Színház

Színházcsinálók I. - Katonás rendben

2013.02.18. 06:58
Ajánlom
A február 16-án indult új beszélgetés-sorozat első alkalmán Schilling Árpád az idén 30 éves Katona József Színház alapító párosával, Székely Gáborral és Zsámbéki Gáborral beszélgetett a mai színház helyzetéről, elmozdulási lehetőségeiről, kilátásairól. MAGAZIN

Névjegy
A Katona két meghatározó korábbi vezetője mellett eredetileg Ascher Tamást is meghívta Schilling Árpád, a Krétakör művészeti vezetője február 16-ra, ám a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora külföldi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen.

A Színházcsinálókra jelentős érdeklődés mutatkozott: a széksorok teljesen megteltek, sokan pedig oldalt felsorakozva követték figyelemmel a két és fél órásra nyúlt beszélgetést. A nézőtéren ismert színházi emberek, rendezők, színészek, szakírók is szép számmal helyet foglaltak, és ez azt is mutatja, hogy a szakmabelieket nagyon is érdekeli a rendezvény által megfogalmazott téma: beszélni, vitázni a mai színház helyzetéről, elmozdulási lehetőségeiről, kilátásairól. És persze a múltról is, melynek taglalása a (kezdésként) négy részesre tervezett sorozat első alkalmán tetemes részét ölelte fel az estének.

A beszélgetést moderáló Schilling első témakörként az intézményvezetést jelölte meg, nem véletlenül, hiszen mindkét partnere elismert színházvezető volt egykor. Székely Gábor a '70-es években a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezőjeként hívta fel magára a figyelmet, Zsámbéki Gábor pedig Kaposvár legendás éveiben vezette a Csiky Gergely Színházat. 1978-ban együtt kerültek a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol négy évet töltöttek, újító törekvéseiket ugyanis nem mindenki nézte jó szemmel, ezért 1982-ben politikai nyomásra kényszerültek távozni. Ugyanebben az évben indult meg a Katona József Színház újraalapítása, mellyel kettejüket bízták meg. Székely 1989-ig igazgatta a Katonát, míg Zsámbéki '89-től több mint két évtizeden át volt a színház élén. Innen nézve érthető meg igazán, miért éppen velük indult ez a beszélgetés-sorozat azon a színpadon és abban a színházban, ahol a mai napig a kettejük által lefektetett értékrend, gondolkodásmód és stílus az uralkodó.

Katonák a legvidámabb barakkban
Zsámbéki Gábor az intézményvezetés kapcsán elmondta, esze ágában sem volt a főiskoláról kikerülve arra törekedni, hogy színház élére kerüljön, mert bár egy fiatal rendezőnek természetes igénye, hogy színészek egy csoportjára hasson, mégsem érezte ideálisnak a színházvezetők helyzetét. Arra a kérdésre, hogyan lehetett a meglévő rendszert átalakítani, Zsámbéki megjegyezte, az egész világ nem tűnt akkor változtathatónak - ők maguk pedig legfeljebb kis dolgokban indíthattak el változást. Könnyebb volt megfogalmazni azt, milyen színházat nem akartak csinálni. Akkor úgy érezték, a magyar színház nem elég őszinte, ebben viszont jelen van egyfajta nemzedéki háború is, a fiatalok ugyanis gyakran úgy élik meg, hogy a színháznak nincs köze a valósághoz. Ez pedig - ahogy arra Zsámbéki rámutatott - csak részben igaz, hiszen idősen az ember már arra is rálát, amire egy fiatalember még nem, így aztán az, amit valóságnak gondolunk, nemzedékenként eltér. Hozzátette, az igazi törésvonalakat ő maga mégse szigorúan nemzedékek között figyelte meg.

Zsámbéki Gábor megjegyezte, hogy a '70-es, '80-as években a maival ellentétben nem volt gazdasági bizonytalanság a színházakban. A politika akkor másba szólt bele, ravaszul, a cenzúra "magyar változatával", ami utólag nehezen kimutatható, ugyanis főként telefonon és tanácsokon keresztül valósult meg. Székely Gábor elmesélte azt az esetet, amikor a Katona "belügyese" felkereste, bemutatkozott és szinte feloldozást akart kérni azzal, hogy elmondta, ő fogja figyelni, mi történik a színházban, de lényegében semmi rosszat nem fog jelenteni.

