Színház

Taste and enjoy! - VidorFeszt 1.

2009.08.29. 11:16
Ajánlom
Ízlelgetem a VIDOR Fesztivált. Aztán, remélem, majd élvezni is fogom. Pintér Béla, Stan és Pan, meg némi mulatós az első nap mérlege.

VIDOR, a nyolcadik - nem törpe, mert ő a hatodik, hanem fesztivál Nyíregyházán. Igen, csupa nagybetű, tudniillik mozaikszó: VIdámság és Derű ORszágos seregszemléje. Világzenei fesztiválként hirdeti magát, ám inkább összművészetinek mondanám. Mert a világzenén kívül van színház, film, cirkusz, utcaszínház, dumaszínház, festmény- és fotókiállítás, fölolvasás, irodalmi délután, bábelőadás... Szóval, ha idejön egy család néhány napra, egészen biztos, hogy mindenkinek jó lesz. Pláne, hogy a programok 90%-a ingyenes.

Késődélután érkezem, a lepakolás után azonnal rohanok az első előadásra. A várost sincs időm feltérképezni, majd holnap. Beesem a Móricz Zsigmond Színházba, Gosztola Adél beráncigál a nézőtérre, hogy majd ott fogok ülni. Jó. Még arra sincs időm, hogy az ajtóban álló Dióval, Dióssy Gáborral váltsak néhány szót, pedig igen megörült nekem, amikor meglátott. Csak ellobogok mellette, hogy szia.

Értem én, hogy a Pintér Béla féle A soha vissza nem térő miért fér bele a VIDOR profiljába, igen, rengeteget nevetünk, de nekem mégis többször szorul össze a torkom, mint nem. A budapesti cég, hogy elkerülje a csődöt, két amerikai vállalkozó, Mr. Freeman (Pintér Béla) és Mr. Goodman (Quitt László) segítségével kijuthat Fatalisztánba. A cél érdekében semmi sem drága, bárki megalázható és kihasználható.

Az előadás szovjet-érzettel kezdődik, naná, vörös függöny előtt homokszínű szoci-dzsörzé kiskosztümben és öltönyben kórusként, fegyelmezetten áll a magyar kisvállalat, mozgalmi dalokra írt új szövegekkel köt üzletet a két amerikaival (meztelen mellkas, Jockey-kalap, egy darab indiántoll hetykén rátűzve, bőrnaci, hegyes csizma, túlméretezett papírmasé szivar - egyébként minden papírmasé, a cigi, a szendvics, a koktélospohár, az autó, a pálmafa és a gépfegyver. Kétdimenziós. Nem igazi. Valami hiányzik. Minden csak mutiban van.). Átíródott például az Amuri partizánok dala, a Katyusa, az Itt van május elseje, az Internacionálé, vagy a Rontása tört ránk a zúgó viharnak. A kollégák csak bajtársnak szólítják egymást. Groteszkül nyomasztó, nevetünk. Persze, ilyenkor elgondolkodom: a nyomasztó korszakban még egyáltalán nem éltem, a felvonulásokra emlékszem csak. Filmek és történetek alapján ismerem csak azt a kort, ami itt ki van figurázva. Miért keserű mégis? Talán ez benne van a magyarok génjeiben? Az idősebb korosztály is röhög, ők pontosan tudják, hogy min. Persze, ma már viccesnek tűnik, és megkönnyebbülés, hogy lehet röhögni. De végül is, egy egész országot nevetünk ki, jóízűen. Még nincs ez lerendezve bennünk, azt hiszem. (Az előadásban egyébként szellemes, talán épp erre a gondolatsorra utaló mondat, amikor a Szamosi Zsófia által játszott Törő bajtársnő nyomatékosan megkéri az amerikait, hogy "ne tépje fel a sebeket", a rendszerváltás óta eltelt 20 év nem olyan nagy idő. "Én akkor öt éves voltam. Még túl friss az élmény.")

Aztán átkerülünk Fatalisztánba, ott az arab zene dominál, még Tarkan puszis száma is előkerül. Rászokunk a kokóra - itt push és flash, egyébként pedig csak "Taste and enjoy!" A soha vissza nem térő alkalomnak köszönhetően az olajkitermelésben jól használható soha vissza nem térő nevű szerkezet végül fölépül. Íme a magyar szakértelem. Persze van egy kis bibi, Pintér Bélánál semmi sem megy olyan simán. A szakértelem egyik fogaskereke hiányzik, történetesen a lenézett, semmibe vett, semmihez nem értő Kuncz bajtársnő (Roszik Hella). De ő még indulás előtt kiiktatódott, a legaljasabb módon. Ám a dolgok megismétlődnek, Roszik Hella megalázásának mondatai szóról szóra visszatérnek. Az alázóból alázott lett, a saját módszerével. Így megy ez.

Előadás után elnézek a Vidor kertbe. Még nem nagy a nyüzsgés, a két ház tűzfala közti telek közepén egy csővázas magaslatra tett dj pult áll. Tőle jobbra a tűzfalon Jacques Tati szerencsétlenkedik. Egy középiskolás pár nézi, szerintem először látnak ilyet, annyira lebilincseli őket. Tudomást sem vesznek a körülöttük zajló életről. Vele szemben, a másik, kisebb tűzfalon a hülyés műszaki áruház plakátja alá még jól elfér Stan és Pan, holland felirattal. Épp egy vonaton utaznak, valami csellóval van probléma. (Érdekes, idefelé a vonaton elolvastam a Színházban a Mucsi Zoltán interjút, épp Tatiról meg Stan és Panról beszél benne.)

Este a városszéli hotel melletti étteremben esküvő van. Aranyeső, meg Jóska, levelet hozott a pósta. Gyors levélváltás (nem posta, e-mail, és nem is Jóskával), a Balaton-felvidéken hasonló a kínálat, ott a Csipkés kombinéra lehet elaludni. Azt hiszem, a Pintér Bélának igaza van. Rendszerváltás ide vagy oda, belül úgyse változik semmi. Viszont akár új, akár régi, csak taste and enjoy!

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház premier

2039-ben sem lesz könnyebb az élet

Négy generáció különös sorsát bemutató, kortárs családdráma kerül színpadra a Hatszín Teátrumban, tele bűnökkel, pokollá vált házasságokkal és egy elhallgatott örökséggel. A Majd, ha az eső eláll című előadás premierjét augusztus 10-én tartják.
Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.