"..segítsetek már nekem, hogy ez mi volt?

- Semmi nem volt. Játék."

fal

Ambrus Mária díszletében kasírozott fotó, félkör alakú panelházfal hasítja ki az "embertelenül" szűk játékteret, ahonnan csak az menekül, aki falra mászik. (Zsótérnél a falramászás immár bevett panel, létfilozófiai aktus.) A fáma szerint a rendező ad absurdum beleegyezett volna abba is, hogy a pécsi színházi találkozón kényszerből lemondjon erről az alapvető díszletelemről. Másnap, az előadás utáni beszélgetésen el is méláztak ezen. Mi van, ha megtörténik a lehetetlen? A hiány nyílvánvalóan egy másik, az eredetitől eltérő előadást indukált volna, viszont Zsótér helyzetjelentése a létezésről sokkal átfogóbb annál, hogy a panel-lét látható elemének a kiiktatásával elveszítse érvényességét.

matrac

A szintén Pécsre hívott Bodó féle Bérháztörténetek 0.1-ben és itt is. A matrac mondhatni ugyanaz, mégis teljesen más.  Mindenesetre az utolsó komfort, amely elengedhetetlen az ember anyagi létezéséhez. Bodónál reália. Lábbal tapossák, szexelnek, rosszul vannak rajta. Zsótérnál érzelmi világunk része. A bensőnk kivetítése. A megtört Shylock rogy rá fájdalmában, hogy aztán lánya, az őt elhagyó Portia - a történet külső eseményeitől függetlenül - lágyan mögé gömbölyödjön. Ötvös András Antonioja és Bányai Miklós Bassanioja fekszik rajta csúf reáliákon busongó intimitásban. A vége felé Mészáros Máté Shylockja megint rá kuporodik, ellenfele mellé a tárgyaláson - a szívét akarná kimetszeni. Közben a nők lassú, bölcs mozdulatokkal újra- és újraágyaznak, akár lelkükben egy új kapcsolatnak...

(hideg) szív

A shakespeare-i történet szerint Antonio, a velencei kalmár kölcsönt ad Bassanionak, aki testilelki jóbarátja, hogy az elnyerhesse a gazdag Portiát. Ehhez Antonionak magának is kölcsönt kell kérni a zsidó Shylocktól, aki egy font húst vághat ki az adós testéből, ha az összeget nem kapja vissza időre. Közben az uzsorás lánya, Jessica megszökik szerelmével és apja pénzével. Antonio nem tud fizetni, fut Shylock a nagykéssel, ám egy szenvedélyes bíró az igazság nevében végképp tönkre teszi az uzsorást... Zsótér Sándor, Ungár Júlia dramaturgi találékonyságának megdicsőülése képpen, alig nyolcvan percesre rendezte az öt felvonásos drámát. Pontosan, gazdaságosan, a sebészkés precizitásával vágták meg. A sebészkész visszaköszön a Zsótérnál szinte már obligát tévéképernyőn. Valamifajta szívtranszplantációt látunk. Ha van idő közben gondolkodni, hát, eljátszhatunk a fantáziánkkal. A színpadon mindvégig hangsúlyosan jelen lévő hideg műanyag tárgy (fogdossák, dobálják, dédelgetik) nem más, mint az a beteg emberi szív, amelyet egyenes adásban épp akkor operálnak ki. Egy beteg plasztikszív...

plasztik keretben

Szász János nyíregyházi Ványa bácsija tudott annó - éppen aktuális - belső világunkról ilyen hiteles képet adni. Az érzelmi komfort hiányát a csehovi történetbe fogalmazni. Shakespeare-rel szólva Zsótér kegyetlenebb képet mutat. Csupasz emociókat, működésképtelenné redukált érzelmi kommunikációt, modernkori magányt. Világító plasztik Jézust plasztik keretben. Vigaszként pillanatokra fölpezsgő instant hitelemeket.

böröndök közelsége, babák

Egy böröndből babák kerülnek elő és egy kopott szőrű mackó. Szintén belső kép a történet külső képei között. Bassanio úgy fogja meg az egyik babát, mintha az lenne Portia. Nem is. Inkább mintha a bölcs, tragikus szépségű Portia helyett vágyálmaiban ez a porcelánbaba jelenne meg.. A böröndök amúgy gyakran kapnak szerepet. Átöltözéskor, a ládikák helyett, amelyek egyike a helyes választ rejti a Portia kezére pályázók elől. A böröndök állandó közelsége fenyegető és megnyugtató egyszerre.

sivárság

A játék tárgya a sivárság. A szürkén burjánzó érzelmek kiúttalansága. Az úttalanság. Az eltakart horizont. A falra mászás, a matrac magánya, a műszívre kapcsolt érzelmi élet, a lélek transzplantációja, az összepakolt bőröndök folytonossága, plasztik emberek és élő babák.. Portiaként Járó Zsuzsa beszéli a leglátványosabban az Egerben még újdonságnak számító zsótéri nyelvet, Bányai Miklós hasonló rátermettséggel, de még a Zsótér diktálta visszafogottságnál is visszafogottabban. Amúgy beszélik mind a játszók. Mészáros Máté Shylockja jól ismeri a tragikus felhangjait, Vajda Milán bravúros kettős szerepben a fogcsikorgató humorát, Mészáros Sára Jessicája pedig sápadt szenvedélyének belső sikolyát. Shakespeare vígjátékának Pécsett egy végtelenül szomorú happy end a vége. A bírói álruháját levető Portia koravén arca tekint a semmibe. Semmi az egész. Játék.

(Az előadást, amely a Pécsi Országos Színházi Találkozón elnyerte a Thália Színház Rivalda-díját, a következő évedban vendégül látja a Thália Színház.)