Színház

Törőcsik Mari ott sem volt, mégis főszereplő lett a Sztalker előadásában

2018.08.08. 15:50
Ajánlom
Nem gyerekjáték, hanem igazi férfimunka volt az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós vezette Sztalker Csoport bemutatkozó előadása, a Míg fekszem kiterítve, amely az Ördögkatlan fesztiválon debütált.

Ha az életről akarunk beszélni, akkor a halált kell megmutatnunk, ha pedig az elmúlást akarjuk megmutatni, akkor a gyermeki örömöt kell láttatnunk

- valami hasonló hangzik el a Míg fekszem kiterítve elején Szabó Sebestyén Lászlótól, aki afféle shakespeare-i clownként egyszerre vezeti fel a történéseket, és rántja földre bohóctréfáival azt a pátoszt, ami egy ilyen témát szükségszerűen övez. Törőcsik Mari pedig, akivel az előadást előzetesen „reklámozták”, úgy tette mindezt megfoghatóvá az előadásban, hogy fizikai valójában jelen sem volt. De erről később.

37982014_2203054769723068_1297294369245626368_o-143526.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) - Szabó Sebestyén László, Kiss Domonkos Mátyás (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Nehéz szavakba önteni a Míg fekszem kiterítve okozta élményt – nem azért, mert a katarzis még mindig dolgozik, hanem mert egy sajátos műfajú előadás született. A kiindulópontul szolgáló Faulkner-regény már önmagában is annyira sűrű, lírai és filozofikus – ahogy azt Szabó Sebestyén László felvezetőjében két tréfa közepette el is mondja, mintegy felmentve a nézőt a narratívakereséstől –, hogy a prózára fordítás eleve reménytelen és szükségtelen. Pont így van az előadással is, ami a jelen színházi élettől szokatlan módon nem akar szájbarágósan üzenni, nem él a pajkos összekacsintás eszközével. Ehelyett a hatásvadászat veszélyével fenyegető, egyetemes témát választ: élet-halál, ami azonban velőig hatol.

Pedig a kellemetlen pátosz minden eleme adott: hallunk tudatfolyammá dagadó, Pilinszky: Apokrif című versébe torkolló szövegeket az élet kezdetéről és végéről, látunk síró és szuggesztíven távolba meredő színészeket, az anyafölddel, az éggel kapcsolatba lépő előadókat, gyereket, de még kutyát is. Mégis hamar elillan az erőszakolt hatáskeltés gyanúja.

37946344_2203056349722910_666927564014485504_o-143527.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Hogy lehet ez? A kulcs az arányérzékben lehet. Bár egyetemes témákat pedzegetnek, mégiscsak játszó, a játékban elmerülni akaró és tudó fiatalokat látunk a deszkákon. Ahogy azt ifj. Vidnyánszky Attila előzetesen hangsúlyozta, magukról akarnak beszélni, arról, „hogy vannak emberek, akik nem akarnak felnőni, (…) és vannak emberek, akik igenis összeszorítják a fogukat, megfogják a társaikat és elindulnak közösen egy úton”. A gyerekkorból a felnőttkorba való átlépés drámájához hívnak tanúnak (ahogy Benjamin Clementine elhangzó, Adios című számában: „Adios to the little child in me, who kept on blaming everyone else”), ami a felnőttkorba lépést kierőszakoló esemény, az anya halálának hatására következik be. A történet szerint a fiútestvérek anyjuk halálos ágyánál próbálnak megismerkedni a halál gondolatával, egyikőjük a koporsót ácsolja neki, és arra vállalkoznak, hogy anyjuk kérését teljesítve tanyájuktól messze, ősei mellé temessék el őt.

