A legjobb színházi zene kategória jelöltjei:

1. Bakos Árpád

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Az ember komédiája című előadása a fiatalon elhunyt vajdasági költő, Sziveri János művészsorsát idézi meg Bakos Árpád zsigeri zenéjével. A vajdasági zenész, zeneszerző dolga az előadás esetében nemcsak egy dramaturgiailag jól funkcionáló színházi zene megírása volt, hanem egy egész verszenei kompozíció megalkotása: "Az ember komédiája egy felejthetetlen verskoncerttel zárul, amelyben megzenésítve teljes terjedelmében elhangzik a XX. századi magyar költészet egyik legnagyobb verse, a Bábel" - írja Miklós Melánia a Revizoron megjelent kritikájában.

Bakos Árpád részéről a munka "zeneszerzői beugrás" volt, hiszen az első felkért alkotó visszalépése után, egy-két héttel a bemutató előtt látott csak neki a feladatnak. Bakos Árpád így beszélt a zenei projektről a Fideliónak adott interjúban: "Úgy érzem, hogy azon a keresztúton van ez a zene, ahol találkozik a Balkán és Közép-Európa. Ebben a muzsikában fellelhető a balkáni virtus éppúgy, mint a közép-európai szomorúság, és ez a kettő kiegészíti, feloldja egymást. Remélem, hogy ezen a ponton köröz az a néhány hang, amit hozzá tudtam tenni Sziveri verseihez, mivelhogy a zenét mi is ugyanolyan halálosan komolyan vettük, ahogyan ő maga a költeményeit."

2. Kovács Márton

A Mohácsi-testvérek Képzelt betege a tőlük megszokott módon éppen csak köszönő viszonyban van az eredeti Molière-művel, inkább csak annak problémafelvetésével található némi közös pont. "Akár meg is próbálhatnánk összegyűjteni, hány ponton találkozik Molière darabja az Örkény Színházban nemrég bemutatott Képzelt beteggel. A művelethez valószínűleg nem lenne szükség többre egy, esetleg két kéznél"- írja az előadásról kritikusunk, Frauenhoffer György.

Mohácsi János és Mohácsi István a darab bravúros átöltöztetéséért az idei POSzT-on nem a legjobb rendezőnek, hanem a legjobb dramaturgnak járó díjat vitték el. De az előadás egy másik értékes díjat is szerzett: Kovács Márton kapta a legjobb színpadi zenéért járó díjat (nemcsak a Képzelt beteg, hanem a Fényevők zenéjéért is), most pedig a színikritikusok azonos díjának elnyerésére is esélyes. A zeneszerző tavaly A Dohány utcai seriff és a Liliomfi című előadásokban végzett munkájáért vehette át a Színikritikusok Díját.

"Kovács Mártonék ezúttal horrorba csapó kísérőzenéje"- ahogyan kritikusunk fogalmaz - "tovább fokozza a gyászos miliőt, az előadás fekete humorát, ami többek között a Halál főszerepbe iktatásával teremtődik meg. Tarján Tamás a Revizoron megjelent kritikájában így fogalmaz a darab zenei atmoszférájával és a zenészek színpadi jelenlétével kapcsolatban: "A zenét szerző Kovács Márton és társai - Rozs Tamás, Benkő Róbert - amolyan élőhalott lárva-muzsikusokként mindvégig külnös, gyászos hangburkot vonnak az előadás fölé."

3. Klaus von Heydenaber

A Szputnyik és a Vígszínház közös előadása, a Bodó Viktor rendezte A revizor a színikritikusoktól idén négy jelölést is kapott, melynek egyike a legjobb színházi zenéért, Klaus von Heydenaber munkájáért jár. Klaus von Heydenaber a grazi Schauspielhaus zeneszerzője, itt találkozott Bodó Viktorral, akivel már Vinnai András Motel című darabjának kapcsán és a Das Ballhaus című előadás apropóján is együtt dolgoztak.

Stuber Andrea az előadásról szólva ezt írja a Fidelio hasábjain: "Gogol A revizor című komédiája az a mű, amely valószínűleg bárhol és bármikor elevenbe vág, tehát nem feltétlenül igényli az aktualizálást. Nem is mindig tűri jól. Kovács Krisztina és Bodó Viktor átirata jószerével minden részterületre kiterjedően konkretizál és radikalizál: leköti a szöveget korunkhoz." (A teljes kritika itt olvasható.)

Papp Tímea a következőképpen jellemzi a zene szerepét az előadásban: "Ahhoz, hogy A revizor ilyen pontos kor- és kórképet adjon, Klaus von Heydenaber eklektikájában markáns, feszültségteremtő erejű zenéje is szükséges, ami nem illusztrálja, hanem aláhúzza, kiemeli a rendezői gondolatot."

Ön szerint ki a legjobb? Szavazzon!