Az Országos Színháztörténeti Múzeum, a Bajor Gizi Színészmúzeum, valamint a mellette álló beépítetlen telken túl az ingatlanokban található állami tulajdonú kulturális javakat is az alapítvány rendelkezésére bocsátanák.
A Magyar Színházi Társaság szinte azonnal reagált a hírre, kiemelve, hogy a jogszabály módosítása „helyrehozhatatlan erkölcsi kárt jelentene”.
Nem sokkal később a Színházi Kritikusok Céhe is megszólalt, állásfoglásában határozottan tiltakozva a módosítás ellen.
A Céh felszólítja a képviselőket, hogy ne szavazzák meg a javaslatot.
Közleményük szerint azzal, hogy az alapítvány akár el is adhatná az ingatlanokat, valamint az ingóságok sorsáról is a szervezet dönthetne, a teljes színházművészetet és a magyar társadalmat érné veszteség.
Kiemelik, hogy a döntéssel a felhalmozott értékek kikerülve a nemzeti vagyonra vonatkozó szigorúbb szabályok alól, így pedig ezek az értékek veszélybe kerülnének.
A közlemény teljes terjedelmében itt olvasható:
Nyilatkozat a Bajor Gizi Színészmúzeum és az OSZMI alapítványi tulajdonba adása ellen
A Színházi Kritikusok Céhe határozottan tiltakozik a Bajor Gizi Színészmúzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet alapítványi tulajdonba adása ellen. Felszólítjuk az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg az ingatlanok állami tulajdonból való kikerülését. Közérdek, hogy a múzeumok anyaga egyben maradjon, gyarapodjon, és a nagyközönség számára a továbbiakban is látogatható és kutatható legyen. Ez hosszú távon csak állami tulajdonban maradásukkal biztosítható.
A benyújtott törvénytervezet szerint az ezen intézményeknek helyet adó, történelmi, színháztörténeti és építészeti értékkel bíró ingatlanok a bennük lévő ingóságokkal együtt állami tulajdonból ingyenesen a Színház- és Filmművészeti Egyetemet kisajátító Színház- és Filmművészetért Alapítvány tulajdonába kerülnének, ráadásul úgy, hogy a Bajor Gizi Színészmúzeumnak helyet adó épületen kívül a mellette lévő telket, valamint az OSZMI-nak helyet adó ingatlant az alapítvány később el is adhatná.
Ezzel a lépéssel a teljes színházművészetet és a magyar társadalom egészét érné veszteség, hiszen az eddig közvagyonban lévő épületek és a bennük összegyűjtött tudás, tárgyi emlékek, színházi hagyomány egyetlen alapítványé lenne. Ez pedig a jelenlegi színházi kultúrpolitika ismeretében egyet jelent azzal, hogy az ingatlanok és a bennük működő intézmények, az ott dolgozó szakemberek sorsa is az alapítvány kuratóriumának és a kuratórium elnökének, Vidnyánszky Attilának a döntéseitől függene. A színháztörténet generációkon keresztül felhalmozott kincsei, tudása kerülhet veszélybe azzal, hogy kikerülve a nemzeti vagyonra vonatkozó szigorúbb szabályok alól egy magánalapítvány dönthet róluk.
Fejléckép: Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (fotó: Várhegyi András / Fidelio)
hírlevél
