Színház

Szerepdarabok – teljes és félsikerrel

2017.01.24. 08:13
Ajánlom
Budaörsön alighanem Takács Katalin és Spolarics Andrea jelenléte ihlette a Macskajáték bemutatását, míg Tatabányán borítékolható volt, hogy Fodor Tamás remek lesz Az imposztor főszerepében – írja kritikusunk.

Nem ritka eset, hogy színházak egy-egy színész kedvéért vesznek elő darabot. És az sem ritka, hogy a magamfajta ortodox néző, aki nem tud szabadulni attól a mániájától, hogy a színházban, ha nem is megrázó, de legalább megvilágító élményt vár, ennek nem mindig örül. És az öröm akkor sem mindig maradéktalan, ha a szerep különben valóban telibe találja a megcélzott színészt. Az elmúlt napokban ez kétszer is megesett velem.

Fodor Tamás - Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház

Fodor Tamás - Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház (Fotó/Forrás: Prokl Violetta / Tatabányai Jászai Mari Színház)

Legalábbis feltételezem, hogy Szikszai Rémuszt nem csak az vitte rá, hogy Tatabányán a Tartuffe nagy sikere után színre vigye Spiró György Az imposztorát, mert szerette volna bemutatni Molière remekműve után annak szellemes elemzését is. A darabválasztásban bizonyára annak is nagy szerepe volt, hogy Fodor Tamás borítékolhatóan remek Boguslawski. Nemcsak jó, de eredeti is.

A Major Tamásra szabott szerep neki is jól áll.
Danis Lídia, Fodor Tamás - Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház

Danis Lídia, Fodor Tamás - Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház (Fotó/Forrás: Prokl Violetta / Jászai Mari Színház)

Ő is huncut vén színházi róka és jelentős színházteremtő, színházújító személyiség. Ő sem csak a szerepet, de önmagát is játssza az egykori nagy lengyel szerző, rendező, színész alakjában. Hozza magával a Kádár-kori avantgárdot, azt az időt, amelyben született, és amelyről szól a darab. A nagy traumák utáni békekort, a konszolidált társadalmat, amikor tulajdonképpen még szabadság is van, amennyiben szinte mindent lehet, csak a legfontosabb bajokról nem illik mukkanni sem.

Fodor Tamás, Major Melinda - Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház

Fodor Tamás, Major Melinda - Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház (Fotó/Forrás: Prokl Violetta / Tatabányai Jászai Mari Színház)

Spiró regénye, Az ikszek, majd az annak nyomán írt darabja, Az imposztor születése idején, a múlt század nyolcvanas éveinek elején éppen azokat a határokat súrolta, sőt feszegette, amelyekről szól. Történelmi köntösben, az orosz megszállás alatt élő lengyel vidéken játszódó színházi történetben korának Magyarországáról beszélt. Azokról a viszonyokról, amelyek közt Fodor maga is színházat csinált az akkor struktúrának nevezett kereteken belül és azokon kívül is. Feszegette a kereteket, a struktúráét is és a köz- meg a hivatalos ízlését is.

Mindez persze nem feltétlen tartozik a mai nézőre. Még úgy sem, ahogyan Major Tamás személyisége, életműve, közszereplése hozzá tartozott a maga idejében a rá szabott, róla is mintázott alakhoz. Major maga volt Boguslawski, a hatalommal játszadozó, kiszolgálva ujjat húzó művész prototípusa. Fodor – hogy úgy mondjam – ennek az emlékezete.

A szépen, gondosan kidolgozott tatabányai előadásnak sincs más gyengéje, mint hogy inkább valaminek az emlékezete, mintsem a jelene. Amivel egyáltalán nem szeretném azt sugallni, hogy Spiró darabjának nincs semmiféle időszerűsége. A hatalom, vagy nevezzük társadalmi rendnek, és a művészet viszonya mindig problematikus, legyen az a rend kemény vagy puha diktatúra, vagy szabadságnak becézett manipulatív demokrácia. Sőt, még nagyobb keletje is lehet az ikszek kritikájának, ha nincs mögöttük igazi rendőrállam. Ha gazdasági eszközökkel hallgattatják el az ellenzéki szót.

Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház

Az imposztor, Tatabányai Jászai Mari Színház (Fotó/Forrás: Prokl Violetta / Tatabányai Jászai Mari Színház)

Szikszai Rémusz rendezéséről éppen azért gondolom, hogy döntően a főszerep Fodor Tamásnak nyújtott lehetősége indította Az imposztor színpadra állítására, mert az előadásban nyomát sem láttam semmi egyéb időszerűsítő törekvésnek. Ami ugyan nem zárja ki, hogy bizonyos áthallások maguktól működésbe lépjenek.

A színház anyagi nyomorúsága és szellemi pangása, az általános apátia, az igénytelenségbe beletörődő kedvetlenség ma is, itt is ismerős.

Nem kell rájátszani, a gondolattársítás jön magától. Most – paradox módon – többé-kevésbé igényes kivitelben. Baksa Imre és Széles Tamás díszletező munkásokként pontosan megadják az alaphangot és hangulatot, később remek bohócbetéttel mulattatják a publikumot, Major Melinda az igénytelen siker csömörét, Bajcsay Mária a talán soha sem volt igényesség morálját hozza, Szabó Emília a tudatlanságával kérkedő ifjúságot jeleníti meg. Király Attila gubernátora pontosan testesíti meg a magát liberalizmusnak képzelő önkényt. Varga Járó Ilona díszlete és Kiss Julcsi jelmezei is jól segítik a színházi nyomorúság megjelenítését.

