A bábszínház teljes értékű színház: a műfaj és az életkor egyáltalán nem zárja ki egymást. Már csak azért sem, mert az első bábelőadásokra kizárólag felnőttek nyerhettek bebocsátást. A báb természeténél és sokféleségénél fogva gyakorlatilag bármire alkalmas médium, korszerűségét mi sem mutatja, mint az, hogy szerte a világon virágzik a bábszínház, a rendezők egyáltalán nem hagyományos módon használják, élő-, fizikai és zenés is színházzal kombinálják. Ez a nem ortodox bábhasználat jellemzi a Kiss Csaba drámaíró, rendező készítette, 2011 októberében bemutatott előadást is, amelyben a kő- és a független színházi produkciókból ismert Györgyi Anna és Scherer Péter mellett négy bábszínész közreműködik. A produkcióhoz a zenét Melis László szerezte, a látványt Kiss Gabriella jegyzi.

Szahar! - harsan fel a világ színpadain a botrányt okozó kezdőszó. Az „Übü" több mint száz éve őrzi frissességét, titkát. Vajon tényleg vásott fantáziájú nebulók tanárgúnyoló tréfája volt? Vagy kaján és gonosz Macbeth-parafrázis a mohó kispolgárról? Vagy inkább éles politikai szatíra a mindenkori hatalomról? Az emberi természetről?

Übü papa - király! Örök és elpusztíthatatlan; egyszerre gyermeki és végletesen gonosz, falánk, agresszív és pénzsóvár, félelmetes, ugyanakkor mégis nevetésre ingerlő, gyáva, esetlen figura. Egy hadra kelt karalábé. Méltó társa a kellőképpen visszataszító, ravasz, kétszínű Übü mama, aki töméntelen bájaival próbálja elkábítani a férfiakat. A két Übü, papa és mama, a hatalom, a pénz, a „hurka" érdekében minden törvényt, erkölcsöt áthág, gátlás nélkül pusztít maga körül. Mindent és mindenkit, végül egymást is. Közben rettegnek és rimánkodnak. És körülöttük a többi szereplő: a „naiv" világ - átejtett gyilkosok, elárult cinkosok, barátok és áldozatok.

A Budapest Bábszínház felnőtteknek készült előadása a drámai mű abszurditását, mulatságos tragikumát nagyítja fel. A Scherer Péter és Györgyi Anna által megformált két hús-vér főszereplő mellett Ács Norbert, Bercsényi Péter, Mórocz Adrienn e. h. és Teszárek Csaba látványos bábtechnikákat alkalmazva jeleníti meg Jarry groteszk világát. Az árnyjátékkal, vetítéssel, óriás figurákkal elmesélt történet egyik kuriózuma a hangszerbábok használata, melyek élnek, zenélnek és küzdenek a jók igazáért.

„Az arányok groteszk felborítása, a szünet nélküli másfél óra során bejárt világ tördeltsége mindenestül kizökkent létállapotot jelez-jellemez: az önmagát is elveszejtő rossz hatalomét, melynek végül talán nincs egérútja - mert Übü papát és Übü mamát bábmozdító utolsó érintéssel a megsemmisülésbe dermesztik azok, akik korábban sokáig túlmozgatták őket - írta az előadásról Tarján Tamás, míg Nyulassy Attila szerint „Kiss Csaba rendezése nem aktuálpolitikáról szándékozik szólni, nem politikusokról beszél, hanem tettekről, egy helyzetről."