Színház

Színházcsinálók I. - Katonás rendben

2013.02.18. 06:58
Ajánlom
A február 16-án indult új beszélgetés-sorozat első alkalmán Schilling Árpád az idén 30 éves Katona József Színház alapító párosával, Székely Gáborral és Zsámbéki Gáborral beszélgetett a mai színház helyzetéről, elmozdulási lehetőségeiről, kilátásairól. MAGAZIN

Névjegy
A Katona két meghatározó korábbi vezetője mellett eredetileg Ascher Tamást is meghívta Schilling Árpád, a Krétakör művészeti vezetője február 16-ra, ám a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora külföldi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen.

A Színházcsinálókra jelentős érdeklődés mutatkozott: a széksorok teljesen megteltek, sokan pedig oldalt felsorakozva követték figyelemmel a két és fél órásra nyúlt beszélgetést. A nézőtéren ismert színházi emberek, rendezők, színészek, szakírók is szép számmal helyet foglaltak, és ez azt is mutatja, hogy a szakmabelieket nagyon is érdekeli a rendezvény által megfogalmazott téma: beszélni, vitázni a mai színház helyzetéről, elmozdulási lehetőségeiről, kilátásairól. És persze a múltról is, melynek taglalása a (kezdésként) négy részesre tervezett sorozat első alkalmán tetemes részét ölelte fel az estének.

A beszélgetést moderáló Schilling első témakörként az intézményvezetést jelölte meg, nem véletlenül, hiszen mindkét partnere elismert színházvezető volt egykor. Székely Gábor a '70-es években a Szolnoki Szigligeti Színház igazgató-főrendezőjeként hívta fel magára a figyelmet, Zsámbéki Gábor pedig Kaposvár legendás éveiben vezette a Csiky Gergely Színházat. 1978-ban együtt kerültek a budapesti Nemzeti Színházhoz, ahol négy évet töltöttek, újító törekvéseiket ugyanis nem mindenki nézte jó szemmel, ezért 1982-ben politikai nyomásra kényszerültek távozni. Ugyanebben az évben indult meg a Katona József Színház újraalapítása, mellyel kettejüket bízták meg. Székely 1989-ig igazgatta a Katonát, míg Zsámbéki '89-től több mint két évtizeden át volt a színház élén. Innen nézve érthető meg igazán, miért éppen velük indult ez a beszélgetés-sorozat azon a színpadon és abban a színházban, ahol a mai napig a kettejük által lefektetett értékrend, gondolkodásmód és stílus az uralkodó.

Katonák a legvidámabb barakkban
Zsámbéki Gábor az intézményvezetés kapcsán elmondta, esze ágában sem volt a főiskoláról kikerülve arra törekedni, hogy színház élére kerüljön, mert bár egy fiatal rendezőnek természetes igénye, hogy színészek egy csoportjára hasson, mégsem érezte ideálisnak a színházvezetők helyzetét. Arra a kérdésre, hogyan lehetett a meglévő rendszert átalakítani, Zsámbéki megjegyezte, az egész világ nem tűnt akkor változtathatónak - ők maguk pedig legfeljebb kis dolgokban indíthattak el változást. Könnyebb volt megfogalmazni azt, milyen színházat nem akartak csinálni. Akkor úgy érezték, a magyar színház nem elég őszinte, ebben viszont jelen van egyfajta nemzedéki háború is, a fiatalok ugyanis gyakran úgy élik meg, hogy a színháznak nincs köze a valósághoz. Ez pedig - ahogy arra Zsámbéki rámutatott - csak részben igaz, hiszen idősen az ember már arra is rálát, amire egy fiatalember még nem, így aztán az, amit valóságnak gondolunk, nemzedékenként eltér. Hozzátette, az igazi törésvonalakat ő maga mégse szigorúan nemzedékek között figyelte meg.

Zsámbéki Gábor megjegyezte, hogy a '70-es, '80-as években a maival ellentétben nem volt gazdasági bizonytalanság a színházakban. A politika akkor másba szólt bele, ravaszul, a cenzúra "magyar változatával", ami utólag nehezen kimutatható, ugyanis főként telefonon és tanácsokon keresztül valósult meg. Székely Gábor elmesélte azt az esetet, amikor a Katona "belügyese" felkereste, bemutatkozott és szinte feloldozást akart kérni azzal, hogy elmondta, ő fogja figyelni, mi történik a színházban, de lényegében semmi rosszat nem fog jelenteni.

