Hatvanon túl is vár még az élet, vallja a házaspár, Hazel és Bill, amikor váratlanul beállít hozzájuk egy volt barát, Rose, akit csaknem negyven éve nem láttak, s minden megváltozik. Lucy Kirkwood díjnyertes színdarabjának magyarországi bemutatója kapcsán beszélgettünk a Hazelt alakító Egri Mártával és a Rose karakterét megformáló Kiss Marival.
Egri Márta: Már a Gyerekek első olvasása után azt éreztem, úristen, mintha rólam írták volna Hazel szerepét. Rögtön azonosulni tudtam vele, s ugyanezt éreztem Marinál és Gézánál is, hogy telitalálat számukra Rose és Bill figurája. Ennél tökéletesebben nem is lehetett volna szerepeket osztani. A darab kibontásával egyre mélyebb rétegei nyíltak meg, és egyre izgalmasabb lett, amikor rájöttünk, milyen bonyolult is. El lehetne játszani úgy is, mint egy Neil Simon-féle, könnyedebb társalgási vígjátékot, de annak semmi értelme. Sokkal mélyebb ez annál.
Kiss Mari: Olyan kérdést, olyan problémát vet fel a Gyerekek, amely nagyon sokakat foglalkoztat. Nekünk az volt a fontos, mennyire érint meg bennünket a szöveg.
Elolvastuk a darabot, és az a saját világunkká vált.
Rengeteg szálon fut a Gyerekek, lehetne három ember egyszerű szerelmi háromszög története, beszél az öregedésről, hogy mi van hatvanon túl, szól a kapcsolatokról. A szereplők tudósok, akik évtizedekkel korábban együtt dolgoztak egy atomreaktorban, ahol most katasztrófa fenyeget. A témák külön-külön is súlyosak, de éppen az egymásra pakolódásuk adja a feszültségét, a drámaiságát?
KM: Nagyon szép a darab, ami a mélyére ásva, a próbák alatt egyre jobban kiderült számunkra. Ezek a tudós emberek is ugyanolyanok az életük formálásában, mint mi mindannyian. Alakíthatják sikeresen azt, de lehet, hogy az egész félrecsúszik, mert olyan a személyiségük. Én is azt érzem, hogy Rose szerepéhez sok közöm van, de ahogy egyre mélyebben belekerültem, felfedeztem a figurájában a személyiségemtől eltérő vonásokat is, s ezzel együtt kellett megkeresnem benne azt, amitől hitelessé tudom tenni a karakterét.

Egri Márta és Kiss Mari a Gyerekek című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)
Mint például a hit az ügy mellett, ez az egyik fontos szála?
KM: A hit, a kiállás az ügy mellett mindenkinek fontos. A hittel, ami Rose-t vezeti, teljesen azonosulni tudok, s azt gondolom, van igazsága. Hogy az ő élete merre és hogyan csúszik, az is nagyon izgalmas. Elég fájdalmas élete van, és én arra vagyok kíváncsi, miért így alakult, miért így alakította.
Csak lassan derül ki Rose látogatásának oka – évtizedek óta nem találkozott a házaspárral, Hazellel és Billel –, ami az általuk egykor üzembe helyezett atomreaktor meghibásodásával van összefüggésben. A mindennapi félelmeink is bekúsztak az előadás mélyebb rétegeibe?
EM: Természetesen. Miután kilépek a próbáról, ahol bele vagyunk mélyedve a munkafolyamatba, a színdarab megfejtésébe, minden csatornából dőlnek rám az aznapi hírek.
A problémákat nem lehet kizárni, maga a darab is erről szól.
KM: Nagyon örülök, hogy Lucy Kirkwood, a szerző, behozza az időskor témáját is, és azt is, hogy ezek az emberek mit tesznek meg az élet fennmaradásáért. Megrendítő. Van valami balladisztikus a mi előadásunkban, hogy az öregek – nem árulom el a végét – tesznek egy gesztust, hogy a fiatalok tovább tudják vinni az életet.

