Színház

Toni Servillo: "A film elvesz, a színház ad"

2015.03.26. 06:43
Ajánlom
A nápolyi színjátszás hagyományait viszi tovább az amatőrként indult, mára már nemzetközileg elismert színész, rendező. A Teatro Uniti társalapítója a legjobb rendezés és alakítás díját is elnyerte a Belső hangokkal, ami a MITEM keretében áprilisban a Nemzeti Színházban lesz látható. INTERJÚ

- A világ több mint harminc városában egyöntetű kritikai és közönségsiker övezte a Belső hangok című előadást. Hogyan látja, Eduardo De Filippo reneszánszáról lehet beszélni?

- De Filippo a második világháború romjain írta ezt a komédiát, amely a valóság és az illúzió atmoszférája között lebeg. A szerző a szereplők és egyúttal a közönség rossz lelkiismeretét kívánta feléleszteni, élesen ábrázolva az emberi értékek vesztését, ami nem csak az olasz társadalmat jellemezte a háború utáni évtizedekben. A Belső hangok turnéja - mellesleg éppen Budapesten érkezünk a háromszázötvenedik előadáshoz - 2013 májusában Marseille-ben kezdődött, majd számos olasz színpadon került bemutatásra, a milánói Piccolo Teatróban, a római  Teatro Argentinában, Chicagóban, Szentpétervárott, Párizsban, Madridban, Barcelonában, Genfben és a londoni Barbicanban, ahol évek óta nem szerepelt olasz színtársulat. Eduardo De Filippót nagyon szereti a közönség, de ami engem személy szerint még nagyobb örömmel tölt el, hogy a nápolyi szerzőt hosszú évtizedek óta Európában és világszerte a huszadik század nagyjaiként tartják számon. Nem véletlen az sem, hogy Beckett, Pinter, Ionesco színházának a jelentőségéhez mérik az életművét.

- De Filippót az olasz Molière-nek is nevezik. Milyen személyes vonzódása van hozzá színészként, rendezőként?

- Nemcsak az egyik legnagyobb olasz színész volt a maga korában, de éppúgy egy különleges példája az erkölcsiségnek és az elkötelezettségnek. Talán az utolsó képviselője a kortárs dramaturgiával építkező népszínháznak. Ráadásul olyan szerző, aki színész lévén a legnagyobb hatással tudta érvényesíteni a dramaturgiai szerkesztésen belül a találkozást, nem pedig az elkülönülést szöveg és rendezés között. De Filippo műveinek a színrevitele annyit tesz, mint behatolni az írott és a beszélt nyelv közötti bizonytalan egyensúlyba, ami mindig kétértelművé és meglepővé avatja a színházát. A szöveg, a színészek és a közönség közötti mély csöndes teret kell megtölteni estéről estére, dialógusról dialógusra a színpadon.

- A családi színtársulatok hagyományának a szellemében választotta színpadi partneréül az Itália-szerte leginkább koncertező zenész-énekesként ismert öccsét, Peppe Servillót?

- Peppe már az első előadásaimban is szerepelt Casertában, majd énekesként folytatta a Piccola Orchestra Avion Travel elnevezésű együttesével, sikerekre és népszerűségre szert téve külföldön is. Volt néhány közös zenés színházi kísérletezésünk Franco Marcoaldi szövegeire és Giorgio Battistelli zenéjére olasz szimfonikus zenekarokkal. Még az is előfordult, hogy együtt énekeltünk. A családi kötelék, a testvéri szálak a közös művészi választásainkban is szerepet játszanak. Amikor elhatároztam, hogy Goldoni Nyaralás trilógiája után visszatérek De Filippo színházához, magától értetődőnek tűnt, hogy Peppére gondoltam. Hasonlítunk egymásra, ugyanazon a kultúrán nevelkedtünk, félszavakból is megértjük egymást. Amikor együtt játszunk, megsokszorozódik a valóság és a fikció kölcsönhatása, mintegy arra invitálva a közönséget, hogy a színpadi kapcsolaton belül válasszon a tanult természetesség és a váratlan hatáskeltés között.

- Milyen érzést kelt önben, hogy miközben az év nagy részét a színpadon tölti, addig a hazáján kívül főként markáns filmszerepeiről ismerik?

