, a pénzén kotló fösvény nagybácsi, a naiv szerelmes, a minden hájjal megkent hódító, aki a fene tudja, mit akar, az okos, de ingatag leány, a butuska divatbáb, az ifjonti ambíciókkal csörtető élemedett dáma, a mindenhová bejáratos jó (vagy inkább rossz) fiú, az élelmes szolganép, az édes mamlasz orvostanhallgató, akinek talán sosem lesz diplomája... És legtöbbjük szerelmes.

Ezen a vásáron mindenféle szerelem eladó, az érzelmi bonyodalmak szomorú szövevényébe gabalyodva azonban egyszer csak azt vesszük észre, hogy itt nemigen lesz happy end. A fő szál Guglielmo és Giacinta szerelme, ennek végül ha törik, ha szakad, be kéne teljesednie. Hiába várjuk. Goldoni olyannyira ismeri a szabályokat, hogy azt is tudja, hogyan kell megszegni őket, ha valami fontosat akar mondani. Megengedi ugyanis magának, hogy a szerelmesek ne legyenek egymáséi. Tőle szokatlan, bátor megoldás, realista vég, a szerző egykor eszményített polgárfigurái beleragadnak a középszer mocsarába. Hát, ebben ragadható meg a darab modernsége. A kaptafa megvolna - és Goldoni egy szomorkás fintorral kidobja az ablakon.

Ha végignézünk a szereplők sorsán, arra jutunk, hogy a jogász- és orvosfamíliába született Goldoni gyakorlatilag leírja azt a társadalmi réteget, amelyhez tartozik, kezdeti optimizmusához képest itt már hanyatlásában ábrázolja, éspedig valami fanyar illúziótlansággal és rezignált derűvel. A szórakozott lányos apa, a földbirtokos Filippo joviális kényelme és nemtörődömsége odáig vezet, hogy a sok nyaralásban már gondolkodni is elfelejt, azt sem tudja, mije van, nemhogy még vigyázzon is rá, végül régi barátja, Fulgenzio rendezi el merő altruizmusból a család ügyeit. A korosabb hölgyek a régi dicsőségüket próbálják feleleveníteni, újraélni, a fiatalok csak tévelyegnek, míg végül bele nem rázódnak a megalkuvással teli hétköznapokba, és még a cselédek is elégedettebbek a sorsukkal, mint ők a maguk kilátásaival. A rezonőr, a mindenhová bejáratos hivatásos vendég pedig nevet a markába.

Vagy egy tucat darabját fordítottam Goldoninak részben színházi felkérésre, részben fordítói elkötelezettségből. Mindig irigyeltem a lélektani nüanszok mesterének számító Csehov fordítóit, de most egy szavam sincs: a szerelem fáj, a hiúság fáj, a butaság fáj, a bölcsesség fáj, a hülyeség fáj, a zsugoriság fáj, a tékozlás fáj - minden fáj, de közben mindezen nevetünk, őszintén vagy kényszeredetten, mindegy is. Ez a mű a tragikomédia iskolapéldája.

Goldoninak a közösségi színház az eszménye. Mint ars poeticájában, A komédiaszínház című programdarabban megfogalmazza, a színház arra való, hogy ott az emberek együtt gondolkodjanak el az életükről, hogy az ábrázolt élethelyzetekben és jellemekben magukra ismerjenek. Tehát sosem a maszkok szemfényvesztő képmutogatása, nem a kitalált, a költött világ az elsődleges, hanem a mi valóságos világunk, magyarán játszunk-játszunk, de valójában az életünk a tét, az elé akar a költészet tükröt állítani minden elképzelhető helyzetben és konstellációban.

Goldoni darabjainak egy részét jól ismerem, és szeretem az író takarékosságát (nem alkalmaz fölösleges szereplőket, feleség vagy anyós például csak akkor van a darabjaiban, ha érdekes a figurája, magyarán ha játszik; dekorációnak vagy „tölteléknek" sosincs), az újító szélmalomharcát, a szellemét, a humorát - és nagyra értékelem a „polgári jóérzés" sugallta női monológjait. Sokat elárulnak. Érdekes volna az egyes darabokon a szerzői szándékot végigkövetni, hiszen nyilvánvalóan másképp hangzik a józan döntés Mirandolina szájából, mint esetünkben Giacintáéból, hiszen a fogadósnő szerelmes a derék Fabrizióba, a szoknyája körül forgolódó ilyen-olyan nagyurakkal csak a bolondját járatja, Giacinta viszont tiszteli és becsüli az úgyszintén derék Leonardót, csak hát nem szerelmes belé. Nem őbelé szerelmes! A két darab megírása közt nagyjából tíz év telik el. Ekkorát fordult a világ. Ott a szerelem még nem volt eladó - itt meg egyéb portéka sincs...

2009. május 27-29. 19:30
Művészetek Palotája - Fesztivál Színház
Goldoni: Nyaralás-trilógia - a milánói Piccolo Teatro előadása

Km.: Andrea Renzi, Francesco Paglino, Rocco Giordano, Eva Cambiale, Toni Servillo, Paolo Graziosi, Tommaso Ragno, Anna Della Rosa, Chiara Baffi, Gigio Morra, Fiorenzo Madonna, Betti Pedrazzi, Mariella Lo Sardo, Giulia Pica, Marco D'Amore

Átdolgozta és rendezte: Toni Servillo

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Száz ólomkatonát cserélt egy vetítőgépre és az egész élete megváltozott

70 film, öt feleség, kilenc gyerek. A 100 éve született Ingmar Bergman titkát próbálják megfejteni hozzátartozók, munkatársak, kutatók, köztük a rendező egykori asszisztense, a magyar származású Katinka Faragó a legendás svédről készült dokumentumfilmben.
Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.
Színház magyar színház

Az Operettszínház és a Magyar Színház vezetésére írtak ki pályázatot

A kiírások szerint mindkét pályázat nyertese 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót.
Színház etikett

Focimeccset néztek telefonon egy színdarab közben – a színészek felháborodtak

A két angol hölgyet nem akadályozták a színpadon zajló események abban, hogy megtudják, ki nyerte a büntetőpárbajt. A színészek a Twitteren fakadtak ki a bunkó nézők miatt.
Színház szavazás

Döntsön a Kaszás Attila-díj sorsáról!

Az idei jelöltek: Farkas Ignác, Nagy Csongor Zsolt és Varga Klári. A közönség augusztus 24-én éjfélig szavazhat a három színművészre.
Színház fesztivál

Csak érzed, hogy jó, és itt a helyed – Megérkezett az idei Katlan-himnusz

Immár tizenegyedik alkalommal rúghatjuk le a cipőnket és adhatjuk át magunkat a változatos, emberarcú és nyitott Ördögkatlan Fesztiválnak július 31. és augusztus 4. között.