Színház

Színházcsinálók I. - Katonás rendben

2013.02.18. 06:58
Ajánlom
A február 16-án indult új beszélgetés-sorozat első alkalmán Schilling Árpád az idén 30 éves Katona József Színház alapító párosával, Székely Gáborral és Zsámbéki Gáborral beszélgetett a mai színház helyzetéről, elmozdulási lehetőségeiről, kilátásairól. MAGAZIN

Névjegy
A Katona két meghatározó korábbi vezetője mellett eredetileg Ascher Tamást is meghívta Schilling Árpád, a Krétakör művészeti vezetője február 16-ra, ám a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora külföldi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen.

A Színházcsinálókra jelentős érdeklődés mutatkozott: a széksorok teljesen megteltek, sokan pedig oldalt felsorakozva követték figyelemmel a két és fél órásra nyúlt beszélgetést. A nézőtéren ismert színházi emberek, rendezők, színészek, szakírók is szép számmal helyet foglaltak, és ez azt is mutatja, hogy a szakmabelieket nagyon is érdekeli a rendezvény által megfogalmazott téma: beszélni, vitázni a mai színház helyzetéről, elmozdulási lehetőségeiről, kilátásairól. És persze a múltról is, melynek taglalása a (kezdésként) négy részesre tervezett sorozat első alkalmán tetemes részét ölelte fel az estének.

A beszélgetést moderáló Schilling első témakörként az intézményvezetést jelölte meg, nem véletlenül, hiszen mindkét partnere elismert színházvezető volt egykor. Székely Gábor a '70-es években a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezőjeként hívta fel magára a figyelmet, Zsámbéki Gábor pedig Kaposvár legendás éveiben vezette a Csiky Gergely Színházat. 1978-ban együtt kerültek a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol négy évet töltöttek, újító törekvéseiket ugyanis nem mindenki nézte jó szemmel, ezért 1982-ben politikai nyomásra kényszerültek távozni. Ugyanebben az évben indult meg a Katona József Színház újraalapítása, mellyel kettejüket bízták meg. Székely 1989-ig igazgatta a Katonát, míg Zsámbéki '89-től több mint két évtizeden át volt a színház élén. Innen nézve érthető meg igazán, miért éppen velük indult ez a beszélgetés-sorozat azon a színpadon és abban a színházban, ahol a mai napig a kettejük által lefektetett értékrend, gondolkodásmód és stílus az uralkodó.

Katonák a legvidámabb barakkban
Zsámbéki Gábor az intézményvezetés kapcsán elmondta, esze ágában sem volt a főiskoláról kikerülve arra törekedni, hogy színház élére kerüljön, mert bár egy fiatal rendezőnek természetes igénye, hogy színészek egy csoportjára hasson, mégsem érezte ideálisnak a színházvezetők helyzetét. Arra a kérdésre, hogyan lehetett a meglévő rendszert átalakítani, Zsámbéki megjegyezte, az egész világ nem tűnt akkor változtathatónak - ők maguk pedig legfeljebb kis dolgokban indíthattak el változást. Könnyebb volt megfogalmazni azt, milyen színházat nem akartak csinálni. Akkor úgy érezték, a magyar színház nem elég őszinte, ebben viszont jelen van egyfajta nemzedéki háború is, a fiatalok ugyanis gyakran úgy élik meg, hogy a színháznak nincs köze a valósághoz. Ez pedig - ahogy arra Zsámbéki rámutatott - csak részben igaz, hiszen idősen az ember már arra is rálát, amire egy fiatalember még nem, így aztán az, amit valóságnak gondolunk, nemzedékenként eltér. Hozzátette, az igazi törésvonalakat ő maga mégse szigorúan nemzedékek között figyelte meg.

Zsámbéki Gábor megjegyezte, hogy a '70-es, '80-as években a maival ellentétben nem volt gazdasági bizonytalanság a színházakban. A politika akkor másba szólt bele, ravaszul, a cenzúra "magyar változatával", ami utólag nehezen kimutatható, ugyanis főként telefonon és tanácsokon keresztül valósult meg. Székely Gábor elmesélte azt az esetet, amikor a Katona "belügyese" felkereste, bemutatkozott és szinte feloldozást akart kérni azzal, hogy elmondta, ő fogja figyelni, mi történik a színházban, de lényegében semmi rosszat nem fog jelenteni.

Az 1984-es Übü-előadás kapcsán Zsámbéki a felpuhuló diktatúra működéséről beszélt: miután megnyugtatták Aczél Györgyöt, hogy nem kell tartani a darab bemutatásától, rendben megtartották a premiert, és a minisztérium csak néhány helyen kért változtatást, így például a "Csak ne látnék annyi oroszt! " hangzatú sort kellett kihagyniuk, ám pár év múlva már ez is visszakerülhetett ismét.

A Nemzetin innen és túl
A Nemzeti Színházban töltött évek kapcsán Székely Gábor elmondta, sok tartozása volt a megörökölt teátrumnak, jelentős stílusok, szerzők nem képviseltethették magukat kettejük érkezéséig, ezen pedig mindenképpen változtatni akartak, amellett, hogy természetesen a klasszikusok szerepeltetését sem építették le. Hamarosan azonban vádak érték őket többek között Szép Ernő és Füst Milán darabjai kapcsán, melyek nem feleltek meg az akkori politikának. A maihoz hasonlóan a körül zajlott a vita, hogy a "nemzetit" vagy a "színházat" kell-e hangsúlyosnak tekinteni?

