Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt, ahol többek közt Hofi Géza, Sas József és Sztankay István volt az évfolyamtársa. Húszévesen kapta meg diplomáját. 1960-ig a Békés megyei Jókai Színházban és a kecskeméti Katona József Színházban játszott, majd haláláig a Vidám Színpad tagja volt. Emellett rendszeresen fellépett a Mikroszkóp Színpadon is. Vidéken mindent játszott, de fő szerepköre a táncos-komikusi volt. Miután a fővárosba szerződött, villámtréfákban, apró jelenetekben és rövid magánszámokban lépett fel - legtöbbjüket maga írta. Rendkívül népszerű, sokat foglalkoztatott színész lett, nevéhez számos humoros szerep és paródia fűződött, színházában többször konferált is. Jeleneteket, könyveket, tárcákat írt, egy időben még a szinte lehetetlennel, a kormánypárti humorral is megpróbálkozott, amikor 1992-93-ban elvállalta a Ludas Matyi főszerkesztői posztját.

Azt vallotta, hogy a humor csak akkor ér valamit, ha magas irodalmi igénnyel művelik.Paródiái találóak voltak, de sohasem bántóak. Az Országos Rendező Iroda „haknibrigádjával" járta az országot, és azok közé a művészek közé tartozott, akik ezeken a fellépéseken is a maximumot nyújtották. Thália igazi papjának tartotta magát, művelt volt és olvasott, a magyar színháztörténetben tájékozott. Pályatársaitól sem szégyellt tanulni: a Latabároktól elleste poentírozó technikájukat, de magáévá tette színpad- és hivatásszeretetüket is.

A televízió egyik legtöbbet foglalkoztatottabb színésze volt, ő vezette az Idesüss műsorajánlót, rövid ideig a Parabolát is. Aki a Foxi Maxi kalandjain nőtt fel, tudja, hogy ő adta a hangját Kandúr Bandinak, a Zsebtévében pedig ő volt a Hiszékeny úr, akit Hakapeszi Makinak rendre sikerült megtréfálnia. Szinkronszerepet vállalt többek között a Kukori és Kotkoda, a Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatokban; a Jamie és a csodalámpa rajzfilmben Fonák Tamást, az ellenkandúrnagyot szinkronizálta, illetve haláláig ő szinkronizálta A Simpson család című sorozatban Homer főnökét, Charles Montgomery Burns-t. Három könyve is megjelent: Kiadom magam, Megmondtam százszor és Az én rendszerváltásom címmel. Játékfilmekben is szerepelt, mint a Puskák és galambok (1961), Hattyúdal (1963), Volt egyszer egy család (1972).

A rendszerváltás után aktívan politizált, később súlyossá vált szívbetegsége miatt már nem léphetett színpadra. Mindössze hatvanöt évesen, 2001. május 11-én halt meg szívroham következtében.