Az 1984-es Übü-előadás kapcsán Zsámbéki a felpuhuló diktatúra működéséről beszélt: miután megnyugtatták Aczél Györgyöt, hogy nem kell tartani a darab bemutatásától, rendben megtartották a premiert, és a minisztérium csak néhány helyen kért változtatást, így például a "Csak ne látnék annyi oroszt! " hangzatú sort kellett kihagyniuk, ám pár év múlva már ez is visszakerülhetett ismét.

A Nemzetin innen és túl
A Nemzeti Színházban töltött évek kapcsán Székely Gábor elmondta, sok tartozása volt a megörökölt teátrumnak, jelentős stílusok, szerzők nem képviseltethették magukat kettejük érkezéséig, ezen pedig mindenképpen változtatni akartak, amellett, hogy természetesen a klasszikusok szerepeltetését sem építették le. Hamarosan azonban vádak érték őket többek között Szép Ernő és Füst Milán darabjai kapcsán, melyek nem feleltek meg az akkori politikának. A maihoz hasonlóan a körül zajlott a vita, hogy a "nemzetit" vagy a "színházat" kell-e hangsúlyosnak tekinteni?

Ehhez kapcsolódóan Zsámbéki Gábor elmondta, ha megfigyeljük a színháztörténetet, mindig azok voltak a Nemzeti jó vezetői, akik szakmailag próbálták megfogalmazni a színházukat, ma azonban megint a politika és az ideológia látszik győzedelmeskedni, és a szakmaiság kerül háttérbe. Székely Gábor szerint egy korszakról annak ízlése árulkodik a legjobban, az elkövetett hibák pedig sajnos maradandóak. Arra a kérdésre, szükség van-e egyáltalán ma Nemzeti Színházra Magyarországon, Zsámbéki Gábor egyértelmű nemmel felelt, mondván, funkciói nem elkülöníthetőek más színházakétól. Egy okot tudott megnevezni, miért lehetne mégis értelme ennek a megkülönböztetésnek, ez pedig egyfajta pénzügyi védettség gondolata, mellyel a mindenkori Nemzetinek rendelkeznie kéne, még akkor is, ha más színháznak már nem jut. Ez ma nincs.

A Műhely
A társulatépítés témakörének taglalásakor Zsámbéki a társulati lét előnyeiről és hátrányairól szólt. Negatívumként a "beszáradás" veszélyét említette, folytonos impulzusokra van ugyanis szükség, mellette felhozott érvként viszont a műhelyt jelölte meg, amely kialakulásához sok évre van szükség. Székely Gábor megjegyezte, a Katonában - ellentétben más színházak gyakorlatával - nem hierarchia szerint épült fel társulat, hanem partneri helyzet jött létre. Harminckét színész követte a két vezetőt a Katonába a Nemzetiből.

A most kikerülő hallgatók lehetőségeiről szólva Zsámbéki Gábor a kötelező ötéves rendszert bírálta, amelyből meglátása szerint három év a hasznos. Míg az ő idejükben diploma után a főiskolának kötelező volt a kikerülők számára állást biztosítani, most nemhogy elhelyezkedni nehéz, de még gyakorlati helyet sem könnyű találni, annyira telítődtek a színházak. Ez pedig minőségbeli gondot is jelent, sok a nem diplomás színész a pályán, és rengetegféle képzés van. Korábban a színházak vezetői is inkább rendezők voltak, ma többségében színészek. Székely Gábor szerint ez önmagában nem is lenne baj (régen is így volt), a nagyobb gondot az jelenti, ha nem rátermettség alapján kerülnek kiválasztásra az igazgatók.

A pályáztatás kapcsán mindkét meghívott elmondta, hogy a jelenlegi szisztéma nem tökéletes. Székely Gábor szerint a lényeg a felelősség vállalásán van, és a jelenleginél nyíltabban kellene lefolytatni az igazgatók kiválasztását. Zsámbéki a helyzet furcsaságára példaként azt hozta fel, mi lett volna, ha Grotowskinak vagy Sztanyiszlavszkijnak is pályáznia kellett volna, és ne adj' Isten nem kapták volna meg újra a lehetőséget. Azt normálisnak tartja, ha az igazgató körül kialakul egy olyan kör, akik követik őt, ha esetleg máshová kerül.

