Lábodi Ádám

A Kaposváron idén végzett színész a székesfehérvári Vörösmarty Színház A csárdáskirálynő avagy 1916 című előadásában nyújtott alakításáért, Edvin szerepének megformálásáért jelölték a díjra.

"Az mindenképp látszik a friss, saját poénokból pedig hallatszik, hogy társulat van a színpadon, a színház magazinjából pedig kiderül, hogy a sokfelől érkező közreműködőkből - helyi erők, visszatérő vendégek, első alkalommal itt dolgozó alkotók és kaposvári színészhallgató - csapat jött létre. (...) "Időket élünk." Olyan időket, amikor az "írta Nagy Ignác versét" szavaló Csermanek Jánoska neve már semmit nem mond a nézőnek, mert megszűnőben vannak vagy talán már meg is szűntek a félmúlthoz kötődés rerefenciapontjai. De még mindig olyan időket, amikor a hajó menthetetlenül süllyed. És az a nagyság sincs meg bennü(n)k, hogy arany vasmacskánk legyen, már csak egy kis lapátunk maradt. No de az arany...!" - írtuk az előadás kapcsán, amelyben jelölést érdemlően állt helyt Lábodi Ádám., aki jelenleg a Jadviga párnáját próbálja.

A Radnóti Színház tagja 3 éve végzett Marton László és Forgács Péter osztályában.

Idén a Vágyvillamos kritikájában ezt írtuk róla: "Petrik Andrea markáns a dacos, de még inkább ragaszkodó, önérvényesítésre képtelen Stella szerepében". 2010-ben interjút készítettünk a színésznővel a Junior Prima Díj kapcsán. A beszélgetésben a díjak, a Radnóti Színház közössége, a tehetség és a szerencse, a jövő kérdései egyaránt felmerültek. "Ijesztő egy kicsit, hogy ilyen korán jöttek az elismerések. Meg kell köszönni, nem szabad álszerénynek lenni. Inspiráló tud lenni arra nézve, hogy még komolyabban, alázatosabban, szerényebben dolgozzak. (...) Tényleg egy nagyon jó társulat a miénk. Természetesen tisztelem az idősebb kollégákat, szeretem nézni őket a színpadon, sokat lehet tőlük tanulni. Csak pozitív hozzáállást tapasztaltam részükről. Jó példa erre Csomós Mari, aki egy nagy formátumú színész, de soha nem éreztette velem, hogy pályakezdő vagyok, sőt... (...) Az biztos, hogy a színészi pályán a tehetség kevés. Nagyon sok múlik a szerencsén is. Sok olyan ember van a környezetemben, aki bár tehetséges, nem fut olyan jól számára az a bizonyos szekér, és nem ott tart, ahol a tehetsége alapján megérdemelné. Nem tudom, hogy ez mitől van, azt gondolom, ez szerencse kérdése. (...) Nekem most sok jut a szerencséből, remek társulatban dolgozom, szép szerepeket játszom. Mi a garancia arra, hogy ez mindig így lesz? Hiszek abban, hogy munka, alázat és szerénység kérdése, de mindemellett ott a sors is, mint fontos tényező."

Tasnádi Bence

A Katona József Színházban töltötte utolsó gyakorlati évét a Máté Gábor és Dömötör András vezette osztályban, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2012-ben diplomázott színész.

Játszott a Virágos Magyarországban: "Kovács Rózsi néptáncoktató párja Drevenka Norbert személyi asszisztens. (A nevekben rejlő játék különösen jól sikerült.) A magát helyén tudó, józanul praktikus - fitneszfelsőt és minire szabott magyarszoknyát meg rámás csizmát viselő - szubrett és az okostelefonjból élő, divatosan szűkra szabott nadrágos műmájer karrierista táncos komikus. Furcsa páros lenne, ha nem Pálmai Annától és Tasnádi Bence e.h-tól látnánk. Jó ritmusban poentíroznak, látszik, hogy kedvvel, fölényesség nélküli magabiztossággal, fanyar humorral játszanak, Tasnádi Bencénél pedig - már nem először - fel lehet fedezni nem kevés öniróniát." A filozófusban is színre lépett, és a Musik, musikk, musique-ban is megcsillogtatta sokoldalúságát: "Ha meg azt nézzük, hogy ezek a fiatal színészek mit tudnak akrobataként, bűvészként, azt kell, hogy mondjam: le voltam nyűgözve. És nemcsak a fiúk emelős gyakorlataitól, nem csak a kézállásoktól, hanem az ügyességi számoktól is. A karikadobálás legalább akkora koncentrációt követelt, mint egy szerelmi kettős átélt megjelenítése."

A filozófus - Tasnádi Bence (Katona József Színház - fotó: SzoFi)