A legjobb előadás:

1. Fényevők (Katona József Színház, r.: Ascher Tamás)

A fényevők olyan emberek, akik elhiszik, hogy számukra elégséges eledel lehet a fény. De mi vajon elhisszük róluk? És egyáltalán kiket tartunk fényevőknek? Mert hogy a Katona előadásában nem fogunk többet megtudni erről az embercsoportról, az biztos. Arról viszont annál többet, milyen veszélyeket rejt magában a tudatlanság, a manipulálhatóság és hogyan fordulhatnak egymás ellen egy kiélezett szituációban a társadalom különböző rétegei.

Makszim Gorkij 1904 és 1906 között írta meg úgynevezett értelmiségi trilógiáját. Ennek középső része A nap gyermekei, amelynek átdolgozott változatát idén február 15-én mutatta be a Katona. Ascher Tamás rendezését - amely a POSzT-ról már elhozta a legjobb rendezésnek járó díjat - a legjobb előadások és a legjobb rendezések között is ott találjuk, Jordán Adél pedig női mellékszereplőként jelölt. Partnerei mások mellett Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Fekete Ernő, Nagy Ervin, Ötvös András és Bezerédi Zoltán.

Stuber Andrea írja az előadásról: "A Fényevőkben egy értelmiségi család házát látjuk. Vagyis már nem az övék - megvette tőlük a háztulajdonos. Lassan csúszik ki a lábuk alól a talaj. Főhősünk, Pavel Protaszov, a tudós vegyész ezt észre sem veszi - ahogy semmi mást sem. Felesége egy festővel flörtöl, húga lelki beteg, a személyzet megy a feje után, a munkásokban meg gyűlik az indulat. A végén robban. De csak füstje van, amúgy talán nem történik semmi, minden csendesen rohad, mállik tovább. A világ így ér véget. Nem bumm-mal, csak nyüszítéssel." (A teljes kritika itt olvasható.)

2. A revizor (Vígszínház - Szputnyik Hajózási Társaság, r.: Bodó Viktor)

Jó hatással volt a Vígszínház társulatára Bodó Viktor rendező, aki a rá jellemző látásmóddal és saját csapatával, a Szputnyikkal érkezett a körúti teátrumba az előző évadban. Miközben megjelenésében inkább a tegnapot idézi a produkció, Gogol művét sok szempontból a mába helyezték az alkotók, a mondatok ismerősen csengenek napjaink közéletből - az ábrázolt hivatali visszaélésekről már nem is beszélve.

Nem véletlen, hiszen A revizor egy mindig aktuális, szatirikus és groteszk kép a korrupció ördögien álnok rendszeréről, amelyben csak az egyéni érdekek számítanak. Az előadásban a polgármestert Hegedűs D. Géza alakítja, míg az őt és a várost átverő álrevizor szerepében Lengyel Tamást láthatjuk.

Kritikusunk írja: "...az embernek simán támadhatnak kétségei, hogy egyáltalán így történne-e ez minálunk manapság. Nem eleve azt ellenőrizné-e egy revizor, hogy a vidéki fejesek leadták-e a hivatalos pénzosztóknak a sápot? Nem szervezettebb, üzletiesebb, szenvtelenebb formában zajlana-e a megvesztegetés, mint ilyen ócska kis egyéni vizitekkel, kölcsönkéréssel, zsebbedugásokkal? És még kérdezhetnénk nyilván adekvátabban a jelenlegi praxisról. (Már akik behatóbban ismerik a mai gyakorlatot.)" (Stuber Andrea kritikáját itt olvashatja.)

3. Titkaink (Pintér Béla és Társulata, r.: Pintér Béla)

Nem értettük, miért nincs ott a POSzT versenyprogramjában a kategória nagy esélyese, Pintér Béla és Társulata legutóbbi bemutatója. Ahová azonban beválogatták (THEALTER, Vidor) onnan nem jöttek el üres kézzel, és a kritikusok is további két kategóriában jelölték. A társulat fontos, de mindig is került és titkosított témát feszeget: az ügynökmúltat. Pintér Béla ezúttal az 1980-as évekbe, a szocializmus végnapjaiba kalauzolja nézőit.

"A Titkaink a Pintérék mindeddig legerősebb előadása" - írja Frauenhoffer György, majd így folytatja: "Ennek az erőnek ugyanakkor ára is van. Hiába látjuk felvonultatva a társulat másfél évtized alatt jól bejártott állandó stílusjegyeit, összetéveszthetetlen humorral, népi kultúra iránti feltétlen rajongással, annak ütköztetését az urbánus léttel (és igen, olykor elő-előbukkanó üresjáratokkal), a Titkaink minden eddigi darabjuknál sötétebb tónust ölt.  A téma nem engedi a könnyedséget: a középpontban ugyanis nem egy szociálisan vagy morálisan a társadalom perifériájára taszított alak áll, hanem egy kor, amely egyszerre tette bűnössé és áldozattá a benne élőket. Mert tévedés ne essék, ezúttal mindenki bűnös: ki árulásával, ki hallgatásával, ki bátorságával." (A teljes kritika itt olvasható.) 

Ön szerint ki a legjobb? Szavazzon!