Holnap és utána
A mai állapotok kapcsán Zsámbéki úgy látja, a megszülető színházi produkciók számát tekintve túlburjánzás figyelhető meg, ami óhatatlanul minőségi visszaeséssel jár, ugyanis sokszor túlságosan rövid idő alatt készülnek el az előadások. Székely Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy meglátása szerint a színészi teljesítmény is sokat gyengült és gyakran alapsémák eljátszására korlátozódik.

A beszélgetés utolsó szakaszában a nézők kaptak szót, kérdések helyett azonban sok esetben köszönetet mondtak a két legendás színházcsinálónak az általuk megálmodott és vezetett színházaktól kapott élményekért az elmúlt évtizedek alatt. A Katona idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, melyre büszkén tekintenek az alapítók. A beszélgetés alkalmat adott fontos és aktuális kérdések feldobására és a beszélgetés elindulására - amely itt azonban nem ért véget. Legközelebb március 2-án 20 órakor várják a mai színházra érzékeny érdeklődőket a Katonába, ahol Schilling Árpád Fodor Tamással és Jeles Andrással fog beszélgetni.


A beszélgetés után a Fidelio Székely Gábort az egyetemről kikerülő fiatalok lehetőségeiről kérdezte:

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabadon hozzáférhető Sára Sándor hét emblematikus filmje

A közelmúltban elhunyt Sára Sándor emléke előtt tisztelegve, hét emblematikus filmjét mától 20 napon át szabadon elérhetővé teszi a Magyar Nemzeti Filmalap.
Klasszikus

RENDKÍVÜLI: Ázsiai turnéra indulunk a Concerto Budapesttel

Három nagyvárosba, Bangkokba, Fucsouba és Sanghajba kísérjük el a világhírű magyar szimfonikus zenekart, amely többek között Bartók mesterművével, a Concertóval a bőröndben utazik.
Zenés színház

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.
Klasszikus

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Egy nő a férfidominálta zeneszerzőszakmában, aki a Chernobyl után a Joker eredeti filmzenéjével új színt hoz a film világába.
Zenés színház

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A Játék a kastélyban indította a Vörösmarty Színház jubileumi évadát

Különleges este volt a székesfehérvári Vörösmarty Színház életében az október 5-i, hiszen a teátrum önálló társulatának megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepli ebben az évadban, amelynek első bemutatója Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című komédiája. A premiert ünnepélyes pillanatok is megelőzték: Cser-Palkovics András polgármester „Pro Theatro Civitatis Albae Regalis” díjat adott át Juhász Illés színművésznek.
Színház ajánló

Mucsi Zoltán egy beszédtanárt alakít a József Attila Színházban

A Macskafogó zajos, zenés sikere után újabb nagyágyú érkezik a József Attila Színházba. Október 5-én debütál A király beszéde, Mucsi Zoltánnal és Fila Balázzsal a főszerepben.
Színház ajánló

Különleges lakásszínházi előadások a CAFe Budapesten

A CAFe Budapest váratlan helyszíneken, olykor egészen rendhagyó terekben varázsolja el a közönséget: az idei fesztiválon debütáló #kapucsengő sorozat keretében öt izgalmas lakásszínházi előadásnak ad otthont a Deák tér szomszédságában található KuglerArt Szalon.
Színház portré

„A jó színház friss, egyszeri és megismételhetetlen” – Szabó Sebestyén László

A színházban az itt és most varázsa izgatja a legjobban a Junior Prima Díjjal frissen kitüntetett, sokoldalú színművészt, aki hangszereken is szívesen játszik: hol gitárt, hol hegedűt, hol pedig kobozt vesz kézbe, amelyekre zenét és dalszöveget is ír.
Színház portré

„A báb mindenkit képes elkápráztatni, ha megfelelően nyúlunk hozzá” - Markó-Valentyik Anna

Markó-Valentyik Anna amellett, hogy bábszínészként és rendezőként is felhívta magára a szakma és a szélesebb közönség figyelmét, lelkes környezetvédőként sokakat meggyőzött a környezettudatos életmód fontosságáról. Kiemelkedő színészi, alkotói munkája és társadalmi felelősségvállalása egyaránt indokolta a Junior Prima Díj odaítélését.