Színház

Szó szerint torzított

2014.10.04. 08:00
Ajánlom
A mindannyiunk által ismert, hallott, használt szófordulatok, köznapi beszédpanelek köszönnek vissza tárgyszerűen, mégis eltorzítva, szétszedve és összerakva: egyszóval „partinagyul." A Kortárs írók a Müpában-sorozat legközelebbi vendége október 9-én Parti Nagy Lajos lesz. MAGAZIN

Parti Nagy műveit olvasva a laikus testvérnek - a dilettáns lánykori neve - bizonyára gyakorta van olyan érzése, hogy ezt ő is meg tudná csinálni. Hogy nincsen ebben semmi rendkívüli; "csak úgy" gyártja szakmányban a szóleleményeket, poéno­kat, durrogtatja a nyelvi petárdákat, felborítja a hagyományos mondatszerkezetet, ritmus- és rímképletet; nem nagy tudomány. Játszik. Ironizál. Szórakozik. Biztos ráér. Ráadásul posztmodern, meg felelőtlen, semmi se szent neki, viccet csinál az úristenből is. Az egykori nagyhatalmú konzervatív irodalmár egyenesen úgy foglalta össze a kibontakozó életmű lényegét, hogy "mint az egyszeri gazda, komám: beledobál mindent a tápdarálóba, meg­keveri, ledarálja, beleönti a vályúba, a jószág meg - ha elég éhes - megeszi." Hacsak úgy nem, bólinthat az ember, húsz év távlatából is elámulva e veretes szakvélemény öntudatlan igazságán, hiszen hát pont erről volna szó - csak nem egészen úgy, ahogyan a tekin­télyes kolléga azt hajdan látni vélte lelki szemei előtt.

Parti Nagy Lajos darálója ugyan a nyolcvanas évek eleje óta két­ségkívül csúcsra van járatva, elapadhatatlan bőséggel ontja ma­gából a tápot, ám a folyamat végén a beledobált alapanyagokból teljesen új minőség keletkezik. Mindebben az az egyedülállóan érdekes, hogy noha van abban Kosztolányitól Tolnai Ottóig szó szerinti vagy torzított formában számos átsajátított klasszi­kus- és kortárs-irodalmi nyelvi elem, Parti Nagy írásművészete mégis legfőképp és döntő módon a beszélt nyelv fordulataira támaszkodik. Olyan fokig ismeri, hallja, érzi a mai magyar nyelv működését, a hétköznapi nyelvhasználat közhelyes, semmit­mondó, hamis, álszent vagy egyszerűen csupán elkoptatott, vicces, ám mindenképp jellegzetes, korfestő kifejezéseit, hogy az irodalmi hagyománnyal szemben mindenkor az élő nyelv adja e szövegvilág legfontosabb legitimációs bázisát. Ez az az alap, amit átsajátít, összegyúr a műhelyében, hogy teljes mértékben originális minőségben engedje ki a csövön. Innen az olvasó folya­matos ismerősség-érzése: én ezt már hallottam valahol, én ezt a hangot ismerem - csak itt a kontextus generálisan új. A mind­annyiunk által ismert, hallott, használt szófordulatok, köznapi beszédpanelek köszönnek vissza tárgyszerűen, mégis eltorzítva, szétszedve és összerakva: egyszóval "partinagyul."

Ebből adódóan Parti Nagy Lajos dolgozószobája az utca, írói módszere pedig a szelektív hulladékgyűjtésből lehet ismerős: összegyűjt mindent, ami tömörítve még újrahasznosítható. Legyen szó versről, prózáról, tárcanovelláról, színdarabról, szín­padi adaptációról, régi ismerőseink, hétköznapi környezetünk figurái vonulnak fel irodalmi hősként, már amennyiben például az izomagyú bunkók, pitiáner gengszterek, a leküzdhetetlen írói ambíciókkal megáldott Margittay Edina (Sárbogárdi Jolán: A test angyala), maga Sárbogárdi Jolán, az érzékeny jegykiadó (Ibusár), a galambpár Tubica és Tubicáné (Hősöm tere), A hullámzó Balaton többszörös hadseregbajnok bérevője, Az étkezés ártalmasságáról előadást tartó utazó vigéce, vagy éppenséggel Dumpf Ede, a Grafitneszben olvasható pazar versciklus, az Őszológiai gyakorlatok dilettáns költője klasszikus értelemben hősnek mondható.

Parti Nagy Lajos húszegynéhány kötetnyi, ereje teljében mutat­kozó művészetét konzervatív nézőpontból gyakran éri az a vád, hogy e kifogyhatatlan nyelvteremtő invenció esetében egyfajta öncélú szövegtermeléshez szolgáltat a bírálók által is elismert, kétségkívül gazdag muníciót. A magyar mesék két legutóbbi kötete után ez az érv nyilván végképp tarthatatlan, ám eddig is csak az nem vette észre e művészet nagyon is valóságreferens, mélyen a mai Magyarország talajában gyökerező szociális érzékenységét, az elesettekkel, a megalázottakkal, a margón levő, nyelvüket is elveszített leszakadókkal való szolidaritását, aki nem akarta észrevenni azt. Nem helyettük beszél - ahogy Bodor Ádám fogalmazta Tar Sándor kapcsán -, hanem értük: a szelíd irónia, vagy épp a kíméletlen groteszk ilyenkor a hétköz­napok lírájával töltődik fel. A hiba, a tévesztés, a rontott nyelv poétikája Parti Nagy műveiben gyakorta amúgy is lágy lírai összhangzatokba fut bele - főként a Szódalovaglás (1990), az Esti kréta (1995) és a Grafitnesz (2003) verseiben tárva fel azt, hogy a kortárs magyar líra legszűkebb élvonalába tartozó költő frenetikus humorának és bámulatos formaérzékének mélyén érző szív, érzékeny lélek, szeretet lakozik. Megszenvedett, erős tudás az emberi lélek finomszerkezetéről; a röpke sejtelemnél jóval súlyosabb tapasztalat arról, hogy az ember "ott legbelül egyre jobban Vajdajános, / nagyon hideg nyirokba lóg a lába, / s az arca nagyon szanaszét. // Ott belül roppant kicsikék az összes angyal, / szárnyuk helyén gyereklapát. / Ha mehet is, csak úgy megy önmagához, / mint a pincébe szénért menne Freuddal, / s egymás kezét szorítanák."

