Színház

Tangó: Ki viszi át?

2013.01.04. 07:30
Ajánlom
Mrożek egyik leghíresebb drámájában generációk csatáznak egymással, ám a hagyományos szerepek felcserélődnek: míg a szülők az újító rebellisek, addig egyetlen gyermekük szüntelen azon van, hogy visszaterelje őket a régi erkölcsök mezejére. KRITIKA

Nemcsak groteszk családparódia, hanem képtelen szituációk sora is a Tangó - de talán mégsem olyan távoli attól, amiben élünk. Hiszen valami ellen mindig lázadnunk kell, sosem nyugszunk bele a konvenciókba. Baj csak akkor van, ha valakik előttünk eljárták már a táncot, és ledöntötték a béklyókat, nincs mivel megküzdeni. Ebben a helyzetben vergődik a hamleti kérdéseken töprengő Artúr is, a család legfiatalabb tagja, aki maga sem tudja már, formalista, nihilista avagy konformista akar-e lenni. Kitárulkozás vagy begombolkozás? Előre vagy hátra? - ez itt a kérdés.

Bagossy László rendezése finoman kidolgozott képekkel, hangulatokkal ad támpontokat Mrożek abszurd darabjának útvesztőiben. Az előadás sajátos vizuális atmoszférája minden elemével segíti a nehézkesen gördülő szöveg befogadását, a darab megértését, hogy aztán a felismeréstől kínos mosollyal felmutassa előttünk: hiába a lázadás, a nagy eszmék - ha kevés az erő ahhoz, hogy végigvigyük, végül úgyis a hatalom győzedelmeskedik.

A Tangóban megjelenő két, egymásnak ellentmondó világot: a nihilista összevisszaságot és az egyszerű, polgári miliőt az Örkény Színház produkciója képileg is tökéletesen elválasztja egymástól. Nagymértékben hozzájárul ehhez Khell Zsolt zseniális díszlete, mely az első részben - Mrożek utasítását megfogadva - nem mutatja meg egyértelműen, "költözés előtt vagy után" vagyunk-e. Sűrített keresztmetszetet látunk a művészotthonról, melyben a család lakik: mindenhol plakátok, eldobált tárgyak, félig kész képek a falakon. Babakocsi és lovaglónadrág jól megfér egymás mellett, káosz, melyből teremteni próbálnak, de egyelőre csak a semmi létezik és a szüntelen kártyaparti, mely pótolja a valódi cselekvést. Az elbukott művészi kísérletek egy pillanatra felvillannak az istent játszó Sztomil (Mácsai Pál) performanszán keresztül, ahol a lepel mögött ott áll a parókás Éva és a gitáros Ádám alakja, fülsiketítő hangeffektekkel.

Annál nagyobb a meglepetés, amikor másodjára megy fel a függöny, és komor színekkel, egyszerű bútorokkal berendezett polgári szalon jelenik meg, amelyben mindennek megvan a maga pontos helye. Ha csak látszólag van is így, a kontraszt okozta megdöbbenésből egy ideig lehetetlen felocsúdni.

Ignjatovic Kristina jelmezei továbbviszik a két rész közötti ellentétet, ugyanakkor a generációk fordított felállását is jelzik: a ledér anyuka (Für Anikó) hálóingben illegeti magát, az apa (Mácsai Pál) pizsamanadrágja már begombolhatatlan, a nagymama (Pogány Judit) kimonóban, festett arccal parádézik - mellettük Artúr (Máthé Zsolt) öltözete viszont komoly és visszafogott. Átmenetet képez közöttük az egyszerre félénk és lázadni kész Eugeniusz bácsi (Csuja Imre) alakja, aki a normák megszegése terén csak a rövidnadrágig jutott.

A jelmezek színszimbolikája fontos elem az előadásban: különösen a második részben, ahol az egységes fehér-fekete valójában menyegzőt és temetést is jelezhet. Artúr nagy tervének, a család megregulázásának eszköze tulajdonképpen az esküvő, amelyet a kint felejtett, régimódi menyasszonyi ruha némiképp már az első részben is sejtet. A fehér ruha azonban csak a második részben kel életre, amikor Ala (Szandtner Anna) viseli, de a házasság nem valami újnak a kezdete, nem beteljesülést hoz, hanem fenyegető, erőszakos kísérletté fajul. A menyegzőből könnyen temetés is válhat, mert a lakodalmas asztal pillanatok alatt alakul át ravatallá, az ünnepi fényt árasztó csillárra pedig akár még fel is lehet lógatni valakit.

Azonban nemcsak a díszlet vagy a jelmezek változnak a második részben, hanem a színészi játék és az előadás atmoszférája is éles fordulatot vesz. Az átalakulás Für Anikó Eleonórájában a legkézzelfoghatóbb: a hiányos öltözetű nőcskéből a második részben kimért úriasszony lesz, akinek rezignált mosolya és modorossága mögött boldogtalanság és kitörni vágyás rejtőzik. Hamis a baba, ez világosan látszik.

