Schütz Ila 1944. január 5-én született Budapesten. Iskolái elvégzését követően, 1962 és 1964 között a Margit Kórházban adminisztrátorként dolgozott. Később szabás-varrást tanult, s a Népművészeti Ktsz-nél mint meós, azaz átvevőellenőr helyezkedett el, első színpadi szárnypróbálgatásai az ottani színjátszó körhöz fűződnek.

A bolondozó természetű, barátai által "örökké bohóckodónak" nevezett Schützi ezzel rátalált önmagára és hivatására. 1965-től járt a Színház és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1969-ben diplomázott. Főiskolás évei alatt is tagja maradt az Egyetemi Színpadnak, sőt a MAFILM Filmszínészképző Stúdiumát is elvégezte. Itt több ízben játszott együtt Benedek Miklóssal, aki úgy fogalmazott: „Schützivel sokat játszottam a főiskolán. Idősebbeknek néztünk ki a korunknál, ezért ránk lehetett osztani az öregebb szerepeket."

Diplomás színészként egy évadot a Komlós János által vezetett Mikroszkóp Színpadon töltött, de a komika szerepkörön kívül más feladatokra is vágyott, így 1970-ben a Madách Színházhoz szerződött. A társulatnak huszonkét éven át volt tagja, s szebbnél szebb feladatokat kapott. 1993-ban a József Attila Színházba szerződött, amelynek haláláig tagja maradt. Színpadi munkájával párhuzamosan a MAFILM és a Magyar Televízió is rendszeresen foglalkoztatta.

Munkájáért 1974-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, az érdemes művész kitüntető címet 1981-ben, a Déryné-díjat 1997-ben, a kiváló művész elismerést 1999-ben vehette át. Életművét olyan nagysikerű színházi szerepek alkotják, mint Viola Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig, Kamilla Szigligeti Ede Liliomfi, Bernarda García Lorca Bernarda Alba háza, Natasa Csehov Három nővér, Eugénia Molnár Ferenc Olympia című darabjában. Számtalan színpadi szerepe közül a legemlékezetesebb Doris volt Slade Jövőre, veled, ugyanitt! című darabjában, amelyet majd négyszázötven alkalommal játszott Sztankay István partnereként.

Alakját több mint harminc játékfilm őrzi, így a Csend és kiáltás, Szép lányok, ne sírjatok!, a Hahó, a tenger!, A Pendragon-legenda. A televíziós produkciók sorában többek között A talpsimogató, a Tisztújítás, Az ördög cimborája, A medikus, a Régimódi történet, a Villámfénynél és az Eklézsia-megkövetés című drámaadaptációkban alkotott maradandót. Volt olyan időszak, amikor nem születhetett nélküle tévés bohózat vagy rádiókabaré, de élete végén már elmaradtak a felkérések. A neves komika férje halála után depresszióba zuhant, munkájában sem talált annyi örömöt, mint régebben. Schütz Ila 2002. december 11-én halt meg.