Papadimitriu Athina, aki a darabban az édesanyát, Grace-t alakítja, úgy fogalmazott, hogy szerinte az előadás egyik legfontosabb üzenete, hogy merjünk szembenézni a titkainkkal, és legyen bátorságunk azokat másokkal is megosztani. Ugyanis ha nem beszélünk róluk, ezek a titkok csak még nagyobb terhet raknak ránk.

Elzárkóznak egymástól, gyakran még a szemkontaktust is kerülik, nem is beszélve az érintésről. Pedig egy pillantás vagy egy ölelés olykor akár gyógyító erővel bírhat” – osztotta meg gondolatait a színésznő.

Hozzátette: a darab arra is rávilágít, mennyi probléma van a világban – mentális és fizikai egyaránt –, amelyek megoldását hajlamosak vagyunk hárítani.

„A problémákkal küzdőket az emberek gyakran megítélik, és kritikával illetik ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni, milyen traumákat éltek át. Ha visszatekintenénk a múltjukra, a gyerekkorukra, felismernénk, hogy a háttérben sokszor megoldatlan feszültségek állnak” – fejtette ki véleményét a művésznő. Hangsúlyozta, hogy fontos beszélni ezekről a traumákról, hiszen csak így élhetünk együtt harmonikusan – legyen szó anya és fia kapcsolatáról vagy bármely emberi viszonyról.

„Azért vagyunk itt a Földön ennyien – szülők, gyerekek, barátok –, hogy segítsük egymást.

Meg kell teremteni azokat a helyzeteket, amelyekben az elfojtott érzések felszínre kerülhetnek, mert csak így találhatunk valódi megoldásokat. Ebben akár a művészet is segítségünkre lehet. Például ez az előadás is kinyithat olyan ajtókat, amelyek addig zárva voltak” – mondta Papadimitriu Athina.

A darab egyik központi témájáról, a szülő-gyermek kapcsolatról szólva a színésznő hangsúlyozta, hogy egy szülő az élete végéig támasza marad a gyermekének, hiszen minden életkorban vannak olyan problémák, amelyek megoldásához segítségre lehet szükség.

Sándor Péter és Papadimitriu Athina (Fotó/Forrás: Benczúr Ház Kulturális Központ )

„Nem szabad erőszakosan beavatkozni vagy túlzottan beleszólni egy felnőtt életébe, de óvatosan meg lehet kérdezni, hogy tudok-e segíteni. Ha a válasz nem, akkor el kell fogadni, hogy nincs rá igény. De a törődés mindig ott kell legyen. Az én édesanyám is, egészen élete végéig, bárhová mentünk, mindig azt mondta: »Vigyázz magadra.« Ezek ösztönök, amelyek számomra fontosabbak és igazabbak annál, amit az emberi értelem diktál. Csak sajnos tele vagyunk olyan külső hatásokkal, amelyek elnyomják az ösztöneinket, és befolyásolnak minket abban, hogy mit mondjunk, mit gondoljunk, mit mutassunk. Ezért szoktam kimenni az erdőbe sétálni. Ott rendezni tudom a gondolataimat, és ha kérdéseim vannak, gyakran ott találom meg rájuk a választ” – mondta.

Papadimitriu Athina lelkesen beszélt a Sándor Péterrel folytatott közös munkáról.

– fogalmazott a színésznő. Elárulta, hogy a próbafolyamat alatt mély, őszinte barátság alakult ki kettejük között. „Nemcsak annyiból állt a munkánk, hogy bejöttünk, próbáltunk, majd hazamentünk – ennél sokkal többről volt szó. Folyamatos kapcsolatban voltunk, figyeltünk egymásra” – emlékezett a művésznő.

A darabban Grace fiát, Adamet alakító Sándor Péter szintén a kimondatlan titkok sorsát tartja a készülő előadás egyik legfontosabb kérdésének. „Az Örökké... Szabadon... olyan mély és sokakat érintő témákat feszeget, amelyekről a mai napig nehéz beszélni. A családon belüli titkok, az elhallgatott igazságok ott vannak mindenhol, csak sokszor nem veszünk róluk tudomást” – hívta fel a figyelmet.

Sándor Péter felidézte, hogy gyerekkorában ő sem igazán tudta megbeszélni a problémáit a szüleivel.

A szüleim azt gondolták, hogy ami az ő gondjuk, ahhoz nekem semmi közöm, az én problémáimmal pedig nem tudtak mit kezdeni. Így aztán mindannyian elhallgattuk a saját fájdalmainkat” – idézte fel gyermek- és kamaszkori éveit a színész.

Sándor Péter elmondása szerint a darabban szereplő fiú sokakat érintő nehézséggel küzd. „Most, hogy a harmincas éveim végéhez közeledek, még tisztábban látom, mennyire meghatározóak ezek az élethelyzetek. A mai fiatalok is hasonló problémákkal küzdenek: identitásválsággal, céltalansággal. Az előadás arra készteti az embereket, hogy szembenézzenek ezekkel a kimondatlan terhekkel" – osztotta meg gondolatait a művész.

A darab központi kérdése, hogy anya és fia hogyan tudják segíteni egymást abban a válságban, amelybe az élet sodorja őket. Mert ez nem csupán egyéni küzdelem – ezek a személyes válságok hatással vannak az egész családra – magyarázta a színész, aki a beszélgetés során kitért arra is, hogy a mű szerzője, Enrico Luttmann olasz drámaíró valószínűleg sok személyes élményéből merített az alkotás során.

„Luttmann populárisan írta meg a darabot, de nem úgy, hogy az közhelyek halmazává váljon. Pontosan eltalálta azt az egyensúlyt, amely egyszerre teszi befogadhatóvá és mélyen átérezhetővé a történetet. Nagyon jó ízléssel dolgozta ki a karaktereket és a szeretetteljes csipkelődésekben gazdag dialógusokat. Ráadásul a magyar fordítás is kiváló lett.

Az ember ennek köszönhetően egyszerre érzi magát kívülállónak és érintettnek” – fejtette ki Sándor Péter, aki arra is kitért, hogy ez egy kamaradarab, amely intim térben, kis létszámú közönség előtt előadva tud igazán jól működni.

„Mégis, amikor a nézők arcát látom az előadás után, és érzem, hogy valóban hatott rájuk, hogy tudtunk nekik valamit adni, akkor tudom, hogy emiatt érdemes csinálni. Persze nemcsak ők kaptak valamit tőlünk, hanem mi is rengeteget kaptunk cserébe. Ezért érdemes színházat csinálni” – hangsúlyozta a művész, aki ezt követően jól érzékelhető tisztelettel és szeretettel nyilatkozott az darabbeli édesanyját alakító Papadimitriu Athináról.

„Athina olyan tiszta lélekkel él, amilyen keveseknek adatik meg. Egyszerre tekintem barátomnak, anyámnak, nagymamámnak és kollégámnak. A vele való kapcsolatban nincsnek felesleges körök, játszmák. Őszinte, egyenes ember, aki mellett mások is önmaguk lehetnek. Ez egy olyan ajándék, amit nem lehet eléggé értékelni” – fogalmazott Sándor Péter.

Forrás: Benczúr Ház

Fejléckép: Papadimitriu Athina és Sándor Péter (forrás: Benczúr Ház)