A legjobb férfi főszereplő kategória jelöltjei:

1. Alföldi Róbert - Angyalok Amerikában - Nemzeti Színház

Alföldi Róbert, a kategória jelöltje az Angyalok Amerikában című előadásban nyújtott alakításával érdemelte ki a kritikusok elismerését. A bemutatót 2012. szeptember 28-án tartották a Nemzeti Színházban.

A Vígszínház átalakítása idején a sátorban mutatta be Rudolf Péter rendezésében a mű első részét. A Nemzeti produkciójában a két rész egyben látható az elmúlt évtizedek meghatározó színpadi alkotója, Andrei Serban rendezésében. A művész, aki leginkább a nagy klasszikusok újraértelmezésével írta be nevét a nemzetközi színháztörténetbe, korábban a Három nővér című előadását rendezte a Nemzeti Színházban.

Papp Tímea írja kritikájában az előadásról: Ahogyan a Nemzeti karosszékein laza, amolyan civil testtartással ülő, velünk szembenéző színészeket megpillantjuk a színpadon, a porond, a ringlispíl, a panoptikum, a piedesztál, a szégyenpad egyaránt felrémlik. Az egyes helyszínek a színpadból emelkednek fel, és oda süllyednek vissza, az angyalok természetesen repdesnek, és a teret lezáró vászonra vetített képek is a kitett teatralitás alkotóelemei.

Alföldi Róbert, Söptei Andrea és Udvaros Dorottya nagyon értik ezt a nyelvet, tökéletesen egyensúlyoznak a végletek közt. Alföldi Prior Waltere mintha minden pillanatban kívülről figyelné magát, tettetett és valós önsajnálata és legnagyobb szenvedései közben is képes a pontos helyzetértékelésre és a maró öngúnyra. Ez a túlélés titka, így tud Söptei a próféciahozó angyalként és ápolónőként az éterit és a profánt is revelációszerűen hitelesíti, de Udvaros talán a legszerencsésebb közülük, hiszen a rabbi, Ethel Rosenberg és az öreg bolsevik szerepében tőle szokatlan karakterekbe bújhat - vélekedik kritikusunk.

2. Fekete Ernő - A nép ellensége - Katona József Színház

A nép ellensége című Ibsen-darabot 2013. április 27-én tűzte először műsorra a Katona József Színház, a főszerepben a kategóriajelölt Fekete Ernővel és Kulka Jánossal. A klasszikus drámát Zsámbéki Gábor állította színpadra.

A történet szerint Stockmann doktor (Fekete Ernő) felfedezi, hogy a városát felvirágoztató gyógyforrások vize mérgezett. A lakosság, élén a polgármesterrel (Kulka János) - aki mellesleg Stockmann bátyja - nem akar szembesülni az igazsággal. Lassan az egész város a pénz hatalmával és a hivatali korrupcióval küzdő doktor ellen fordul.

Fekete Ernő - aki a színház két korábbi Ibsen-előadásában, a Hedda Gablerben és A vadkacsában is főszerepet játszott - A nép ellenségéről szólva a produkció ismertetőjében arról beszél, hogy a darab társadalmi kérdéseket boncolgat. "A mi előadásunk Magyarországhoz és Magyarországról szól, 2013-ban. Ez dolga is ennek a színháznak" - fogalmaz.

Nánay István a Revizoron írja: Ki tudja, hány idealista hőst játszott már Fekete Ernő, s mindig lenyűgöz, hogy soha nem e szerepkör sémáit látni tőle. Ezúttal sem. A dráma egyik kritikus momentumát is hitelesíteni tudja, azt ugyanis, hogy miként lehet valaki annyira naiv, a közéletben annyira járatlan és vak, hogy komolyan higgye: jó szándéka célt érhet el. Thomasa gyerekként képes örülni, amikor megkapja feltételezésének igazolását, kamaszként veti bele magát az az igazságért indított harcába, és felnőtté kell érnie a gyűlés során.

3. Stohl András - Mephisto - Nemzeti Színház

Alföldi Róbert utolsó nemzeti színházbeli rendezését, a Mephisto című előadást 2013. május 10-én mutatták be. A premier a 2002-ben megnyitott új Nemzeti történetének 5000. előadása volt. A darab főszerepét a kategóriajelölt Stohl András játszotta.

Korábban Vidnyánszky Attila, a teátrum július 1-vel kinevezett vezetője azt kérte, hogy a Mephisto már ne szülessen meg, mert több szereplő jelezte: nem marad a Nemzetiben, ezért nem lehet majd kijátszani az előadást. Alföldi Róbert már akkor leszögezte: a meghirdetett bemutatóikat megtartják.

Thomas Mann fia, Klaus, az emigrációban kapott felkérést egy holland könyvkiadótól, hogy a fasizálódó Németország helyzetét fogalmazza meg új regényében. Sógoráról, Gustaf Gründgens színházi intendánsról mintázta Hendrik Höfgen színész alakját, aki hazájában maradva, a Harmadik Birodalom szolgálatába állította tehetségét, ragyogó képességeit. A könyv megjelenése idején is nagy botrányt kavart, mert sokan magukra ismertek a megírt alakokban, perek sokasága zúdult a szerzőre. A könyvből készült film világsikere és Oscar-díja hallgattatta el és vetett véget a támadásoknak.

Kutszegi Csaba írja a Színház.net kritikájában: Stohl András egyaránt kitűnő érzékkel szerzi meg az apró gesztusait és építi fel szerepének monumentális ívét. Nagyszerűen megmutatja a karakterében lappangó ambivalenciát, de nem hagy kétséget: Höfgenje a diktatúra embere, és igazán kétséges sohasem volt, hogy melyik utat fogja választani. Stohl a távoli ellenpontokat is mesterien kitűzi, megragadja: pozícióban lekezelő felsőbbséggel tud viselkedni, miközben szeretőjénél csak megvert, megalázott kisfiúként tud őszinte lenni (és gerjedni).

Legyen Ön is színikritikus!

A Színikritikusok Díjának többi kategóriáját ide kattintva érheti el! (A lista folyamatosan bővül.)