Az 1984-es Übü-előadás kapcsán Zsámbéki a felpuhuló diktatúra működéséről beszélt: miután megnyugtatták Aczél Györgyöt, hogy nem kell tartani a darab bemutatásától, rendben megtartották a premiert, és a minisztérium csak néhány helyen kért változtatást, így például a "Csak ne látnék annyi oroszt! " hangzatú sort kellett kihagyniuk, ám pár év múlva már ez is visszakerülhetett ismét.

A Nemzetin innen és túl
A Nemzeti Színházban töltött évek kapcsán Székely Gábor elmondta, sok tartozása volt a megörökölt teátrumnak, jelentős stílusok, szerzők nem képviseltethették magukat kettejük érkezéséig, ezen pedig mindenképpen változtatni akartak, amellett, hogy természetesen a klasszikusok szerepeltetését sem építették le. Hamarosan azonban vádak érték őket többek között Szép Ernő és Füst Milán darabjai kapcsán, melyek nem feleltek meg az akkori politikának. A maihoz hasonlóan a körül zajlott a vita, hogy a "nemzetit" vagy a "színházat" kell-e hangsúlyosnak tekinteni?

Ehhez kapcsolódóan Zsámbéki Gábor elmondta, ha megfigyeljük a színháztörténetet, mindig azok voltak a Nemzeti jó vezetői, akik szakmailag próbálták megfogalmazni a színházukat, ma azonban megint a politika és az ideológia látszik győzedelmeskedni, és a szakmaiság kerül háttérbe. Székely Gábor szerint egy korszakról annak ízlése árulkodik a legjobban, az elkövetett hibák pedig sajnos maradandóak. Arra a kérdésre, szükség van-e egyáltalán ma Nemzeti Színházra Magyarországon, Zsámbéki Gábor egyértelmű nemmel felelt, mondván, funkciói nem elkülöníthetőek más színházakétól. Egy okot tudott megnevezni, miért lehetne mégis értelme ennek a megkülönböztetésnek, ez pedig egyfajta pénzügyi védettség gondolata, mellyel a mindenkori Nemzetinek rendelkeznie kéne, még akkor is, ha más színháznak már nem jut. Ez ma nincs.

A Műhely
A társulatépítés témakörének taglalásakor Zsámbéki a társulati lét előnyeiről és hátrányairól szólt. Negatívumként a "beszáradás" veszélyét említette, folytonos impulzusokra van ugyanis szükség, mellette felhozott érvként viszont a műhelyt jelölte meg, amely kialakulásához sok évre van szükség. Székely Gábor megjegyezte, a Katonában - ellentétben más színházak gyakorlatával - nem hierarchia szerint épült fel társulat, hanem partneri helyzet jött létre. Harminckét színész követte a két vezetőt a Katonába a Nemzetiből.

A most kikerülő hallgatók lehetőségeiről szólva Zsámbéki Gábor a kötelező ötéves rendszert bírálta, amelyből meglátása szerint három év a hasznos. Míg az ő idejükben diploma után a főiskolának kötelező volt a kikerülők számára állást biztosítani, most nemhogy elhelyezkedni nehéz, de még gyakorlati helyet sem könnyű találni, annyira telítődtek a színházak. Ez pedig minőségbeli gondot is jelent, sok a nem diplomás színész a pályán, és rengetegféle képzés van. Korábban a színházak vezetői is inkább rendezők voltak, ma többségében színészek. Székely Gábor szerint ez önmagában nem is lenne baj (régen is így volt), a nagyobb gondot az jelenti, ha nem rátermettség alapján kerülnek kiválasztásra az igazgatók.

A pályáztatás kapcsán mindkét meghívott elmondta, hogy a jelenlegi szisztéma nem tökéletes. Székely Gábor szerint a lényeg a felelősség vállalásán van, és a jelenleginél nyíltabban kellene lefolytatni az igazgatók kiválasztását. Zsámbéki a helyzet furcsaságára példaként azt hozta fel, mi lett volna, ha Grotowskinak vagy Sztanyiszlavszkijnak is pályáznia kellett volna, és ne adj' Isten nem kapták volna meg újra a lehetőséget. Azt normálisnak tartja, ha az igazgató körül kialakul egy olyan kör, akik követik őt, ha esetleg máshová kerül.

