A legjobb női főszereplő kategória jelöltjei:
1. Kováts Adél
A színésznő számtalan felejthetetlen alakítással írta már be magát a színháztörténet nagyjai közé. Legutóbb 2012-ben vitte el a POSzT és a Színikritikusok legjobb női főszereplőnek járó díját a Zsótér Sándor rendezte Vágyvillamosban, most pedig az Alföldi Róbert által jegyzett Platonov Vojegyica tábornöknőjeként jelölték a színikritikusok a legjobb női főszereplőnek járó díjra.
"Van úgy, hogy egy előadás szerencsés csillagzat alatt születik. De ezt persze közben az ember nem érzi. Egy ideig csak a problémákat látja, baja van magával, az egész anyaggal, aztán egyszer csak jön az ihlet. Ez egy összetéveszthetetlen érzés, azt szoktam mondani, hogy ilyenkor kegyelmet kap a színész. A próbák egyszer csak egy másik energiaszintre lépnek. És tudod, hogy jó irányba haladsz. Vannak jó, jobb, kedvelt és még inkább kedvelt előadások és van ez a kegyelmi állapot. Ami csak ritkán adatik meg" - mondta el a színésznő a Fidelión megjelent interjúban.
Kritikusunk írja a jelölést nyert alakításról: "Kováts Adél ugyancsak remekel. A tábornokné tartása, önfegyelme, iróniája és okossága mögül finom gesztusokkal villan ki a Platonov iránti szerelem, máskor nagyon is nyersen rohanja le a férfit. Ha az előadás három és háromnegyed órája alatt akadnának is kevésbé intenzív, a figyelmet elengedő részek, őket nézve erről szó sem lehet."
2. Lovas Rozi
A fiatal színésznő 2012-ben végzett a Kaposvári Egyetemen, Mohácsi János osztályában, és lendületes rajtját máris egyszerre két jelöléssel jutalmazták a színikritikusok. Idén A miskolci A tanítónő címszerepéért nemcsak a legjobb pályakezdő, de mindjárt a legjobb női főszereplő díjára is esélyesnek gondolták.
Miklós Melánia így ír alakításáról: "Lovas Rozi tanítónőjének tartása van. Sugárzik belőle az (elszánt) ártatlanság, a (kihívó) báj és a (játékos) kellem. Ha jelen van, kisüt a nap a színpadon. Olyan meggyőző természetességgel játszik varázsmesét a szabadságról ebben a dagonyászó hímsoviniszta időtlenségben, hogy magunk is elhisszük: csak jó vége lehet."
Lovas Rozi a Fideliónak adott interjúban így beszél a színész és a szerep kettősségét jellemző lelkiállapotról: "Minden szereppel kapcsolatban lehet találni közös pontokat. Van, ahol nagyon mélyre kell ásni, és van, ahol olyan sok a kapcsolódási pont, hogy szinte csak át kell helyezni egy másik világba, egyébként pedig saját magamat teszem oda. Mindkettő másféle szárnyalást tud okozni. Az a lényeg, hogy hiteles legyek."
3. Szandtner Anna
2003-ban végzett a híres Máté-Horvai-osztályban, ami után rögtön a Katona József Színházba került, és több komoly díjat is nyert. Volt spanyoltanár, szabadúszó színész, legígéretesebb pályakezdő, 2009 óta pedig az Örkény Színház társulatának tagja. Idén a legjobb női főszereplő díjára jelölték a színikritikusok a Stuart Máriában nyújtott szerepformálásáért.
Herczog Noémi így jellemzi Szandtner Anna játékát: "Kislányos Erzsébet királynőt formál Szandtner Anna. Nincs benne semmi, amire azt szoktuk mondani: királynői. Hisztizik, kicsinyeskedik, nincsen fellépése. Amikor viszont megtörik, kemény marad, nem sír. Pont ő bírja ki könnyek nélkül, akinél leginkább számítanánk a sírásra. Nagy színészet súlyos jelenléttel fellépni egy olyan szerepben, amelynek fő vonása, hogy nincsen fellépése; nagy színész Szandtner Anna."
Frauenhoffer György írja kritikájában: "Szandtner Anna megannyi színt csodás felvonultató alakításában Erzsébet fokozatosan veti le álarcait, válik földi örömöktől óvakodó, szűzi uralkodóból egy női mivoltában többszörösen megalázott és megsemmisített ronccsá."
Ön szerint ki a legjobb? Szavazzon!
hírlevél