Kiss Mari, Egri Márta és Hegedűs D. Géza a Gyerekek című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)
És tele van titkokkal, szerelmi titkokkal, elhallgatásokkal, ki nem mondott mondatokkal a darab.
KM: Mert ott, ahol két nő s egy férfi szereplő van, nyilván előjön egy szerelmi szál is, és a két nő élesebb helyzetbe kerül.
Billt mind a két nőhöz, a feleségéhez s egykori szerelméhez is érzelmek fűzik. Én mégsem a konfliktust érzem erősebbnek. Az egykori életük, a fiatalságuk, a mostani közös ügy mintha ezek fölé emelkedne.
EM: Hát ettől ilyen nehéz a döntés a végén, hogy mind a két nő érintett a szerelmi történetben. De valahogy az ügy, amire kifut az egész, fontosabbá válik. Erről a folyamatról szól a darab.
KM: A közös fiatalságuk, az ifjúkoruk közös munkája annyira erős kötelék:
ami együtt indul, az együtt fejeződik be.
Különösen szép, ahogy ez a három ember végtelenül erősen kötődik egymáshoz. Nagyon emberi az egész, nevetünk, és vannak könnycseppek meg humor, mint az életben.
EM: Teljesen egyenrangú három szerep, mindegyikük nagyon összetett figura, egyformán bonyolult a karakterük. Az én Hazelem mindenre odafigyel, egészségesen étkezik, naponta jógázik, energikus nő – ezért is gondoltam, mennyire hasonló az én habitusomhoz –, akivel azután megtörténnek a dolgok. És így hozza meg a legnagyobb döntését, ezzel a hihetetlen erővel.

Egri Márta, Hegedűs D. Géza és Kiss Mari a Gyerekek című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)
A Gyerekek cím annyi értelmezésre ad lehetőséget, utal az ifjúságra, ott van benne, hogy mit jelent, ha van gyerek, de nem bírjuk elengedni, s hogy úgy alakult az élet, hogy Rose gyerektelen maradt. És a titkok is a gyerekekhez kapcsolódnak.
KM: Nekem mást is megidéz, talán sokkal inkább a felnőttekben rejlő gyermekit, amit felnőttként is megőriztünk. A gyermeki haragjainkat, megbántódásainkat, a gazdag érzelmeinket, az igaz könnyeket.
Megöregszünk, de ezek a gyermeki érzések nem múlnak el.
EM: Bill hatalmas titkot hordoz magában, s ez a titok segíti abban, hogy végül ő is az ügy mellett döntsön s elmenjen a küldetésére. Mind a hármójukat nyomasztja valamilyen teher, ami csak lassan bontakozik ki a darab során.
KM: Nagyon jó volt próbálni, nagyon jó volt megtalálni azokat az igazságos pillanatokat, amelyek hitelessé teszik a darabot. És nagyon jó ebben a hármasban dolgozni, egymásból táplálkozni.

Egri Márta és Kiss Mari a Gyerekek című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)
Ujj Mészáros Károly – bár rendezett már színházban – filmrendezőként ismertebb. Ez a filmes látásmód mennyiben határozza meg a mostani előadást?
KM: Mindig nagyon jó filmrendezővel dolgozni, ő is hangsúlyt fektet a fényre, valahogy más az egész hozzáállása, ahogy közel hozza a dolgokat, az arcokat, az mindig nagyon izgalmas.
EM: Amire rásegít a csodálatos Rózsavölgyi Szalon intim tere, itt nem kell játszani, lehet létezni, lenni.
KM: A létezés maga a szabadság, ha az ember eljuthat oda, hogy létezhet, az a teteje az egésznek.
Mindketten az egykori társulataitokat otthagyva szabadúszók vagytok, voltatok. Ez is szabadság?
EM: Ha már nem gondolnak úgy az emberre, ahogy szeretné, onnan akkor el kell menni. Keresni, kutakodni, új élményeket szerezni. Szeretem a szakmámat, még mindig érdekel, s még mindig kíváncsi vagyok. Ezért szerződtem le a hosszú szabadúszó évek után Tatabányára.
KM: Az ember elindul, hogy találkozzon új rendezőkkel, új kollégákkal. Annak idején azért mentem Szombathelyre, mert alakulóban volt ott egy társulat s nagyon akartam találkozni azokkal a rendezőkel, akik aztán ott rendeztek. Olyan sokat adtak nekem, hogy bárhogy alakul is már innentől, az olyan alap és öröm, amit örökre magammal viszek.
A Gyerekek című előadás az alábbi időpontokban látható a Rózsavölgyi Szalonban:
- március 31. 19:30 – Bemutató előadás
- április 4. 19:30
- április 8. 19:30
- április 29. 19:30
- május 2. 19:30
- május 3. 19:30
- május 11. 19:30
- május 18. 19:30
További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>
Támogatott tartalom.