Ehhez kapcsolódóan Zsámbéki Gábor elmondta, ha megfigyeljük a színháztörténetet, mindig azok voltak a Nemzeti jó vezetői, akik szakmailag próbálták megfogalmazni a színházukat, ma azonban megint a politika és az ideológia látszik győzedelmeskedni, és a szakmaiság kerül háttérbe. Székely Gábor szerint egy korszakról annak ízlése árulkodik a legjobban, az elkövetett hibák pedig sajnos maradandóak. Arra a kérdésre, szükség van-e egyáltalán ma Nemzeti Színházra Magyarországon, Zsámbéki Gábor egyértelmű nemmel felelt, mondván, funkciói nem elkülöníthetőek más színházakétól. Egy okot tudott megnevezni, miért lehetne mégis értelme ennek a megkülönböztetésnek, ez pedig egyfajta pénzügyi védettség gondolata, mellyel a mindenkori Nemzetinek rendelkeznie kéne, még akkor is, ha más színháznak már nem jut. Ez ma nincs.

A Műhely
A társulatépítés témakörének taglalásakor Zsámbéki a társulati lét előnyeiről és hátrányairól szólt. Negatívumként a "beszáradás" veszélyét említette, folytonos impulzusokra van ugyanis szükség, mellette felhozott érvként viszont a műhelyt jelölte meg, amely kialakulásához sok évre van szükség. Székely Gábor megjegyezte, a Katonában - ellentétben más színházak gyakorlatával - nem hierarchia szerint épült fel társulat, hanem partneri helyzet jött létre. Harminckét színész követte a két vezetőt a Katonába a Nemzetiből.

A most kikerülő hallgatók lehetőségeiről szólva Zsámbéki Gábor a kötelező ötéves rendszert bírálta, amelyből meglátása szerint három év a hasznos. Míg az ő idejükben diploma után a főiskolának kötelező volt a kikerülők számára állást biztosítani, most nemhogy elhelyezkedni nehéz, de még gyakorlati helyet sem könnyű találni, annyira telítődtek a színházak. Ez pedig minőségbeli gondot is jelent, sok a nem diplomás színész a pályán, és rengetegféle képzés van. Korábban a színházak vezetői is inkább rendezők voltak, ma többségében színészek. Székely Gábor szerint ez önmagában nem is lenne baj (régen is így volt), a nagyobb gondot az jelenti, ha nem rátermettség alapján kerülnek kiválasztásra az igazgatók.

A pályáztatás kapcsán mindkét meghívott elmondta, hogy a jelenlegi szisztéma nem tökéletes. Székely Gábor szerint a lényeg a felelősség vállalásán van, és a jelenleginél nyíltabban kellene lefolytatni az igazgatók kiválasztását. Zsámbéki a helyzet furcsaságára példaként azt hozta fel, mi lett volna, ha Grotowskinak vagy Sztanyiszlavszkijnak is pályáznia kellett volna, és ne adj' Isten nem kapták volna meg újra a lehetőséget. Azt normálisnak tartja, ha az igazgató körül kialakul egy olyan kör, akik követik őt, ha esetleg máshová kerül.

Holnap és utána
A mai állapotok kapcsán Zsámbéki úgy látja, a megszülető színházi produkciók számát tekintve túlburjánzás figyelhető meg, ami óhatatlanul minőségi visszaeséssel jár, ugyanis sokszor túlságosan rövid idő alatt készülnek el az előadások. Székely Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy meglátása szerint a színészi teljesítmény is sokat gyengült és gyakran alapsémák eljátszására korlátozódik.

A beszélgetés utolsó szakaszában a nézők kaptak szót, kérdések helyett azonban sok esetben köszönetet mondtak a két legendás színházcsinálónak az általuk megálmodott és vezetett színházaktól kapott élményekért az elmúlt évtizedek alatt. A Katona idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, melyre büszkén tekintenek az alapítók. A beszélgetés alkalmat adott fontos és aktuális kérdések feldobására és a beszélgetés elindulására - amely itt azonban nem ért véget. Legközelebb március 2-án 20 órakor várják a mai színházra érzékeny érdeklődőket a Katonába, ahol Schilling Árpád Fodor Tamással és Jeles Andrással fog beszélgetni.


A beszélgetés után a Fidelio Székely Gábort az egyetemről kikerülő fiatalok lehetőségeiről kérdezte:

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Zenés színház

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.
Zenés színház

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Öt nap alatt harminc műsor várta az érdeklődőket az első Déryné Fesztiválon

Július 18-án a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kárpátok visszhangja című táncelőadásával ért véget a július 14-18. között zajló Déryné Fesztivál, amelyet először rendeztek meg Sátoraljaújhelyen és környékén.
Színház gyász

Elhunyt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus

Életének 99. évében, július 22-én meghalt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus, Aranytoll-díjas lapszerkesztő és közíró – adta hírül a hvg.hu a család közlése nyomán. A nevéhez fűződik a Magyar Lettre International és az Európai Kulturális Füzetek alapítása is.
Színház hír

Nagy Péter István a legígéretesebb pályakezdő 2021-ben

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján idén Nagy Péter István kapja a legígéretesebb pályakezdő kategória díját, a szeptember 12-én a Bethlen Téri Színházban megrendezésre kerülő díjátadón.
Színház hír

Álló tapssal ünnepelték Mundruczó Kornél rendezését Avignonban

A jubileumi, 75. Avignoni Színházi Fesztiválon volt az első külföldi élő bemutatkozása Wéber Kata Czastki Kobiety című darabjának Mundruczó Kornél rendezésében
Színház ajánló

Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban

Negyedik alkalommal rendezik meg augusztus 2-8. között Gyulán az Erdélyi Hét című színházi fesztivált.