Van egy képzeletbeli bár. Zene szól. Elegáns férfiak, titokzatos nők, ülnek kerek asztaloknál. Tengerészruhás pincérek szolgálják fel a whiskeyt, vagy a pezsgőt. Középen táncparkett.
Ma a szerelemről lesz szó. Mindenkiről kiderül valami érdekes, személyes, szánalmas vagy nevetséges... Míg a háttér színpadias, az elmesélt történetek annyira valóságosak, amennyire valóságos tud lenni egy diktafonnal felvett szerelem története, szó szerint lejegyezve. Mások vagyunk, mint amilyennek képzeltük magunkat. Másmilyenek a szerelmeink is. Csöppet sem rózsaszínek. De én gyönyörűnek látom őket.
És a végén kiderül mi az érdekesebb, az élet vagy az álom.
(A videó egy héttel a bemutató előtt készült.)
Pelsőczy Réka igaz történetek alapján szerkesztette meg az előadás szövegét, Sirokay Bori dramaturg segítségével.
- Nagyon sok emberrel készítettem interjút. Ahányszor szóba került körülöttem a szerelem témája, akkor megkérdeztem, hogy bekapcsolhatom-e a diktafonomat. Elkezdtem figyelni és keresni ezeket a történeteket. Ezekből a beszélgetésekből választottunk ki kilenc szöveget. És ezek mellé találtam két könyvet, az egyik egy Malamud regény, a Dubin úr megannyi élete. Ebben van egy olyan szöveg, hogy egy író beleszeret a nála dolgozó takarítólányba. Nagyon érdekes háromszög alakul ki, nagyon jól játszható jelenetekkel. A másik egy Almodóvár szöveg, amelynek szintén egy író a főszereplője. És megtartottuk ezt az író-szálat. Ez a bár, ahol játszódik egy darab, egy képzeletbeli, szimbolikus tér. És azt találtuk ki, hogy ezek a férfiak és nők az ő figurái, akiket ő valaha meghallgatott, megfigyelt.
- Hogy állt össze a csapat?
- A HOPPartot kerestem meg az ötlettel, így tudtunk közösen pályázni. Olyan emberekkel akartam dolgozni, akiket viszonylag jól lehet egyeztetni, mert olyan munkáik vannak. A HOPPart csapata (Barabás Richárd, Herczeg Tamás, Kiss Diána Magdolna és Szilágyi Kata) adott volt, és melléjük jött Bercsényi Péter, Gáspár Anna, Király Béla (aki az egyik koreográfus is), Szabó Márta, Szamosi Zsófi, Takács Kati és Terhes Sándor.
- Mivel a HOPPartról van szó, elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyen zene az előadásban.
- Igen, lesz. Matkó Tamás és Kákonyi Árpád a zenei vezetők, hangszerelők. Persze a színészek is tagjai a zenekarnak, néhányan több hangszeren is játszanak. És természetesen énekelni is fognak, elég széles az előadásban használt zenei paletta...
- Amikor nekikezdtél, itt is volt egy víziód? A Kicsi nyuszi...-nál mondtad, hogy az lebegett a szemed előtt, amikor a két szereplőt vallatják a bíróságon. Most is volt hasonló "flash"-ed?
- Igazából Takács Kati volt a vízióm. Amikor kitaláltam ezt az egészet, mindenképp szerettem volna egy olyan nőalakot, aki idősebb, de elképesztően jó állapotban van, okos és értelmes. Takács Katival Az öldöklő angyalban dolgoztunk együtt néhány éve, evidens volt, hogy őt kérem föl. Szerintem az övé az egyik legszebb történet a darabban. És az járt még a fejemben, hogy modern, mai, a mi életünket tartalmazó, jelképező szövegeket nagyon romantikus dolgokkal párosítsak. A színészek pont olyanok lesznek, mint a filmeken. Ez egy idea, egy álom. Összeütközik az, hogy milyenek szeretnénk lenni, és valójában milyenek vagyunk.
hírlevél
