Színház

Törőcsik Mari ott sem volt, mégis főszereplő lett a Sztalker előadásában

2018.08.08. 15:50
Ajánlom
Nem gyerekjáték, hanem igazi férfimunka volt az ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei Miklós vezette Sztalker Csoport bemutatkozó előadása, a Míg fekszem kiterítve, amely az Ördögkatlan fesztiválon debütált.

Ha az életről akarunk beszélni, akkor a halált kell megmutatnunk, ha pedig az elmúlást akarjuk megmutatni, akkor a gyermeki örömöt kell láttatnunk

- valami hasonló hangzik el a Míg fekszem kiterítve elején Szabó Sebestyén Lászlótól, aki afféle shakespeare-i clownként egyszerre vezeti fel a történéseket, és rántja földre bohóctréfáival azt a pátoszt, ami egy ilyen témát szükségszerűen övez. Törőcsik Mari pedig, akivel az előadást előzetesen „reklámozták”, úgy tette mindezt megfoghatóvá az előadásban, hogy fizikai valójában jelen sem volt. De erről később.

37982014_2203054769723068_1297294369245626368_o-143526.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) - Szabó Sebestyén László, Kiss Domonkos Mátyás (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Nehéz szavakba önteni a Míg fekszem kiterítve okozta élményt – nem azért, mert a katarzis még mindig dolgozik, hanem mert egy sajátos műfajú előadás született. A kiindulópontul szolgáló Faulkner-regény már önmagában is annyira sűrű, lírai és filozofikus – ahogy azt Szabó Sebestyén László felvezetőjében két tréfa közepette el is mondja, mintegy felmentve a nézőt a narratívakereséstől –, hogy a prózára fordítás eleve reménytelen és szükségtelen. Pont így van az előadással is, ami a jelen színházi élettől szokatlan módon nem akar szájbarágósan üzenni, nem él a pajkos összekacsintás eszközével. Ehelyett a hatásvadászat veszélyével fenyegető, egyetemes témát választ: élet-halál, ami azonban velőig hatol.

Pedig a kellemetlen pátosz minden eleme adott: hallunk tudatfolyammá dagadó, Pilinszky: Apokrif című versébe torkolló szövegeket az élet kezdetéről és végéről, látunk síró és szuggesztíven távolba meredő színészeket, az anyafölddel, az éggel kapcsolatba lépő előadókat, gyereket, de még kutyát is. Mégis hamar elillan az erőszakolt hatáskeltés gyanúja.

37946344_2203056349722910_666927564014485504_o-143527.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Hogy lehet ez? A kulcs az arányérzékben lehet. Bár egyetemes témákat pedzegetnek, mégiscsak játszó, a játékban elmerülni akaró és tudó fiatalokat látunk a deszkákon. Ahogy azt ifj. Vidnyánszky Attila előzetesen hangsúlyozta, magukról akarnak beszélni, arról, „hogy vannak emberek, akik nem akarnak felnőni, (…) és vannak emberek, akik igenis összeszorítják a fogukat, megfogják a társaikat és elindulnak közösen egy úton”. A gyerekkorból a felnőttkorba való átlépés drámájához hívnak tanúnak (ahogy Benjamin Clementine elhangzó, Adios című számában: „Adios to the little child in me, who kept on blaming everyone else”), ami a felnőttkorba lépést kierőszakoló esemény, az anya halálának hatására következik be. A történet szerint a fiútestvérek anyjuk halálos ágyánál próbálnak megismerkedni a halál gondolatával, egyikőjük a koporsót ácsolja neki, és arra vállalkoznak, hogy anyjuk kérését teljesítve tanyájuktól messze, ősei mellé temessék el őt.

De amíg ez megtörténik, ebben a kifeszített pillanatban rengeteg minden történik a felszín alatt, a színen pedig a bűnök ecsetelése és az önfeledt játék váltakozik. Az előadás egyik legsikerültebb része az a burleszkjelenet, amikor óramű pontossággal esnek-kelnek a színészek, egymásba fordulnak a gegek, a boruló deszkák, vödrök, bukfencek cirkuszi mutatványoknak hatnak, aggódunk a testi épségükért. Pont mint Chaplinnél, ahol a nevetés és a sírás végső soron összeérnek. A rongyosra használt színházi közhely, a világot jelentő deszkák is új kontextusba kerülnek: színpad helyett saját játékteret építenek maguknak egy épülő ház gerendáiból, deszkáiból, ami minden oldalról nyitott – ezzel is üzenve, hogy „kedves néző, mi is egyívásúak vagyunk veled, szabad az átjárás”. A történetépítkezés helyett tehát a házépítés konkrét, kézzelfogható valósága lesz az egyik legfőbb egységteremtő erő – pont ellentétes előjellel, mint Csehov Cseresznyéskertjében, ahol a család szétesésével amortizálódik a ház is.