- Amikor arról kérdeznek, hogy mi a munkám, mindig azt válaszolom, hogy olyan színész vagyok, aki a szerzők, a darabok, a szerepek szolgálatában áll. És mindezt a színházban a személyes választásaim alapján tehetem meg. A hetvenes évek közepén még diákszínjátszóként kezdtem, majd társulatot alapítottunk a barátaimmal egy olyan ismeretlen kisvárosban, mint Caserta. Gondolni sem mertem volna, hogy más is létezik a színházon kívül. Meglepetésként ért, amikor a negyvenes éveimben filmezni hívtak. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, és nagyon hálás vagyok azért, hogy nemzetközi elismerésekben lehetett részem a mozi révén. A nagy szépség Oscar-díjára különösen büszke vagyok. Élvezem a sikert, de a színház hétköznapi költészete az, ami igazán kiegyensúlyozottá és kreatívvá tesz.

- Miben látja a lényegi különbséget a színpadi munka és a filmezés között?

- Nem mondok azzal újat, hogy a színház a pillanat, a jelenlét művészete, a közönséggel megosztott szertartás behatárolt térben és időben. A film esetében nem beszélhetünk valódi teljesítményről, addig ismételünk egy jelenetet, amíg a rendező elkapja a kívánt pillanatot, amin aztán nem lehet változtatni. Leegyszerűsítve: a film elvesz, a színház ad.

- Autodidaktaként kezdte a színészi pályát, mára elismert színházi alkotóvá vált. Milyen tanácsot adna a mostani pályakezdőknek?

- Színház és zeneimádó családban nőttem fel, a szüleimtől örököltem a művészetek iránti szenvedélyt. Aki erre a mesterségre adja a fejét, annak elsősorban önmaga előtt kell lemeztelenednie, szembenézni a saját vágyaival, frusztrációival, ambícióival és kételyeivel. Úgy tapasztaltam, hogy csak a naponta gyakorolt őszinte önmagunkba nézés hozza meg a maga kínjait és gyönyörűségeit ezen a pályán. Hiszem, hogy a tudatosság az alap, amire aztán a fiatalok a választásukat, a képzésüket, az ismereteiket építhetik.

- Ön Paolo Sorrentino fetisizált színésze a mozivásznon. Többnyire a mérhetetlen különcség és a hétköznapiság szélsőségeit hozza az ő filmjeiben. Mi a titka kettejük együttműködésének?

- Titok helyett egy kivételes tehetségű mesélőről, filmíróról beszélhetek, aki folyamatosan változtatja a nézőpontját a dolgokról. Elképzelni sem tudok heterogénebb rendezőt Sorrentinónál. Ha csak azt a négy filmet veszem, amiben nála játszottam, mennyire eltérő személyiségek Pisapia A felesleges emberben, Titta Di Girolamo A szerelem következményeiben, Andreotti az Il Divo- A megfoghatatlanban, Jep Gambardella  A nagy szépségben.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház kult50

„Mindent elölről kell mindig kezdeni” – Fodor Tamás a Kult50-ben

Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója A vihar és A székek című előadásban nyújtott alakításáért került be a Fidelio Kult50 című kiadványába. Videónkban a független színház mibenlétéről is beszélt nekünk.
Színház ajánló

Mercedes Benz premier az Esterházy-családdal

Április 13-án magyarországi ősbemutató keretében mutatta be a Vörösmarty Színház Esterházy Péter utolsó drámáját, a Mercedes Benzet Szikora János rendezésében. A történelmi revüt az Esterházy-család tagjai mellett Presser Gábor zeneszerző is megtekintette.
Színház ajánló

Büszkeség és felelősség, mert méltónak kell lenni az ősökhöz

A Magyar Művészeti Akadémia Szó – szín – játék sorozata idén megújult Oberfrank Pál Jászai Mari-díjas színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának művészeti vezetésével. A sorozat eddigi eredményeiről és a leendő előadásokról Lesti Árpád kérdezte a Veszprémi Petőfi Színház igazgatóját.
Színház hír

Elhunyt Bács Ferenc színművész

Életének 83. évében, hosszan tartó, súlyos betegség után április 16-án, kedden elhunyt Bács Ferenc Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész, Budapest díszpolgára.
Színház születésnap

85 éves az örökifjú Bodrogi Gyula

Ma ünnepli 85. születésnapját Bodrogi Gyula, generációk kedvence, gyémántdiplomás színművész, aki könyvet is írt tizenhét főiskolai fegyelmijének történetéből. A Nemzet Színészét a Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban is köszöntik.