Színház

Szilánkok

2013.11.12. 06:58
Ajánlom
Vér, zászló, csillag és rúzs pirosa: az egyiknek az élet pezsgése, felszabadulás, ünnep, érzékiség; a másiknak halál, rabság, gyalázat, kín. A Katona József Színház és a szabadkai Népszínház közös előadásáról, a Vörösről Ady Mária írt KRITIKÁt.

A három oldalról körülült játéktér apró, fényes, szürkés-fekete lencsével töltött medence, kicsi, emelkedő pódiummal kiegészítve. Cziegler Balázs díszlete nem attól különleges, hogy átgondolt szimbolikájával és érzékeny anyagiságával kilép a kulisszák hagyományos, alárendelt szerepéből, és az előadás motorjává válik. Kivételessége abban rejlik, hogy mindezt egyetlen, uralkodó látvány komponálása helyett egy sokrétűségét a játék szerves részeként felfedő közeg megteremtésével éri el.

Az 1942-es "hideg napok" 1944-es megtorlását feldolgozó Vörösnek ez a süppedékeny talaj az alapja. Tömegsír és mementó: föld, amely nem fedi be a halottakat, jéghideg, fullasztó víz, nyikorgó, lépteket elnyelő, szájakat betapasztó por, morális és emlékezetpolitikai ingovány, amely a brutalitást úgy stilizálja, hogy az jelzésként is sokkoló és nyomasztó, fizikai marad. Mintegy segítségül az elmondhatatlan elmondásához, a megmutathatatlan megmutatásához - mert a budapesti Katona József Színház és a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös előadása a szavak kényszerének drámája.

Brestyánszki Boros Rozália szövege dokumentarista jellegű történetszilánkok, magánemlékezetek szövete, amely a keretes szerkezet és a történetekben vissza-visszatérő, ismerős szereplők ellenére is töredékes és személytelen marad. Máté Gábor rendezése konzekvensen erősíti a benyomást, hogy bár nevek hangzanak el, sorsok villannak fel, a saját dráma megfogalmazhatatlan, átadhatatlan: a színészek a jelenetek között nemcsak szerepet cserélnek, de a színpadi szituációból kilépve felsegítik egymást, meglapogatják a fikció szerint bántalmazottat, megkérdezik jól van-e. Így a nagyon is konkrét, csontropogásig részletező beszámolók végül áldozat és agresszor kettősében, erőszak és hatalom mechanizmusaiban elszemélytelenedve állnak össze valami általánossá, amelynek perspektívájából az egyedi elemek - legyenek bár motivációk, gesztusok, nyelvek, jelvények, színek, tárgyak - relatívvá, kicserélhetővé, önmagukban értelmezhetetlenné válnak.

Az ünneplő ingek fehére a gyász színeként, az emlékül őrzött fénykép zsarolási alapként, a meggyilkolt kisbíró dobja a "magyarica" kisfiának szánt gyerekjátékként tűnik föl, a szerb nyelv fenyegető pattogása a szerelem szavaiban dallammá szelídül. Vér, zászló, csillag, rúzs pirosa: az egyiknek az élet pezsgése, felszabadulás, ünnep, érzékiség; a másiknak halál, rabság, gyalázat, kín. Civil lakosság ellen elkövetett magyar vérengzés 1942-ben, szerb tömeggyilkosság 1944-ben.

A háború közös nevező, de nem ok; az elmondhatatlanság pedig nemcsak a "szocialista testvériség" konszenzusos amnéziájára, a második világháborús délvidéki események '89 után is csak lassan enyhülő tabujára, de a tanulság nélküli gyűlöletre, az értelmezhetetlen erőszakra is vonatkozik. Mert a perspektívák relativitásában maga a világ rendjét ok-okozati relációkban helyreállító narratíva, gyógyító mese, a közös, konszenzusos emlékezet lehetősége kérdőjeleződik meg.

"Miért gyűlöltök ti minket?" - kérdezi keserűen a szerb kiskatonát (Kovács Lehel) magyar szeretője (Kalmár Zsuzsa). "Én szeretlek."-feleli a férfi elszontyolodva. Meztelenül, kiszolgáltatottan egyek, de a játékosan a lány fejébe nyomott jelvényes sapka végérvényesen elválasztja őket. Miközben a férfi sértődötten magára rángatná egyenruháját, a puha talajon bukdácsolva épp olyan végtelenül, szánni valóan emberi, mint a takaró alatt egyedül vacogó, ellenséges katonával háló nő. Lírai kettősük személyessé válva emelkedik ki az előadás fizikai iszonyatot stilizáló jeleneteiből, hogy a trauma mélyebb, lélektani dimenzióit villantsa fel.

Annál megrázóbb, ahogy a lányt megrendítően játszó Kalmár Zsuzsa később kemény, ajkát rúzsozva kegyetlenkedő, egyenruhás szerb tiszt szerepében tűnik majd fel - nincs megtisztulás, felemelkedés, a tragédiát értelmes egésszé kerekítő katarzis. Ugyanilyen hátborzongató, ahogy az emberi méltóságát a kivégzés előtti éjjelen is őrző, kifinomult, csendes, bibliaolvasó úriember (Fekete Ernő) udvariasan kijavítja a fogoly utolsó vacsorájából falatozó, a karóba húzás legnagyobb és leghosszabb ideig kínt okozó módszerét kéjesen ecsetelő őrt (Pálfi Ervin), hogy nem negyvenegy, hanem negyvenhét zsidót ölt meg.

