Tavaly, az első nagy lezárás előtt néhány nappal láttam a Búcsúkoncert-rendezésed. Később, amikor a színpad valóság lett, sokszor felidéződtek bennem ezek a képek – világvége, szkafander, maszkok, halál.

A második előadásra készültünk, amikor minden bezárt, a színházak is. A k2 Társulat hívott meg, hogy dolgozzak velük, és én egy olyan zenei anyagot kerestem, amit irreális elénekelni prózai színészeknek. Így lett a Mozart Requiem az alapanyag. Valahogy minden összeért, a globális baj jelei már akkor láthatóak voltak. Az előtte levő ősszel Velencébe akartam utazni, de a várost elárasztotta a víz, akkor voltak az ausztráliai erdőtüzek. Azt éreztük, jó lenne erről egy előadásban megemlékezni. A próbák alatt jöttek meg az első hírek a Covidról.

Mintha az irreális meghatározó eleme lenne a rendezéseidnek. Mindegyik előadásod, máshogy, de kilép a komfortzónából.

Szeretem az extrémet, a teátrálisat.

Minden próbafolyamatot úgy kezdek, hogy elmondom, mi a kísérlet tárgya. Például azzal kísérletezünk, hogy a zene hogyan találkozik a szöveggel, vagy hogy lehet Mozart Requiemjét színpadra állítani, vagy hogy az archaikus szövegeknek van-e létjogosultságuk a színpadon. Aztán vagy sikerül, vagy nem.

Tarnóczi Jakab (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Az elmúlt hónapokban több bemutatód is volt. A Covid miatt halmozódtak fel az elmaradt bemutatók vagy annyira keresett lettél – mondtál is már nemet –, hogy nagyon sűrű most az életed?

Évek óta túlvállalási spirálban mozgok, mondok nemeket, de nagyon nehezen. Vannak szívügyek, mint a k2, akik azzal hívtak meg, hogy kísérletezzünk valamit a társulattal. Fontosnak éreztem, hogy kapjanak új impulzusokat. Most pedig a régi SZFE negyedéves osztályának vizsgaelőadását fogom rendezni. Az egykori Zsámbéki osztály új osztályfőnöke, Tárnoki Márk hívott. Nem tudok ezekre nemet mondani. De arról is muszáj beszélni, hogy kénytelen is vagyok a megélhetés miatt ennyit vállalni. Számomra minden bemutató nagyon fontos, nem a pénzért csinálom, de

Én szerencsés vagyok, de mi van a dramaturgokkal, a díszlettervezőkkel, akik nem feltétlenül társulatban dolgoznak? Mindenkinek agyon kell vállalnia magát, és ha ez a rendszer marad – ami alatt a struktúrát, a színházi rendszert is értem –, semmi nem fog változni.

Erről szól Az úrhatnám polgár-rendezésed, hogy mit ér a művészet, mennyit ér a művész, ha egy uborkatermesztésen meggazdagodott „úrhatnám polgár” határozhatja meg a kultúrát. Elég pikáns az előadást az Eiffelben játszani. Okozott bármi konfliktust?

Okozott konfliktust. Bizonyos szavakat a bemutató előtt kellett kihúznunk a már elfogadott szövegkönyvből. Nem kérdés, hogy cenzúra – sőt, annál is rosszabb – öncenzúra van. Az Operaház felkérése volt, hogy a francia évad záróprogramjaként egy összművészeti előadásban rendezzem meg Molière drámáját a hozzáírt Lully kísérőzenékkel. Ebből kellett valami újat konstruálni, megtartva Molière alapkoncepcióját úgy, hogy Lully zenéje jobban előtérbe kerüljön. Egyértelmű volt, hogy a darab egy operaházban játszódjon. Új művet írtunk, de a molière-i alapkérdés nem változott, hogy Jourdian úr annyit vállal, amibe már beleroppan. És azt is vállalja, amihez egyáltalán nem ért. A magyar közéletben és kultúrában minden sarkon ezzel találkozunk. 

Tarnóczi Jakab (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

A szereplők a saját nevüket használják a darabban, ettől nem csak személyesebb lesz az előadás, de át is emeli a látottakat a ma valóságába. Ezzel is egy új közeget, új olvasatot teremt a drámának?

A pandémia alatt megváltoztak a színházba járási igények. Nekem elképesztően jót tett a leállás, igaz, a második nagyon összeroppantott, de hasznos volt rálátni arra, mi éri meg.

Ennek a lenyomata van ott a pandémia alatt született rendezéseidben?

Az úrhatnám polgár a pandémia utáni első bemutatóm volt. Azt gondoltam, kell csinálnunk egy szórakoztató előadást, amire jólesik együtt beülni.

És ott van mellette a zene, ami egyszerre jelent fájdalmat, gyönyört, örömet. Szükségünk van ezekre a nagy hatásokra. 