Holnap és utána
A mai állapotok kapcsán Zsámbéki úgy látja, a megszülető színházi produkciók számát tekintve túlburjánzás figyelhető meg, ami óhatatlanul minőségi visszaeséssel jár, ugyanis sokszor túlságosan rövid idő alatt készülnek el az előadások. Székely Gábor ezt azzal egészítette ki, hogy meglátása szerint a színészi teljesítmény is sokat gyengült és gyakran alapsémák eljátszására korlátozódik.

A beszélgetés utolsó szakaszában a nézők kaptak szót, kérdések helyett azonban sok esetben köszönetet mondtak a két legendás színházcsinálónak az általuk megálmodott és vezetett színházaktól kapott élményekért az elmúlt évtizedek alatt. A Katona idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját, melyre büszkén tekintenek az alapítók. A beszélgetés alkalmat adott fontos és aktuális kérdések feldobására és a beszélgetés elindulására - amely itt azonban nem ért véget. Legközelebb március 2-án 20 órakor várják a mai színházra érzékeny érdeklődőket a Katonába, ahol Schilling Árpád Fodor Tamással és Jeles Andrással fog beszélgetni.


A beszélgetés után a Fidelio Székely Gábort az egyetemről kikerülő fiatalok lehetőségeiről kérdezte:

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Rendeltek egy pepperonit, a pizzafutár egy Beethoven-szonátát is eljátszott ráadásként

Íme egy sztori arról, hogy az is arany lehet, ami nem fénylik. A tizennyolc éves Bryce Dudal pizzát kézbesített Detroitban, amikor észrevette, hogy a házban egy zongora áll. Nem tudott ellenállni.
Vizuál

24 óra alatt eltűnt a legújabb utcai Banksy-mű

Az egyik legismertebb kortárs művész minden munkájának feltűnése eseményszámba megy. Ilyen hamar viszont ritkán tűnnek el alkotásai.
Klasszikus

Ma kezdődik a Kaposfest

A kamarazenei irodalom alapműveire helyezik a hangsúlyt a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon (Kaposfest), amelyre augusztus 13. és 19. között kilencedik alkalommal kerül sor a somogyi megyeszékhelyen.
Zenés színház

Ritka hangfelvétel került elő Birgit Nilsson svéd operaénekesnőtől

Egyedülálló hangfelvétel került elő a legendás svéd szoprán, Birgit Nilsson (1918-2005) korai szakaszából, a hatperces operarészletet CD-n adják ki az énekesnő születésének 100. évfordulója alkalmából.
Jazz/World

„Sokszor szitokszó a klasszikusok számára az, ha valaki jazz-zenész”

Sárik Péter jazz-zongoristával a Ritmus és hang blogon jelent meg tartalmas interjú Sümegi Noémi tollából, amelyben egyebek mellett a jazz „policájról”, zörgős cukorkákról, valamint a klasszikus és jazz-zenészek viszonyáról is szó esett a szeptember 21-ei Bartók-lemezbemutató kapcsán, ami a Zeneakadémián lesz.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház nemzeti színház

Cserhalmi György marad a rendezésnél

A Nemzeti Színház új évadában Örkény István Macskajátékát állítja színpadra Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó főszereplésével jövő tavasszal. Színészként viszont továbbra sem találkozunk vele.
Színház thealter fesztivál

Szabadkai előadást is díjaztak az idei THEALTER-en

A közönség-, Kritikus- és Junior-díj mellett a fesztivál önkéntesei is díjazták kedvenc produkciójukat, valamint három Különdíjat is odaítélt a fesztivál.
Színház gyász

Elhunyt Kerényi Imre

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató hosszú, türelemmel viselt betegség után, életének 75. évében családja körében hunyt el.
Színház kritika

Törőcsik Mari ott sem volt, mégis főszereplő lett a Sztalker előadásában

Nem gyerekjáték, hanem igazi férfimunka volt az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós vezette Sztalker Csoport bemutatkozó előadása, a Míg fekszem kiterítve, amely az Ördögkatlan fesztiválon debütált.
Színház ian mckellen

Ian McKellen saját élettörténeteivel kárpótolta az elmaradt előadás nézőit

Kisebb sérülés miatt ki kellett hagynia a Lear király egyik előadását Ian McKellennek a londoni West Enden, de a színész megkérte a közönséget, hogy hallgassák meg pályafutása legemlékezetesebb történeteit.