Testi és lelki lemeztelenedés, káromkodás, füst, drog, alkohol, sírás, nevetés, pánik, extázis – van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Valamennyi felszínes sztereotípia, amire számít és minden húsbavágóan őszinte érzelem, amire eddig nem is gondolt a gyanútlan néző, aki arra adja a fejét, hogy a Weöres Sándor Színház egyik új bemutatóján keresztül bepillantson a vidéki színházcsinálók rivaldafényen kívüli életébe.
Jelenet a Takarásban című előadásból (Fotó/Forrás: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)
A történet szerint a szombathelyi társulat Csehovot próbál, s a rendező (Domokos Zsolt) pályázatok szigorú kritériumainak megfelelve igyekszik megvalósítani saját vízióját a Három nővért alapul véve. A darabbéli darab persze szimbolikus, hiszen
ahogyan Irina, Olga és Mása Moszkvába vágyik, úgy vonzza a pályájuk elején álló színházcsinálókat Budapest.
A hangsúly mégsem a csehovi drámával vont párhuzamon van, az csupán egy kiindulási pont, afféle intellektuális muníció azért, hogy a kosztümös előadásokhoz és szép színházi beszédhez szokott néző ne érezze magát teljesen elveszettnek a szombathelyi szemmel igencsak formabontó produkció láttán.
Jelenet a Takarásban című előadásból (Fotó/Forrás: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)
Mikó Csaba és Závada Péter friss és merész szövegét Nagy Péter István állította színpadra, kiváló arányérzékkel, s igencsak provokatív módon. Vidéken előadást csinálni vidéki alkotók küzdelmeiről nem veszélytelen vállalkozás: a színházzal kapcsolatos illúziók lebontása egy kis közösségben, ahol az egyetlen kőszínház szerepe meghatározóbb, mint a fővárosban egy intézményé a sok közül, balul sülhet el. Szombathelyen nem így történik, pedig a fiatal művészek vásárra viszik a bőrüket azzal, hogy kendőzetlenül beszélnek útkeresésről, a nem fővárosi színházi élet kihívásairól és mindarról, ami a takarásban, a próbateremben, az igazgatói irodában, a színészbüfében és a kisvárosi albérletekben történik.
Ez a teljes kitárulkozás mégsem öncélú, bár a nézőben kétségkívül döbbenetet idéz elő.
Jelenet a Takarásban című előadásból (Fotó/Forrás: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)
Nagy Péter István tudatosan és mértékkel használja a túlzás eszközét: a megfelelő pontokon sarkítja ki annyira a színpadi történéseket, hogy az a közönséget, de gyaníthatóan magukat az alkotókat is, kimozdítsa – mit mozdítsa, kilökje a komfortzónájából. Kényelmetlen helyzeteket teremt, amelyek remek alapot adnak az utólagos reflexióra
– ezzel az előadással tehát nézői szempontból is munka van.
A magas színvonalú egyéni teljesítményen túl Domokos Zsolt, Nagy-Bakonyi Boglárka, Herman Flóra, Hajdu Péter István, Tarjányi Liza, Mari Dorottya, Kuttner Bálint és Gyulai-Zékány István összjátéka is irigylésre méltó. Elemi erővel, mégis érzékenyen és pontosan játszanak, s szinte tapintható az egymás iránt érzett bizalmuk, aminek hála nemcsak megtartják, hanem folyamatosan emelik is egymást. Jeli Sára Luca remek lehetőségeket rejtő díszletét jól használja ki a rendező, Szabados Luca jelmezei önmagukban is sokat elárulnak a szereplőkről, Bocsárdi Magor zenéje pedig hol a háttérből, hol minden figyelmet magának követelve válik a produkció egyik alappillérévé. Igazi csapatmunka ez, olyan, amit látva az ember csak ennyit kíván: legyen még sok ilyen!
Szerző: Prikazovics Júlia
Jelenet a Takarásban című előadásból (Fotó/Forrás: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)
Závada Péter – Mikó Csaba: Takarásban
Weöres Sándor Színház
Rendező: Nagy Péter István
Játsszák: Domokos Zsolt, Nagy‑Bakonyi Boglárka, Herman Flóra, Hajdu Péter István, Tarjányi Liza, Mari Dorottya, Kuttner Bálint Benjámin, Gyulai‑Zékány István, Csonka Szilvia
Bemutató dátuma: 2025. október 17.
Fejléckép: Jelenet a Takarásban című előadásból (fotó / forrás: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)
hírlevél