De amíg ez megtörténik, ebben a kifeszített pillanatban rengeteg minden történik a felszín alatt, a színen pedig a bűnök ecsetelése és az önfeledt játék váltakozik. Az előadás egyik legsikerültebb része az a burleszkjelenet, amikor óramű pontossággal esnek-kelnek a színészek, egymásba fordulnak a gegek, a boruló deszkák, vödrök, bukfencek cirkuszi mutatványoknak hatnak, aggódunk a testi épségükért. Pont mint Chaplinnél, ahol a nevetés és a sírás végső soron összeérnek. A rongyosra használt színházi közhely, a világot jelentő deszkák is új kontextusba kerülnek: színpad helyett saját játékteret építenek maguknak egy épülő ház gerendáiból, deszkáiból, ami minden oldalról nyitott – ezzel is üzenve, hogy „kedves néző, mi is egyívásúak vagyunk veled, szabad az átjárás”. A történetépítkezés helyett tehát a házépítés konkrét, kézzelfogható valósága lesz az egyik legfőbb egységteremtő erő – pont ellentétes előjellel, mint Csehov Cseresznyéskertjében, ahol a család szétesésével amortizálódik a ház is.

38208442_2203057093056169_6801968336927195136_o1-143532.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Az nem kézzelfogható, csak érezhető, hogy hogyan válik egy közösséggé ez a tizennégy ember a színpadon. A szereplők egymás és mások ellen elkövetett bűnei, a harag, a szeretet és az összetartás megannyi megnyilvánulási formáját látjuk, de mégiscsak a próbaidőszak „pora” az, ami leginkább tapintható az előadás atmoszférájában. Az a folyamat, ahogy ők Faulkner szövegébe kapaszkodva, de mégis szinte a semmiből felépítették ezt az előadást a saját ötleteikre, élettapasztalataikra, improvizációikra alapozva. Mindez abban a jelenetben csúcsosodik ki, amikor Nina Simone Sinnerman című legendás, 10 perces számára egyvégtében táncolják azt a Berecz István koreográfus által legényes elemekből összerakott, rendkívül nehéz koreográfiát, amely az egységbe tömörülő férfierőt fejezi ki - a lehetetlennel való szembehelyezkedést, önmagunk legyőzését.

37998790_2203056903056188_5606554676456587264_o1-143528.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Na meg ott van még egy fontos erő: Törőcsik Mari, akit minden színházi ember valahol a nagymamájának tekint. Ráadásul

ki beszélhetne hitelesebben az élet és halál közti keskeny határmezsgyéről, ha nem ő, aki már kétszer is járt ott.

Nem fogom elfelejteni, ahogy gyengülő hangján hallom: „Milyen érdekes, a születéshez ketten kellenek, a halálhoz pedig egy ember is elég”. Az előadás végén katartikus, amikor a színészek behoznak egy rögtönzött, Magritte-típusú figurát, egy bábot, ami azért is helyénvaló megoldás, mert a báb ontológiailag az élet és a halál átjárhatóságának metaforája. Egyúttal az életre keltés gesztusát is tartalmazza, annak az igényét, hogy a halott embert még egy pillanatra visszahívjuk az életbe.

A Míg fekszem kiterítve nem tökéletes előadás, de olyan, amelyben az előadók a saját határaikat feszegetik. Színháztól többet pedig aligha kívánhatunk, minthogy a változást ne csak a nézőben, de a színészben is előidézze.

Rendező: Ifj. Vidnyánszky Attila
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve c. regénye alapján írta: Vecsei H. Miklós
Szereplők:
Bordás Roland
Böröndi Bence
Dóra Béla
Ertl Zsombor e.h.
Gyöngyösi Zoltán
Herczeg Péter
Kiss Gergely Máté
Kiss Domonkos Mátyás
Kovács Tamás
Lestyán Attila
Mészáros Martin
Patkós Márton
Reider Péter e.h.
Szabó Sebestyén László
Látvány: Vecsei Kinga Réta
Díszlettervező: Virág Vivien
Zene: Kovács Adrián
Koreográfus: Berecz István
Producer: Osváth Gábor

Ifj. Vidnyánszky Attila: „Magunkról szeretnénk beszélni”