Mint ahogy ez az egész, második felvonásban megismert világ is csak káprázat, illúzió: a fényképezőgép nem működik, az ünneplő ruhákat megette már a moly és a hófehér menyasszonyi ruha sem egy szűzies, boldog arát takar. Noha a család már a hagyományokhoz illő népviseletben tündököl, Artúr most fordul ki magából, éppen ő az, aki egy átmulatott éjszaka után a lábán sem bír megállni. Ezt a részeg vívódást, néhol már őrületbe hajló önmarcangolást Máthé Zsolt hitelesen állítja a néző elé, tépelődését, eszméi sárba tiprását hol panaszosan síró, kisfiús hangon, hol pedig egy feldühödött szörny képében érzékelteti.

Az abszolút állandóság, a hétköznapiság megtestesítője Debreczeny Csaba Edekje, aki nem akarja megváltoztatni a világot, ám felismeri a lehetőséget minden helyzetben. Edek noteszből vett bölcsességeivel végül darabokra zúzza az álságos polgári képet és puszta erőszakkal, a pillanatot megragadva megszerzi az irányítást azok felett, akik elnyomják és lenézik. Hiába az eszmék és filozófiák felsorakoztatása, Edeké lesz az utolsó tánc - melyet Debreczeny és Csuja járnak el a romokon -, hogy végül fergeteges koreográfiában oldódjon fel minden. Lehull a lepel és ott áll előttünk pőrén a kilátástalanság: ha az utolsó ember is elesik, akiben még van némi morál, akkor vajon mi vár bennünket a túlsó parton...

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ezt a 10 zeneművet ajánlja Rost Andrea a karácsonyi készülődéshez

Idén is több hazai zenész állított össze karácsonyi lejátszási listát az Aria Hotel Budapest kezdeményezésére. Rost Andrea válogatásán opera- és oratóriumrészletek szerepelnek. Hallgasd meg!
Zenés színház

Milyen volt A Nyugat lánya az Operában?

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet az Erkel Színház évadnyitó előadása, tudj’isten, hogy miért. Erről is írok, meg arról is, mit szóltak hozzá más kritikusok.
Klasszikus

„Ha valaki nem tud rendesen kiabálni, akkor nem lesz jó erre a pályára”

Beke Márk most ért haza brazíliai turnéjáról, fellépett már a Budapest Arénában több ezer néző előtt, és sorra nyeri a versenyeket. A Virtuózok idei abszolút győztesét kilenc évesen fedezte fel tanára, Kuna Lajos.
Klasszikus

Bajorország legmagasabb kitüntetésében részesült Jonas Kaufmann és Jörg Widmann

Jonas Kaufmann tenor és Jörg Widmann klarinétművész kapták a bajorok legrangosabb kitüntetését, a Maximilian-rendet.
Tánc

Az arany középút utópiája

Duda Éva vállaltan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jelenkor társadalmi, ökológiai és politikai helyzetére szeretett volna reflektálni egy elvont jelrendszeren, a tánc nyelvén az Utópia című új darabjában.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A robot is társra vágyik – A baba a Karinthy színpadán

Egy férfi és egy robotlány különleges kapcsolatát meséli el a Karinthy Színház legújabb bemutatója, A baba. A női főszerepet Földes Eszter alakítja, partnere az előadást rendező Szabó P. Szilveszter, akit a technikai fejlődésről vallott véleményéről is kérdeztünk.
Színház ajánló

Premier az Átriumban – 12 dühös ember

Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással? Kiderül Császi Ádám rendezéséből, amelynek bemutatóját december 20-án tartják az Átriumban.
Színház ajánló

És a nagy nap… - Premier után a Vesztegzár kulisszatitkairól

A József Attila Színház kulisszajáró sorozata nem lenne teljes, ha a Vesztegzár a Grand Hotel bemutatója alkalmából nem térnénk ki az utolsó napok izgalmaira, azaz a főpróbára és a premierre.
Színház interjú

Szabó Gabi újra Budapesten játszik

A Naplemente előtt - Gerhart Hauptmann jutalomjátéka a József Attila Színház soron következő bemutatója. Paula szerepében Szabó Gabi debütál a teátrum színpadán.
Színház interjú

„Semmiben nem tudunk szót érteni egymással”- interjú Debreczeny Csabával

Reginald Rose 12 dühös ember című darabját mutatja be az Átrium december 20-án, Császi Ádám rendezésében. A bírósági tandráma a lélektani realizmust ötvözi a krimi feszültségével, Debreczeny Csabával, a Négyes esküdt alakítójával beszélgettünk.