Mindebből adódóan keresve se találhatnánk a mai magyar iroda­lomban alkalmasabb szerzőt arra, hogy a "kortárs"-ság fogalmát körüljáró CAFe Budapest egyik kiemelt művésze legyen. Értsünk ugyanis bármit az idei őszi fesztivál tematikus hívószava alatt, olyan kritériumot reggelig sem tudnánk kiizzadni, melynek az író ne felelne meg. Aktuális. A mai magyar társadalmi valóságra re­flektáló, abban gyökerező. Mélyen korszerű. Folytonosan megúju­ló. Rendkívül népszerű. Megkerülhetetlen. Hatása kimutatható. Megérint, felzaklat, egyszersmind megröhögtet: halálosan szó­rakoztató. Minden esélye megvan arra, hogy kortársból egyszer majd az ezredforduló irodalmiságát, nyelvi állapotát a kíváncsi utódok szemében megörökítő, megtestesítő klasszikus legyen.

Szó szerint és torzított formában egyaránt.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Feljelentés áldozata lett az Anyáim története

Elmaradt az Ars Sacra Filmfesztivál versenyprogramjába meghívott film vetítése szombat este a Tabán moziban. A rendezők egy nappal a vetítés előtt tudták meg, hogy többen feljelentették a fesztivál szervezőit, és petíciót indítottak a szivárványcsaládok örökbefogadásáról szóló film vetítése ellen. 
Vizuál

A tudattalan titkos tempója - interjú Enyedi Ildikóval

Az Ezeregyéjszaka-szerűen dús, titokzatos szerelmi történet álarcában, Enyedi Ildikó új filmje, A feleségem története – Füst Milán regényéhez hűen – az élet összetettségéről, titokzatosságáról, uralhatatlan jellegéről mesél. A vetítés után kérdeztük a rendezőt.
Színház

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.
Vizuál

Küldetés teljesítve – Lenyűgöző filmek sorát kínálta az idei CineFest 

Kilenc film. Ennyi fért abba a három napba, amelyet Miskolcon tölthettünk a CineFest Filmfesztivál vendégeként. Bár a versenyprogramnak csupán a töredékét láttuk, mégis varázslatos filmek emlékeit őrizzük magunkban - köztük a fődíjas és a közönségdíjas alkotásokét is. Fesztiválbeszámoló.
Vizuál

Szabó Eszter nyerte el a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat 

Hatodik alkalommal adták át a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat, amit az alapító ír házaspár azzal a céllal hozott létre, hogy támogassa a kortárs magyar képzőművészeket, és jelenlétüket erősítse a nemzetközi művészeti világban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Mécs Károly végleg visszavonul

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész pályafutásának hatvan éve alatt számos helyen megfordult, jelenleg egy előadásban látható, utána visszavonul.
Színház magazin

Aki tudott szeretni – Törőcsik Mari visszatért a Nemzetibe

Szeptember 21-én nagyszabású gála keretében helyezték el az emlékezés sárga rózsáit egy ikonikus fotel mellé Törőcsik Mari pályatársai és barátai a Nemzeti Színházban. A nézőtéren meghatott csend, a színpad elé kifeszített kivetítőn egy mondat – „Tudni kell szeretni” – és egy távolba révedő arc… Marié.
Színház videó

Emberiségtörténettel ünnepli a Vörösmarty Színház a magyar dráma napját

A Vörösmarty Színház tavaly, a pandémia idején nagy vállalkozásba kezdett: négy kortárs drámaíró részvételével ott folytatják, ahol Madách Imre Az ember tragédiáját befejezte, 20-21. századi színekkel egészítve ki az emberiségtörténetet.
Színház hír

Spiró György „sötét kalandregénye” és Garaczi László karanténdrámája nyerte a Kortárs Magyar Dráma-díjat

A Radnóti Zsuzsa alapította kuratórium 2019 óta díjjal jutalmazza a legkiemelkedőbb drámaírókat, hagyományosan február 24-én. Az apropót Örkény István Tóték című drámájának bemutatója adja, amely 1964. február 24-én volt. Idén Spiró György és Garaczi László vehette át az elismerést a Rózsavölgyi Szalonban, ezúttal a magyar dráma napján, szeptember 21-én.
Színház interjú

„Csodálatos ez a bohóc-létezés” – Beszélgetés Mertz Tiborral

Szeptember 18-án mutatta be Székely Csaba Öröm és boldogság című drámáját a Budaörsi Latinovits Színház, Alföldi Róbert rendezésében. Mertz Tiborral, az előadás egyik szereplőjével beszélgettünk kíváncsiságról, társulati létezésről és véleménynyilvánításról.