Kapcsolódó

Ifj. Vidnyánszky Attila: „Magunkról szeretnénk beszélni”

Holnap mutatja be az Ördögkatlan Fesztiválon a fiatal színészekből álló Sztalker Csoport első önálló előadását, amelyben Törőcsik Mari is közreműködik. A darab születéséről ifj. Vidnyánszky Attila beszélt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Így szól A rózsaszín párduc jazz-fusion változatban

A Fidelión mutatkozik be az Antal Gábor Trió stúdió session sorozatának harmadik, befejező része. Két saját szerzemény után ezúttal Henry Mancini híres filmzenéjéből készült feldolgozással jelentkeznek.
Klasszikus

Együttműködésről döntött a Filharmónia Magyarország és a Fesztiválzenekar

Az elmúlt öt évben több mint egymillió ember hallhatta a Filharmónia Magyarország rendezvényeit országszerte. A koncertszervező cég most együttműködési megállapodást írt alá a Budapesti Fesztiválzenekarral.
Klasszikus

Ezt a 10 zeneművet ajánlja Rost Andrea a karácsonyi készülődéshez

Idén is több hazai zenész állított össze karácsonyi lejátszási listát az Aria Hotel Budapest kezdeményezésére. Rost Andrea válogatásán opera- és oratóriumrészletek szerepelnek. Hallgasd meg!
Klasszikus

Tetszett a Ruben Brandt? Ezeket a klasszikus zenéket hallhatod benne

Milorad Krstić animációs filmje, a Ruben Brandt, a gyűjtő az idei tél egyik legsikeresebb mozija, amelyben számos utalás történik a nyugati kultúra ikonikus alkotásaira. De milyen zenék hallhatók benne?
Klasszikus

„Ha valaki nem tud rendesen kiabálni, akkor nem lesz jó erre a pályára”

Beke Márk most ért haza brazíliai turnéjáról, fellépett már a Budapest Arénában több ezer néző előtt, és sorra nyeri a versenyeket. A Virtuózok idei abszolút győztesét kilenc évesen fedezte fel tanára, Kuna Lajos.

Támogatott mellékleteink

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A robot is társra vágyik – A baba a Karinthy színpadán

Egy férfi és egy robotlány különleges kapcsolatát meséli el a Karinthy Színház legújabb bemutatója, A baba. A női főszerepet Földes Eszter alakítja, partnere az előadást rendező Szabó P. Szilveszter, akit a technikai fejlődésről vallott véleményéről is kérdeztünk.
Színház ajánló

Premier az Átriumban – 12 dühös ember

Tizenkét embernek kell döntenie egy ember sorsáról: bűnös vagy nem bűnös. De hogyan találhatja meg a közös nevezőt egy teljesen különböző emberekből álló társaság, akik még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással? Kiderül Császi Ádám rendezéséből, amelynek bemutatóját december 20-án tartják az Átriumban.
Színház ajánló

És a nagy nap… - Premier után a Vesztegzár kulisszatitkairól

A József Attila Színház kulisszajáró sorozata nem lenne teljes, ha a Vesztegzár a Grand Hotel bemutatója alkalmából nem térnénk ki az utolsó napok izgalmaira, azaz a főpróbára és a premierre.
Színház interjú

Szabó Gabi újra Budapesten játszik

A Naplemente előtt - Gerhart Hauptmann jutalomjátéka a József Attila Színház soron következő bemutatója. Paula szerepében Szabó Gabi debütál a teátrum színpadán.
Színház interjú

„Semmiben nem tudunk szót érteni egymással”- interjú Debreczeny Csabával

Reginald Rose 12 dühös ember című darabját mutatja be az Átrium december 20-án, Császi Ádám rendezésében. A bírósági tandráma a lélektani realizmust ötvözi a krimi feszültségével, Debreczeny Csabával, a Négyes esküdt alakítójával beszélgettünk.