- Milyen szándékkal és céllal indítottad el tíz évvel ezelőtt a fesztivált?

- Akkor merült fel bennem először a fesztivál gondolata, amikor az OSZMI német színházi referenseként egyre nagyobb érdeklődést tapasztaltam - elsősorban a német nyelvterület színházai, kritikusai részéről - a magyar színházban a rendszerváltást követően felbukkanó darabok és előadások iránt. Célunk kezdettől fogva változatlanul az, hogy felhívjuk a szakmabeliek és a közönség figyelmét a  kortárs drámákra és az innovatív színházi törekvésekre. Emellett fontosnak tartjuk, hogy elméleti  segítséget is adjunk szemináriumok és konferenciák keretében a fesztiválon látható produkciók befogadásához.

- Milyen jelentős fejlődési pontok voltak a fesztivál történetében?

- Kortárs Magyar Drámafesztiválként indultunk 1997-ben. Akkor még új magyar darabok előadásaiból és német fordításuk felolvasásaiból állt a programsorozat. A külföldi szakmabeliek érdeklődése minden várakozást felülmúlt.  Az ötven külföldi vendég az előadásokon kívül találkozott a magyar szakmával, ekkor fogalmazódott meg a kortárs külföldi, illetve magyar drámák és előadásmódjuk összehasonlításának igénye. Így alakítottuk át nemzetközivé a fesztivált. Kezdetben biennáléként működtünk, 2007 óta évente rendezünk KDF-et.

- Milyen válogatási szempontjaid vannak a fesztivált megelőző időszakban?

- Nem arra törekszünk, hogy reprezentáljuk a magyar színházat. Sokkal inkább szempont, hogy olyan innovatív előadásokat mutassuk be, amelyek nemcsak a magyar színház kiemelkedő és figyelemreméltó alkotásai, de amelyek párbeszédben is állnak a külföldi színházi törekvésekkel. A magyar szemleprogram előadásait idén is neves zsűri válogatta: Dobák Lívia dramaturg, Forgách András drámaíró, dramaturg, rendező, valamint Urbán Balázs és Szűcs Katalin Ágnes kritikusok.

- Kik segítenek a fesztivál megszervezésében?

- A fesztiválteamnek vannak belsős és külsős munkatársai. A belső mag két-három embert jelent, akik kezdettől fogva részt vesznek az adott fesztivál előkészítésében, összeállítják a programot és pályáznak. A külsősök, az egyes programok felelősei és az önkéntesek, menet közben kapcsolódnak be a munkába. A fesztivál előkészítését emellett hazai és külföldi szakmai tanácsadók segítik.

- Idén a dokumentarista dráma és színház állt a fesztivál fókuszában. Hogyan látjátok, ez a műfaj már itthon is ennyire honos és aktuális?

- Még nem honos, de van aktualitása. Éppen ezért szervezzük ezt a konferenciát, amely különben az első ilyen rendezvény lesz a régiónkban ebben a témában. A fesztiválon bemutattuk a Szóról szóra és A gyáva című magyar dokuelőadásokat, valamint a moszkvai Teatr.doc Egy óra tizennyolc (perc) és bukaresti Teatrul LUNI de la Green Hours és a tangaProjekt Felelősségem tudatában kijelentem című dokumentarista vendégelőadásokat, amelyek  alkotói a konferencián előadókként is felszólalnak. A konferencián nemcsak kutatók, hanem színházi alkotók, drámaírók és dramaturgok is tartottak előadást, reméljük, hogy így sikerül elősegítenünk a párbeszédet az elméleti és a gyakorló színházi emberek között, és ez megtermékenyítően hat majd a mai magyar színházra is.

- Az idei jubileumi fesztiválon kik számítottak a legkülönlegesebb fellépőknek?

- Egyértelműen a nemzetközileg is ismert és az orosz dokumentarista színház első számú képviselőjének számító moszkvai Teatr.doc színház, valamint a bukaresti Teatrul LUNI de la Green Hours és a tangaProjekt, amely a kortárs román színház fő bázisát jelenti. Meghívásukkal szerettük volna felhívni a Magyarországon kevéssé ismert fiatal román színházcsinálókra is a figyelmet. Idén is megrendezzük a Visitors' Programme-ot, mely iránt ezúttal is nagy az érdeklődés. Sokan a résztvevők közül önköltséges alapon vesznek részt a programban. Rendezvénysorozatunkon Európa legjelentősebb fesztiváljai képviseltetik magukat, mint amilyen a finnországi Tampere Fesztivál, a svájci AUAWIRLEBEN, vagy a Wiesbadeni Biennálé, valamint neves nemzetközi kritikusok is.