A Rózsavölgyi miliője rendet sugall: jól szabott ruhákban társalgunk partnerként, ismerősként, barátként, kis távolságot tartva vagy közvetlenül. Itt mindannyian egy szolid kávéházi kultúra részei vagyunk. Mindez egy színházhoz képest mégis rendetlen: nem elvágólag ülünk szép szabályos sorokban, hanem asztaloknál, kávéscsészék és süteménymaradványok mellett, szerteszét. Ezúttal még a játéktér sem a megszokott helyén van, az eredeti színpadon például a cikk szerzője ült többedmagával.
Van ebben az egészben egyfajta oldottság. Békebeli. Már-már olyan, mintha lennének nálunk polgárok, ráadásul azok éppen mi volnánk.
Érezni lehet a tőlünk gyakran karnyújtásnyira játszók illatát és a mozdulatok keltette légörvényeket. Egy minden pillanatában belülről megtámasztott színészi játék ebből a távolságból egészen különleges élmény.
Koncentrált természetesség, legális voajőrség, színről színre látás.
Játszani is másképpen kell: „olyasmit lehet benne csinálni, amit máshol nem. Sok évig játszottam az Örkény Színházban, ami egy alkalmas tér, de egészen intim ott sem tud lenni az ember. Itt lehet: majdnem olyan közel vagyunk a természetes gesztushoz, mint egy filmen” – mesélt erről nekünk egy interjúban Epres Attila, az előadás férfi főszereplője, aki első alkalommal szerepelt a Rózsavölgyiben.
Sajgál Erika, Györgyi Anna, Epres Attila és Szulák Andrea a Szívhang előadásában (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)
Hárs Anna ezzel szemben már többször dolgozott itt dramaturgként, ezt a darabot pedig kifejezetten a Szalon felkérésére írta, ráadásul úgy, hogy a végső változat elkészítésénél már tudta, kik fognak szerepelni benne. Így gyakorlatilag személyre szabhatta a szöveget. Ez talán leginkább a Szulák Andrea által alakított, szerethetően blazírt, erotikusan túlfűtött Abigél esetén hozott a legtöbbet a konyhára,
aki egyébként a ráírt nagyszámú poén miatt gyaníthatóan el is vitte a tejfölt.
A történet szerint három, ötvenes éveiben járó nő, egykori egyetemi osztálytársak az iskola óta tartják a kapcsolatot, többek között egy olvasóklubot hoztak létre. Úgy tűnik, ezeken az alkalmakon a választott regényekre néhány, önmagukra és egymásra annál több mondatot szánnak. Barátnők. Hédi (Sajgál Erika) éppen válik, mert a férje elhagyta, Abigél nem igazán hisz a házasságban, de látszatra jól megvan a nélkül is, Bori (Györgyi Anna) viszont úgy tűnik, nem csak behúzta, de mindmáig a kezében tartja a nyerőlapokat: gyerek, férj, család, kiegyensúlyozott jómód.
Ebbe a körbe érkezik meg a régen nem látott Andris, akit Abigél halászik ki a legnagyobb közösségi hálóval a félfacér Hédinek. A férfinak Abigéllel egy kisebb liezonja, Borival komoly kapcsolata volt, ami azzal ért véget, hogy a fiú megcsalta Borit, a lány pedig szakított vele. Mindez egyetemista korukban történt réges-régen. Azóta egyikük sem látta Andrist. Epres Attila arról is mesélt korábban, hogy harmincéves pályafutása alatt még egyik színésznővel sem játszott együtt, így számára ez nagy ajándék. Dicső Dániel rendezésében
a szórakoztatás humorfaktorát a három barátnő csevegése adja az előadás első felében-harmadában, a finom színészi játék fent említett élményét pedig Bori és Andris kettőse szolgáltatja Györgyi Anna és Epres Attila előadásában.
Ennél többet elárulni egy beszámolóban, tekintettel azokra, akik még nem látták, nem lenne helyénvaló.
Epres Attila és Györgyi Anna a Szívhang előadásában (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)
Talán még annyit, hogy a darabban Andris megemlíti, hogy kevéssé elegánsra sikeredett válása után egy időre a háromszáz lakosú Jósvafőre költözött kisimítani a lelkét. A Rózsavölgyi Szalon gondolt egyet, és Jóna Gábort, Jósvafő polgármesterét is meghívta a bemutatóra. Akitől aztán megtudtuk, hogy a szerző sem a lélekszámot illetően, sem a hely békéje kapcsán nem tévedett. A hivatala mellett mentősként is dolgozó polgármesternek egyébként annyira tetszett az előadás, hogy nem csupán viszonozta a meghívást, és az előadás egész stábját meginvitálta Jósvafőre, de azt is elmondta, kapacitálni fogja a falubelieket, és akár még buszt is szerez hozzá, hogy időnként Budapestre jöjjenek színházba. A Szívhang abból a bizonyos karnyújtásnyi közelségből ugyanis olyan élmény volt számára, amiben már nagyon régen nem volt része. Ezt nem adja meg a pár másodperces TikTok videó, mondta mosolyogva, hozzátéve, hogy ha egy-két héten át csak egy kicsivel csökkentik a tiktokozásra fordított perceket, gond nélkül ki lehet gazdálkodni egy budapesti színházi előadás időtartamát oda-visszaúttal, de akár még egy vacsorával együtt is.
Fejléckép: Sajgál Erika, Györgyi Anna, Epres Attila és Szulák Andrea a Szívhang előadásában (fotó/forrás: Molnár Miklós/Rózsavölgyi Szalon)
hírlevél