Zenés-színházi szakon végeztél, a zene érthetően központi kérdésed, de nagyon különlegesen használod, egyfajta útmutató is a rendezéseidhez. Mintha az elmúlt év összes élménye határozta volna meg a Winterreise-előadásodat.

Valójában az akusztikai vagy érzetbeli instrukciók, amik egy szövegre vonatkoznak, a zenében már ott vannak. A dal a legtisztább, legegyszerűbb zenei műfaj, nagyon finom, átlátható munka. És egyszer csak az ember rájön, hogy abban mennyi gondolat és szándék van. Ezek a művek nem olyan szituációkra, színházi helyzetekre vannak kitalálva, ahogy hozzájuk nyúltam, de bennük van. A Téli utazást egy ajtó nélküli kicsi szobában énekli el Borsi-Balogh Máté. A zeneszerzői szándék annyira erős, értékes, izgalmas a még látszólag egyszerű dalciklusban is, rengeteg teátrális ügy van benne ugyanúgy, mint a Requiemben.

Tarnóczi Jakab (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Szüts Miklós festő egy sorozatot készített a témára, Mundruczó Kornélt is megihlette a mű. Sokan rátalálnak, motívumként használják. Mitől ilyen kikerülhetetlenül izgalmas a Winterreise?

Pont az van benne, amilyen összefüggéseket én most a színházban keresek. Rendkívül izgalmas és bonyolult a zeneszerző Schubert és a szövegeket író Wilhelm Müller, de a mű könnyen befogadható, nagyon hatásos. Attól az, hogy Schubert, aki közben egyébből is próbált megélni, mint mi is, tánczenéket írt. Olykor ő maga zongorázott a partikon. És ez mind benne van a műben. Ott van a tánc, a szórakoztató lüktetés, miközben a nagy, „férfi fájdalomról” szól.

A darab egy zárt szobában játszódik, de a zongorista a helyiségen kívül játssza a zenét, s csak egy ablakon keresztül sejlik a kinti tér. Mintha felidézné az elmúlt időszak bezártságát is.

Általában megriasztanak az ilyen tervek, amikor megkeres a színész a saját ötletével, de itt összeért sok minden. Régóta terveztük az előadást Mátéval, aki évfolyamtársam volt, a barátom lett, és sok közös munkát csináltunk. Erre négy éve készülünk, s valóban a pandémiával alakult a bezártságot idéző szoba. Az is, ahogy Kákonyi Árpád, aki a zenei vezető és zongorista, szintén a saját zugában van jelen. A valóság összeért a színházzal.

Tarnóczi Jakab (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Tavaly leszerződtél a Katonába. Korlátozza ez azt a fajta munkát, ahogy eddig sok kisebb- nagyobb társulatnak rendeztél? Egy nagyszínháznak, még ha olyan nyitott is, van egy feszesebb műsorpolitikája.

Fel sem merült bennem, hogy létrehozzam a sokadik független társulatot. Fontos, hogy vannak, remek előadások tudnak létrejönni, de én inkább a veszteségeit látom. Nehezen működik, kevés emberhez jut el, mert el lett lehetetlenítve.

Hogy azon hogyan lehet dolgozni, változtatni. A jövőre negyven éves Katonában igazából soha nem történt váltás. Úgy műhely, hogy ugyanazok az alapjai, a legtöbb művészszínházra ez jellemző. Becsontosodnak ezek a rendszerek. Örülni kell, amikor új embereket hívnak meg. Pont ez a dolgunk. Ez történik most az Örkényben, a Radnótiban, a Katonában, hogy elindult egy generációváltás, ami már nagyon hiányzott. Ettől nem szabad elugrani. A változás lehetőségét látom a saját generációmban, s ez a felelősségünk is.

Tarnóczi Jakab (Fotó/Forrás: Fábián Évi / Fidelio)

Te is, pályatársaid is sokat foglalkoznak munkáikban a generációk közötti kérdésekkel, a hatalom kérdésével. Az Isten, haza család-rendezésed, ami antik művek rímeltetése a mával, szintén ezek körül forog.

Pont ezért kell a fiataloknak elvállalnia ezeket a kőszínházi munkákat, nem elég csak beszélni a bajról, meg is kell azt fogalmaznunk a munkáink során. Nagy a felelősségünk, sok mindent kell helyrehozni. Új, tiszta helyzeteket kell teremtenünk. Az Isten, haza, családban sok mániám mellett Elektra-Oresztész archetipikus története volt a legfontosabb. Nagyon ijesztő, hogy van két fiatal, akik nem veszik észre, hogy ugyanabban a spirálban vannak, mint az előző generációk, és képtelenek kilépni belőle. Ez felkiáltójel (is) magunknak, hogy ha ugyanazt folytatjuk – nem csak a színházi életben, az országban is –, ami eddig volt, csak morgunk, szidjuk és görcsölünk, akkor nincs remény a változásra. De azt is gondolom, ha csak apránként is, de tudunk rajta változtatni.