Szűcs Nelli: „Mindig a legjavát adjuk magunkból”

 - Meghatározó állomás a pályádon a Fodrásznő. Milyen élmény volt az algériai közönség előtt játszani?

-  Fantasztikus érzés volt egy orosz szerző darabját orosz rendezésben magyar színésznőként játszani egy arab országban. Nagyon nyitott volt a közönség, ki vannak éhezve a kultúrára. Telt házzal ment az előadás, akik nem fértek be a színházba, azok kivetítőn nézhették az utcán. Annál a résznél, amikor Irina a diszkóba invitálja Viktort, megmozdult a terem. Átérezték a szerelmet, a szabadságot, a szabadság keresését. Ennek az élménynek a hatására még jobban megértettem Irinát, bár már hatodik éve játszom a darabot.

Szűcs Nelli (Fotó/Forrás: Rózsa Erika / Nemzeti Színház)

- A harmadik évadodat töltöd a Nemzeti Színházban, jelenleg tizenegy előadásban szerepelsz. Hogyan értékeled Beregszász és Debrecen után a nemzetis létet? Mennyire sikerült egy társulattá kovácsolódnotok?

- Nekem mindegy, hogy a Nemzetiben, Vasváron vagy éppen Algériában játszom, az a lényeg, hogy valamit adni akarok. És ezáltal a színház bárhol megtörténik. A színház számomra kitárulkozást jelent. Nem tudok úgy előadást csinálni, hogy nem nyílok meg a színészkollégák, a rendezők előtt. Elsősorban egymás előtt kell lelkileg levetkőznünk, mert csak akkor tud felépülni egy igazi előadás. A Nemzetiben néha azt érzem, hogy nem merek annyira megnyílni, mert a kollégák sem nyílnak meg. Nem tudom, ez miből adódik: gátból, másfajta színházcsinálásból.

Szűcs Nelli és Trill Zsolt a Fodrásznő c. előadásban (Fotó/Forrás: Máthé András, Csokonai Nemzeti Színház)

- A beregszászi kötődés miatt választottad Fedák Sári alakját az önálló estedhez, amelynek a színpadi adaptációjában és a díszlettervezésében is közreműködtél?

- Húsz éve vagyok színész, de most először tapasztaltam meg, hogy milyen egyedül létrehozni valamit. Fedák Sári kapcsán éreztem meg a vonzás törvényét. Három évvel ezelőtt egy ismerősöm megkért, hogy az egyik ukrán konzulnak szedjek össze róla anyagokat, mert rokonságban állt valamelyik ősével. Azután Vidnyánszky Attila A fehér felhő-rendezése közben találkozott Fedák Sári naplójával, a Te csak most aludjál, Liliommal, és úgy gondolta, hogy ebből kellene csinálom egy estet, mert nagyon hasonlítunk egymásra. Miután elolvastam a naplóját, majd az Útközben című könyvét, rájöttem, hogy a beregszászi származáson túl is sok mindenben egyezik a karakterünk, a színházról való gondolkodásunk. Nem belebújok Fedák Sári bőrébe, hanem Szűcs Nelliként mesélek róla.

Vannak pillanatok, amikor teljesen egybefolyik Sári és Nelli alakja.

Az előadás folyamatosan változni fog, ahogy jönnek hozzá újabb impulzusok, képek, élmények.

Szűcs Nelli mint Fedák Sári (Fotó/Forrás: Hunyadi Margit)

- Számoltál azzal, hogy elég ellentmondásos a megítélése? A nácikkal való kollaborálás vádjával börtönbüntetésre ítélték.

- Huszonöt évig kommunistának tartották, majd antiszemitának, nyilasnak. Fedák Sári sok mindent lerakott a magyar kultúra asztalára, ennek ellenére megbélyegezték, igaztalan vádakkal illették. Úgy beszéltek róla, mint a század legnagyobb magyar primadonnájáról, és úgy halt meg, mint egy senki. A róla szóló írásokban magyarkodónak nevezték. Azért is érdekelt a sorsa, mert kicsiben mi is megéljük azt, amit ő. Sokaknak derogált, hogy Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház élére került és hozta a csapatát.

Minket is neveztek már magyarkodónak, ukránnak.

Orosz színházi iskolán nevelkedtünk ugyan, de másfél évig a Színművészetin Kazimir Károlynál tanultunk. Sokféle hatásból építkezünk, és mindig a legjavát adjuk magunkból.

- A színpadon és a magánéletben elválaszthatatlan párost alkottok Trill Zsolttal. Nincs olyan veszélye a hosszú és intenzív együttlétnek, hogy idővel nem tudtok egymásból táplálkozni?

- Ellenkezőleg, folyamatosan inspiráljuk egymást. Ugyanez vonatkozik Kristán Attila kollégámra is, elég egymás szemébe nézni, és már tudom, milyen vagyok éppen. Azáltal, hogy Zsolttal ennyire jól ismerjük egymást, megmondjuk, ha valamit rossznak gondolunk. Jól össze tudunk veszni, aztán hamar kibékülünk. Amikor a Nemzetibe szerződtünk és áthoztuk Debrecenből a Fodrásznőt, figyelmeztettük a stábot, hogy Zsolt mindig veszekedni fog velem, ne figyeljenek oda. Bennünk van az, hogy megfeleljünk a rendezők által ránk hagyott instrukcióknak, és az adott kereteken belül találjuk meg a szabadságunkat.