38208442_2203057093056169_6801968336927195136_o1-143532.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Az nem kézzelfogható, csak érezhető, hogy hogyan válik egy közösséggé ez a tizennégy ember a színpadon. A szereplők egymás és mások ellen elkövetett bűnei, a harag, a szeretet és az összetartás megannyi megnyilvánulási formáját látjuk, de mégiscsak a próbaidőszak „pora” az, ami leginkább tapintható az előadás atmoszférájában. Az a folyamat, ahogy ők Faulkner szövegébe kapaszkodva, de mégis szinte a semmiből felépítették ezt az előadást a saját ötleteikre, élettapasztalataikra, improvizációikra alapozva. Mindez abban a jelenetben csúcsosodik ki, amikor Nina Simone Sinnerman című legendás, 10 perces számára egyvégtében táncolják azt a Berecz István koreográfus által legényes elemekből összerakott, rendkívül nehéz koreográfiát, amely az egységbe tömörülő férfierőt fejezi ki - a lehetetlennel való szembehelyezkedést, önmagunk legyőzését.

37998790_2203056903056188_5606554676456587264_o1-143528.jpg

Míg fekszem kiterítve (próbafotó) (Fotó/Forrás: Puszt Zsófi)

Na meg ott van még egy fontos erő: Törőcsik Mari, akit minden színházi ember valahol a nagymamájának tekint. Ráadásul

ki beszélhetne hitelesebben az élet és halál közti keskeny határmezsgyéről, ha nem ő, aki már kétszer is járt ott.

Nem fogom elfelejteni, ahogy gyengülő hangján hallom: „Milyen érdekes, a születéshez ketten kellenek, a halálhoz pedig egy ember is elég”. Az előadás végén katartikus, amikor a színészek behoznak egy rögtönzött, Magritte-típusú figurát, egy bábot, ami azért is helyénvaló megoldás, mert a báb ontológiailag az élet és a halál átjárhatóságának metaforája. Egyúttal az életre keltés gesztusát is tartalmazza, annak az igényét, hogy a halott embert még egy pillanatra visszahívjuk az életbe.

A Míg fekszem kiterítve nem tökéletes előadás, de olyan, amelyben az előadók a saját határaikat feszegetik. Színháztól többet pedig aligha kívánhatunk, minthogy a változást ne csak a nézőben, de a színészben is előidézze.

Rendező: Ifj. Vidnyánszky Attila
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve c. regénye alapján írta: Vecsei H. Miklós
Szereplők:
Bordás Roland
Böröndi Bence
Dóra Béla
Ertl Zsombor e.h.
Gyöngyösi Zoltán
Herczeg Péter
Kiss Gergely Máté
Kiss Domonkos Mátyás
Kovács Tamás
Lestyán Attila
Mészáros Martin
Patkós Márton
Reider Péter e.h.
Szabó Sebestyén László
Látvány: Vecsei Kinga Réta
Díszlettervező: Virág Vivien
Zene: Kovács Adrián
Koreográfus: Berecz István
Producer: Osváth Gábor

Ifj. Vidnyánszky Attila: „Magunkról szeretnénk beszélni”

Kapcsolódó

Ifj. Vidnyánszky Attila: „Magunkról szeretnénk beszélni”

Holnap mutatja be az Ördögkatlan Fesztiválon a fiatal színészekből álló Sztalker Csoport első önálló előadását, amelyben Törőcsik Mari is közreműködik. A darab születéséről ifj. Vidnyánszky Attila beszélt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Könyv

Hallgassa meg a Grecsó Krisztián új regényében előforduló zenéket!

Az író Vera című regénye az 1980-as évek elején Szegeden játszódik, a kiadó egy lejátszási listával tette még átélhetőbbé a könyv atmoszféráját.
Jazz/World

Zenészlegendák ünneplik a 75 éves Joni Mitchellt

Március 23-án egyetlen alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatjuk a legendás énekes-dalszerző hetvenötödik születésnapjára rendezett Los Angeles-i koncert felvételét, Joni 75 – Sztárok köszöntik Joni Mitchellt címmel.
Színház

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház Íliász

Földrészeken átívelő Íliász maraton az Ódry Színpadon

Éjszakába nyúló Íliász-felolvasást tartanak az Ódry Színpadon pénteken. A mintegy 12 órásra tervezett esemény, ahhoz az 59 ország részvételével zajló világméretű Homérosz-olvasáshoz csatlakozik, amelyet a lyoni École Normale Supérieure kezdeményezésére szerveztek meg.
Színház hír

Berlinben áll színpadra Orosz Ákos

Német nyelvű előadásban szerepel a Vígszínház színművésze. Az Ein Erinnerungstück című darab arról szól, hogyan traumatizálják személyiségünket a huszadik század eseményei mind a mai napig.
Színház világnap

Ma a bábszínházakat ünnepeljük

Új bemutatóval, jubileumi előadással és nyílt próbával ünnepli a bábszínházi világnapot a Budapest Bábszínház március 21-én. A Mire gondol Alma? című új előadás a 3 év alattiakat szólítja meg.
Színház ajánló

Murakami mágikus története, a Kafka a tengerparton a Nemzeti Színházban

Murakami Haruki világhírű, Kafka a tengerparton című regényéből készült szinpadi adaptációt mutat be a Vörösmarty Színház 2019. április 5-én a Nemzeti Színházban. A valóság, a képzelet és az idő határmezsgyéjén játszódó előadás rendezője Szikora János.
Színház ajánló

Ne rejtőzz el!

Irodalmi Kávéházunk adott otthont Fekete Réka Thália önálló estjének. Az előadás ebben az esetben méltón tükrözte Réka színes személyiségét, bájos lényét.