Takács Kati, Spolarics Andrea - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház

Takács Kati, Spolarics Andrea - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

Budaörsön is alighanem Takács Katalin és Spolarics Andrea jelenléte ihlette Örkény István Macskajátékának bemutatását. Mindketten a társulat tagjai. Ebben is maradtam volna magammal, ha nem olvasom el a szórólapon a rendező, Forgács Péter gyönyörű előszavát az előadáshoz. Legszívesebben ideírnám az egészet. De legyen elég ennyi:

A Macskajáték az elmúlás melankóliájával szemben arról a fájdalmas, mulatságos és groteszk küzdelemről szól, ahogy az ember mégis, minden ellenére dacolni képes a halállal.

Takács Katalin - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház

Takács Katalin - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

Gondolom, ez a lényeg, csak éppen semmi sincs benne a szöveg lírájából. Igazságtartalmával meg értelmetlen lenne vitatkozni. Talán még akkor is, ha ez az eszme az előadást is áthatná. Nekem, ahogy mondani szokás, nem jött át a rivaldán. Maradok tehát eredeti meggyőződésemnél:

akár akarta a rendező, akár nem, Budaörsön a szívemnek régóta kedves két színésznő miatt volt érdemes elővenni Örkény klasszikusát.
Takács Katalin, Bohoczki Sára, Spolarics Andrea - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház

Takács Katalin, Bohoczki Sára, Spolarics Andrea - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

Más kérdés azonban az eredmény. Az csalódás. Mindnek előtt azért, mert Spolarics Andrea Orbánnéját forszírozottnak érzem. Ez önmagában is feszélyezne. Ebben az esetben azonban különösen kínos. Az alak lényege ugyanis éppen a természetes, elementáris energia lenne. A magától értetődő, veleszületett lendület, a forgószél evidenciája. Ezt nem lehet erőltetni. És ennek következtében a két testvér viszonya is megváltozik, ha éppen nem fordul a visszájára. Takács Katalin ugyanis olyan elmélyült eszköztelenséggel hozza Gizát, hogy az ő kimért fegyelmezettsége, tartózkodó racionalitása, mindent mérlegelő bölcsessége, bénaságának csaknem közömbös tudomásul vétele igazi természetességnek hat.

Az viszont teljességgel felfoghatatlan, miképpen kerülhetett Simkó Katalin Cs. Bruckner Adelaida életkorától és alkatától egyaránt teljesen idegen szerepébe. Az előadás sem ad rá magyarázatot, a rendező sem tett észrevehető kísérletet arra, hogy hozzá igazítsa a szerepet, vagy őt igazítsa a szerephez. A fiát játszó Ilyés Róbert viszont megfelel Csermlényi Viktor alakjának, kivénhedt, tohonya lovag, nem éppen erős jellemű mamakedvenc. Bohoczki Sára maradéktalan örömet okozott Egérke monológjával, hibátlanul formálta karakterré a semmilyenséget, a jelentéktelenséget.

Spolarics Andrea - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház

Spolarics Andrea - Macskajáték, Budaörsi Latinovits Színház (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / port.hu)

A játéktérről, amelyet ugyancsak maga a rendező gondolt ki, majdnem megfeledkeztem. Talán azért, mert semmiféle kapcsolatát nem tudtam felfedezni a játékhoz. Forgács Péter valami műteremfélében játszatja a történetet, mintha éppen filmfelvétel, de legalábbis videózás folyna közben, vetítéssel a hátsó falra. Magyarázatot azonban erre sem ad, illetve ez sem magyaráz meg semmit. Végiggondolatlan gondolatok, félbehagyott ötletek sorozata az előadás.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A végzet asszonya élete végéig díva maradt

A magyar femme fatale emigráns éveiben ritkán mutatkozott, nem járt társaságba - saját, régi filmjei viszont hipnotikus erővel hatottak rá.
Plusz

Megalakult a Nemzeti Kulturális Tanács

Megtartotta alakuló ülését az Országgyűlés által tavaly decemberben kihirdetett törvény alapján életre hívott testület.
Klasszikus

Börtönbe megy a nyugdíjas, aki túl hangosan hallgatott komolyzenét

A liverpooli nyugdíjas, aki túl hangosan hallgatta a ClassicFM-et, azt mondta a bírónak, verjék csak láncra. Huszonnégy hétre tették hűvösre.
Klasszikus

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.
Klasszikus

Egész nap Mozart zenéje szól a tavasz első napján

Egy nap, tíz koncert a Concerto Budapesttel! Március 1. vasárnap délelőtt 11-től este 10-ig kizárólag Mozart zenéje tölti meg a Zeneakadémia koncerttermeit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

Hogyan lett nagy író Bereményi Géza?

Mitől lesz valaki nagyformátumú író? Van rá recept? Vagy ez egy eleve elrendelés? Bereményi Géza esetében a legnagyobb játékos, maga az élet determinálta a sikert. Vagy a Teleki téri piac. Önmagáról, az Eldorádóról mesélt Huszárik Katának a JaSzalonban.
Színház interjú

„Érződik a darabon, hogy színész írta” – Interjú Brasch Bencével

Zach Braff fekete komédiáját, a Minden nagyon jó lesz című darabot tűzi műsorra az Átrium. Idegenek az éjszakában, egy elhagyott tengerparti nyaralóban. Poénos bemondásoktól, egymás zrikálásától jutnak el odáig, hogy színt valljanak magukról. A harmincötödik szülinapján végzetes lépésre készülő „házigazda” szerepét Brasch Bence alakítja.
Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.
Színház interjú

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.
Színház hír

Tom Stoppard utolsó színművét díjazza a PEN

Tom Stoppard brit színműírót is kitünteti márciusban a PEN America irodalmi és emberi jogi szervezet.