Márton Lászlót a Bátor Csikó című drámakötetéért díjazták. A szerző 27 év elteltével jelentkezett új válogatással, hallgatásának pedig komoly oka volt.
Bár a színművek alapjául szolgáló ötletek régóta érlelődtek benne, a dramaturgiai és drámapoétikai megvalósításhoz azonban időre volt szüksége.
A drámák stílusa nem egységes: a Démosthenésben a szerző a régi drámaírók módszerét alapul véve alkotott, korrajzot adva a „harminc zsarnok” rémuralma és a makedón elnyomás közötti Athénról, politikai csatározásokról. A címadó dráma egy mesejáték, a közismert Grimm-mese színpadi továbbgondolása. A római hullazsinat az első műhöz hasonlóan valós történelmi eseményekből táplálkozik, egyszersmind csatlakozva a magyar irodalom „emberiségdrámáinak” vonulatához.
Márton László a díjátadó ünnepségen megjegyezte: megtiszteltetésnek érzi a kitüntetést, ugyanis egy író csak két dolgot kívánhat az életében, hogy írhasson, illetve amit írt, megjelenhessen.

Bíró Bence, Márton László, Radnóti Zsuzsa és Sebestyén Aba a Kortárs Magyar Dráma Díj átadóünnepségén (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa)
Forgách András laudációjában a szerző rendkívüli okosságára és memóriájára hívta fel a figyelmet, kiemelve azt az írói bravúrt, mellyel „Márton legtöbbször egyszerre írja meg a művet és annak paródiáját”, valamint rávilágította a figyelmet a szerzői életműre, melyet mind mennyiségében, mind minőségében Tandori Dezső munkásságához hasonlított. „Az örökkévalóságot a kezében tartja” – zárta beszédét Forgách.
Bíró Bence és Dömötör András a Káli holtak színpadi feldolgozásáért vehette át a kitüntetést. Dömötör András nem tudott személyesen részt venni a díjátadón, így egy videóüzenetben köszönte meg Radnóti Zsuzsának és a kuratóriumnak az elismerést.
Díját Térey János emlékének ajánlotta, kiemelve a fiatalon elhunyt író hihetetlen drámai erejét és nyelvi készségét.
Felelevenítette Radnóti Zsuzsához fűződő kapcsolatát is, egészen egy ELTE-s szemináriumig vezetve vissza az ismeretségüket.
„Ez nekem egy óriási kiszabadulás volt” – idézte vissza a kurzus hangulatát, hálát adva Radnóti Zsuzsának, hogy azóta is folyamatosan visszajelzést kap a munkájáról. – „Az ő gondolkodása egy valódi orientációs pont a magyar színházi kultúrában.”
Beszédében szót ejtett a díjról is, amely szerinte a legfontosabb dologról szól: a kortárs dráma ügyéről, amely mindig nehéz helyzetben volt Magyarországon.
A darabot a díjátadón Németh Gábor méltatta, hosszasan beszélve a kortárs művész szerepéről, melyet egyszerre lehetetlen és anakronisztikus vállalkozásnak tart. „Nincs darab, látványpékség van” – mutatott rá a mai drámák zsenialitására és történetnélküliségére.

A Kortárs Magyar Dráma-díj díjazottjai és kuratóriumának tagjai (Fotó/Forrás: Fidelio, Várhegyi András)
A marosvásárhelyi Yorick Stúdió Lázadni veletek akartam című előadásának alkotóit is díjazták. Barabás Olga és Sebestyén Aba Bódi Attila regényét alkalmazta színpadra. Székely Csaba drámaíró korábban úgy jellemezte az előadást, mint
„az egyik legjobb színházi előadás, amit az utóbbi időben láttam.”
A darab története szerint három érettségi előtt álló fiú, bár eltérő indítékkal, de rendszerellenes akciókba kezd. A kezdeti sikerek arra sarkallják őket, hogy folytassák, amit elkezdtek, harminc évvel később egy osztálytalálkozón azonban szembe kell nézniük a következményekkel, valamint azzal, hogy az idő múlásával az okok egyre kevésbé számítanak.
A díjátadón Székely Csaba elmondta: remekműnek tartja a darabot, egy ékszernek, és
„igazi ékszerré ez a szöveg Sebestyén Aba keze alatt válik”.
A díjakat Radnóti Zsuzsa és egy négyfős kuratórium – Csizmadia Tibor, Lőkös Ildikó, Nánay István, Németh Gábor – ítélték oda.
Fejléckép: Seres Gerda, Márton László, Sebestyén Aba és Bíró Bence (fotó: Szkárossy Zsuzsa)