Florence Foster Jenkinst Bánsági Ildikó alakítja (Fotó/Forrás: Foto: Juhász G. Tamás)
A Teréz körúti színházban Bagó Bertalan állítja színpadra Peter Quilter vígjátékát, melynek ősbemutatóját 2005-ben, Birminghamben láthatta a közönség. Hamarosan a világ több mint húsz országában színpadra került, több millió jegyet adtak el rá Pozsonytól Caracasig, Moszkvától Bécsig, a legkiválóbb színésznőkkel a főszerepben. A Jenkins életéről szóló, 2016-os filmváltozatot Meryl Streep vitte sikerre.
Florence Foster Jenkins 1868-ban született, és a mai napig méltán viseli a világ legrosszabb operaénekesnője címet. Ám hiába ő a legrosszabb, hangversenyeire minden jegy elkelt, sőt a kint rekedtek tömege az utcán állva reménykedett, hátha mégis bejuthat. Jenkins valóságos antitalentum volt, se hangja, se ritmusérzéke, se hallása nem volt, de a szeretet, a báj, és a zene felemelő, nemesítő hatásába vetett hit áradt belőle.
Akárhogy is nézzük, Jenkins beírta magát a világ zenetörténetébe.
Ha hallgathatatlan csodabogárként is, de mindenki ismeri. Az ő karakterét megformálni nagy lehetőség egy színésznőnek, Meryl Streep két Oscar-jelölést is kapott a szerepért. Komoly feladat vár most Bánsági Ildikóra, akit kiváló partnerek doppingolnak majd” – mondja Bank Tamás, a Játékszín igazgatója.
„Ahogy Warhol mondta, tizenöt perc hírnév mindenkire vár... A téma izgalmas: meddig juthat el egy dilettáns hittel?” – teszi fel a kérdést Bagó Bertalan rendező, aki állandó alkotótársával, Vereckei Rita díszlet- és jelmeztervezővel állítja színpadra a produkciót. – „A jelenség vicces, de a kérdés akár húsbavágó is lehet, hiszen míg Jenkins idejében egy ilyen »tehetség« volt, ma elég bekapcsolni a tévét, és özönlenek az önbizalommal teli talentumok. Mikor és ki szembesíti vajon őket saját magukkal?”
Jenkins tehetséges zongoristának indult, ám egy betegség miatt le kellett mondania a karrierről, úgyhogy az éneklést választotta. Első hangversenyét az 1910-es évek elején, New Yorkban, a Ritz-Carlton báltermében tartotta, az utolsót, közel 30 év múlva, a Carnegie Hallban. Lemezt is készített, s miközben nagyon komolyan vette elhivatottságát, rendszeresen és bőkezűen támogatott valódi tehetségeket.
Szemenyei János, Bagó Bertalan, Bank Tamás, Bánsági Ildikó és Gálvölgyi János a vígjáték sajtótájékoztatóján (Fotó/Forrás: Juhász G. Tamás)
„Florence hitte, hogy csodálatosan énekel. Én még keresem a motivációt, ami engem színészként annyira felkavar, hogy el tudjak idáig jutni. De el fogok” – nyilatkozta Bánsági Ildikó az olvasópróba előtt. A Florence férjét alakító Gálvölgyi János is készül a szerepre: „A történetet ismerem, a szövegkönyvet már elolvastam, egyelőre azonban nem tudtam megfejteni a nőnek a titkát. Hiszen valami különleges képessége csak volt, amivel ilyen érdeklődésre tett szert. A pénz ehhez nem elég. Annyira rossz, hogy az már jó – talán ebben a közhelyben állt az ő ereje.”
Jenkins zongoristáját Szemenyei János kelti életre. A produkció különlegessége, hogy az énekes-zongorista páros mindkét tagjától komoly zenei felkészülést igényel, hiszen a darabban elhangzó zenei részleteket rendesen meg kell tanulniuk ahhoz, hogy csapnivaló hangi élménnyel ajándékozzák meg a közönséget.
Az angol szerző, Quilter színpadi művei rendkívül népszerűek, szerte a világban több mint negyven városban, harminc nyelven játsszák darabjait. A Jenkins életéről írt vígjátékát a bemutató után méltatta a Daily Telegraph, a Daily Mail, a Sunday Times és a The Guardian is.
hírlevél
