Színház

Tábori posta - családi történelem

2014.10.03. 06:58
Ajánlom
Mire és miért kell emlékeznünk az első világháború kitörésének évfordulóján? Milyen kapcsolódási pontjaink lehetnek a száz évvel ezelőtt történtekhez? A Nemzeti Színház előadása Vidnyánszky Attila rendezésében erre keresi a választ. KRITIKA

Molnár Ferenc darabját először, és a színházi adattár szerint eleddig utoljára 1916-ban mutatták be a Nemzeti Színházban, Hevesi Sándor rendezésében. A szerző haditudósítói tapasztalatainak irodalmi lenyomata ez a hátországi, csodás történet, amelyben a hadiárvák elindulnak a falu határában álló hegyre, hogy a fehér felhőben találkozzanak elvesztett édesapjukkal, és úgy láthassák meg a toprongyos, szenvedésektől gyötört katonákat, ahogy a mesékben élnek: bátor és nyalka huszárként.

Ezt a soványka cselekményű egyfelvonásost egészítették most ki a Fekete ég címet kapott "háborús előhanggal", már a címben is felvállalva a célt: kontrasztot és történelmi hátteret adni a Molnár-darabnak. A két részt azonban nem sikerült egyensúlyban tartani, a fekete ég rátelepszik a fehér felhőre. A közel kétórás első felvonás nagy ívű tablót rajzol a világháború különböző színtereiről. A Vidnyánszky-rendezésekből ismert módon ezeket a színtereket szimultán technikával jelenítik meg: egyszerre látjuk a "mindent meggondoló és mindent megfontoló" Ferenc Józsefet (Mécs Károly) és Tisza Istvánt (Rubold Ödön), a harcteret, az otthon maradtakat, és a valamiféle narrátor szerepet is betöltő, naplójából felolvasó Jászai Marit (Nagy-Kálózy Eszter). Utóbbi mindjárt az elején a színház szerepéről, színház és valóság viszonyáról beszél, Jászai Mari szavaival, de nyilvánvalóan Vidnyánszky színház- és művészeteszménye nevében, egy taknyos zsebkendő példáján utasítva el a valóság direkt, elemeltség és költészet nélküli színpadra állítását.

Aztán sorjázni kezdenek egy valamikor volt valóság, az első világháború kitörésének képei: a szarajevói merénylet, Ferenc József híres beszéde, katonákat búcsúztató asszonyok. Mindezt háborús nóták, táncbetétek kísérik, a színpad különböző szintjein, egymástól távoli terein zajló jelenetdarabkákat a színpadhoz közel ülve lehetetlen, és valószínűleg távolról sem egyszerű egészében látni - de hát a történelmet sem az. A felvonás első fél órája nem tud túllendülni a történelmi események illusztratív felidézésén. Később, amikor a diadalmas hazatérés időpontjának jósolt levélhullás helyett csak a tábori levelek hullanak a színpadra, és az egykor volt valóságot a maga mindennapiságában, apró, emberi részleteiben, a frontról küldött, oda címzett levelek segítségével jelenítik meg, az már kevésbé képeskönyvszerű. Ugyanígy, a tábori kurtizánok szabályzatából vett idézetek is többet elárulnak a háború abszurditásáról, mint a történelemkönyvekből ismert címszavak. Feltűnik a hátországi kabarék-orfeumok világa is. De mindebből többet kapunk a kelleténél, az első rész túlságosan terjengősre nyúlik.

Már itt, az első felvonásban elindul A fehér felhő története: a Söptei Andrea játszotta anya, a frontra kerülő apa (Olt Tamás alakításában) és kisgyerekeik újra és újra felbukkannak, de még úgy, mint a világháborús tabló részei, egy család a sok közül, akiknek az életét szétzilálja és tragédiába fordítja a háború. A második felvonás, Molnár Ferenc darabja (ahogy azt a színlap is jelzi) mirákulum, egy, a kíméletlen valóságból, az árván maradt gyerekek apavágyából kiinduló mese, legenda. Olekszandr Bilozub díszlete - felhasználva a Nemzeti Színház technikai adottságait - a látványvilágot is a költészet felé emeli: hegycsúcs, szakadék, hatalmas terek, távlatok, keresztek, nagy fehérség, ég és föld. Nem csupán a látvány, de maga a történet sem mentes a patetikumtól, és a rendezés is ebbe az irányba halad. 

A háború a férfiak világa, ebben az előadásban mégis a nők kapnak meghatározó szerepet. Nagy-Kálózy Eszter alakításában, aki Jászai Marit és Fedák Sárit, majd a második felvonásban az angyalt játssza, az asszonyi, cselekvő részvétre kerül a hangsúly. Söptei Andrea és Béres Ilona jelenete - amelyben a "régi özvegy" az újnak írja, valójában azonban diktálja a férje halálhírét tudató levélre az "illő" választ - az előadás talán legjobbja. Itt egyensúlyban van költészet és valóság, pátosz és mindennapiság.

A legvégére kerül még egy utóirat is az utókorból, vagyis a mából. A színészek - minden generációból, hiszen budapesti és kaposvári színművészetisek is szerepelnek - itt a saját nevükben szólalnak meg, és elmondják, hogy családi történelmükben hogyan szerepel az első világháború. Veszítettek-e el valakit: nagyapát, dédapát, távolabbi rokont? Őriznek-e valamilyen relikviát abból a korszakból?  Ezt a családi nézőpontot erősíti az az első felvonás végén elmondott történet is, amely szerint egy fájdalmába beleőrült apa csak úgy tudta hazavinni és tisztességben eltemetni elesett fiait, hogy levágta a fejüket és lefőzte a húst a koponyájukról. Ugyanezzel a két koponyával tér vissza Rubold Ödön a második felvonás végén. Vagyis a bevezetőben feltett kérdéshez Vidnyánszky Attila a magántörténelmünk, a generációk életét meghatározó traumák felől közelít, és ez a személyes zárlat valóban közelebb is hozza hozzánk az időben önmagán jócskán túlfutó előadást.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Zenés színház

Bartók Plusz Operafesztivál: Rohanok koncertről koncertre

Milyen jó is azoknak, akik nem szeretik a klasszikus zenét! Jaj nem, persze nem úgy értem, szóval milyen könnyű is azoknak... Hm, nem, nem könnyű, sőt... Akkor meg milyen jó azoknak, akik két-három helyen is tudnak lenni egyszerre! Olyan meg nincs...
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Színház interjú

„Nevetsz, de közben akár sírhatnál is” – Interjú Vida Péterrel

Június 22-én, Az Anyám, a nyolcadik kerület! című előadással nyitja meg színházi idényét a Kultkikötő, ami egyben a darab ősbemutatója lesz. A „monoKRÓM KÁDdráma” főszerepét Vida Péter alakítja.
Színház poszt 2018

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Színház magazin

A néző bosszantása és kényeztetése – jegyzetek az idei POSZT-ról

Ha valaki valóban egy fesztiválra kíváncsi, arról szeretne összbenyomást kapni, leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak látszólag egyszerű megoldás, hogy módszeresen végignézi valamennyi előadást.
Színház gyász

Elhunyt Paudits Béla

Szerda délután a kórház intenzív osztályán érte a halál a 68 éves színészt.