Máshol militáns és civil határának groteszk összefonódásaként Pálfi Ervin tisztje konstatálja gúnyos-bosszús röhejjel a félig már agyonvert férj előtt feleségét megerőszakolni igyekvő kiskatona felsülését. Ez mintegy torz párjelenete a szexualitást az intimitás, a jelvények, egyenruhák, párbeszédképtelen identitások levetkőzésének-felfüggesztésének terepeként bemutató hálószoba-dialógusnak. A szabadkai és a katonás színészek egységes, dinamikus játékában minden mozdulatnak tétje van, és ahogy komoly fizikai felkészültséggel bemozogják a szűk, ingatag talapzatot biztosító medencét, folyamatos feszültséget teremtenek.

Ezzel illeszkednek a rendezés finom stilizációjához, amely a vér helyett használt vörös kendőkkel és a szétroncsolt bőrt idéző szövetdarabokkal úgy emelkedik felül a puszta vizuális borzongatáson, hogy az erőszak annál mélyrehatóbbá és gyötrelmesebbé válik.

Az utolsó jelenetben apró csavarral ér körbe a narratíva: az előadás elején sírjukból kiemelkedő magyar foglyok mezítelenül állnak, a megásott gödörbe pedig az imént még őket kommandírozó szerbek fekszenek - újabb visszafelé forgó történet kezdődhetne a "hideg napokról". És Szirtes Ági öregasszonya csak mondja, mondja fiának a neveket, halálnemeket, kínokat - az emlékeket, amelyeket nem szabad elfelejteni. Kialszik a fény, de a történet nem ér véget, a katarzis elmarad, a szilánkok éle nem tompul; a tabu feloldása csupán az első lépés a trauma feldolgozásának hosszú és talán csak közösen végigvihető folyamatában. De fontos lépés.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

„Fel kell találni magunkat” – Interjú Bretz Gáborral

Bretz Gábor az Opera állandó művésze, aki az elsők között kapta meg a Kamaraénekesi címet, egy-egy évad során több szerepet is alakít. Legutóbb a – címlapfotót is inspiráló – Don Carlos online premierjén láthattuk. A világhírű basszbaritonnal a pandémia teremtette kihívásokról, az énektanítás rejtelmeiről és arról is beszélgettünk, mit kívánna egy jótündértől.
Vizuál

Nézze meg ingyenesen az európai film legjobbjait a Lux-díj online csatornáján

A Lux Közönségdíj online mozicsatornáján május 16-ig ingyenesen megtekinthető három sokszorosan díjazott európai film: az Oscar- és Európa-díjas Még egy kört mindenkinek, az Oscar-jelölt Kollektíva és a Corpus Christi című alkotás. A közönség szavazatait is várják.
Klasszikus

„Újraéled a karanténba zárt kultúra”- kihirdette a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadát

Fischer Iván rendezte új operaelőadás, Richard Strauss-maraton és nemzetközi sztárok, köztük Danyiil Trifonov vagy Jordi Savall is szerepelnek a Budapesti Fesztiválzenekar 2021–22-es évadjában.
Színház

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.
Színház

Új bemutatókkal kezdi jubileumi évadát a Vígszínház

Több mint 90 éves hagyományát követve a Vígszínház május 1-jén megkezdte a következő évad bérleteinek értékesítését. Bár egyelőre csak decemberig hirdettek műsort, az elmúlt időszak közönség előtt be nem mutatott előadásai mellett újdonságokat is tartogat a 2021/2022-es szezon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház

Gyabronka József, Háy János és Alföldi Róbert az újranyitó Átrium színpadán

Május 21-től újra élő előadásokat tart az Átrium. A budai intézmény első produkciója a Fehér nyuszi, vörös nyuszi című darab Gyabronka József előadásában, ezt követően egy Háy János-premierrel, valamint a Mefisztó című kortárs zenés kabaréval várják a közönséget.
Színház hír

Nagyszabású gálaműsorral segíti a THEALTER Fesztivált a Szegedi Nemzeti Színház

Szeged Napja alkalmából május 21-én gálával kedveskedik nézőinek a Szegedi Nemzeti Színház, melynek bevételével a nehéz helyzetbe került THEALTER Fesztivál fennmaradását is támogatja.
Színház hír

Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze

Május 11-én új tagot választottak a Nemzet Színésze cím birtokosai. A Törőcsik Mari halálával megüresedett helyre Lehoczky Zsuzsát választotta a jelenlegi tizenegy tag.
Színház hír

Rusznyák Gábor kapta a Déryné-díjat

Miskolc Város Napja alkalmából a közgyűlés idén is díjazta a város hírnevét öregbítő, legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó személyeket, szervezeteket. A május 11-i ünnepségen átadták a Déryné színházi díjat is, melyet ezúttal Rusznyák Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője vehetett át.
Színház hír

Új bemutatókkal kezdi jubileumi évadát a Vígszínház

Több mint 90 éves hagyományát követve a Vígszínház május 1-jén megkezdte a következő évad bérleteinek értékesítését. Bár egyelőre csak decemberig hirdettek műsort, az elmúlt időszak közönség előtt be nem mutatott előadásai mellett újdonságokat is tartogat a 2021/2022-es szezon.