Tóth János Gergely: „A színészetben az átalakulás lehetősége inspirál leginkább”

Hamarosan véget ér a színházi évad. Tudod már, milyen új feladatok várnak rád a következő szezonban?

Amit biztos, az Újszínházban decemberben mutatjuk be A walesi lakoma című színművet. Még nem olvastam a szövegkönyvet, tehát magam is kíváncsi vagyok, milyen a darab. Az előadás Arany János A walesi bárdok című balladájának felhasználásával készült: én magát a költőt, valamint Montgomery várkapitányt játszom majd benne. Érdekes egybeesés, hogy pont egy évvel ezelőtt jártam Edinburghban, ahol egy hetet töltöttem. Nagy hatással volt rám Skócia, élveztem az egésznek a hangulatát. Úgyhogy kifejezetten várom ezt a munkát, és lélekben már készülök rá. Ha csak lehetőségem van rá, szeretem a szöveget előre megtanulni, és a nyár folyamán lesz is időm erre.

A most futó előadásaid közül van olyan, amelyik különösen közel áll a szívedhez? 

Mindegyikben van valami, amihez tudok kapcsolódni, és mindegyikben meg lehet találni azt, amiért érdemes utazni színészként. Mert az, hogy esténként átszellemülök, egy inspiráló utazás számomra. Nekem az átalakulás a legfontosabb az egészben. A színészet lényege a transzformáció, tehát az, hogy én, Tóth János Gergely hogyan tudok más lenni a színpadon attól, mint aki a civil életben vagyok.

Nyilván vannak előadások, amelyek több ihletett pillanatot hoznak-teremtenek a színpadon, de ez az egész arról szól, hogy mi végezzük a munkánkat, aztán vagy „berepül a madárka az adott estén”, amikor úgy érezzük, mintha angyal szállna el a fejünk felett, vagy nem, de alapvetően mindent megteszünk azért, hogy berepüljön. A kérdésedre visszatérve: nagyon szeretem játszani Hernádi Gyula Királyi vadászat című darabját, amelyben gróf Erdődy Pált alakítom. Ez egy történelmi krimi, Nagy Viktor rendezte, Almási Sanyival és Koncz Andival hárman vagyunk a főszereplői. Ez az egyik legkedvesebb munkám. Vagy említhetném a Se itt, se ott című vígjátékot is, amit szintén Nagy Viktor állított színpadra, Tordai Teri és Esztergályos Cili főszereplésével. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Abban a darabban csak egy rövid jelenetem van, de miközben kint ülök a takarásban, abszolút azt érzem, hogy rá tudok kapcsolódni az előadásra, ami egy klassz élmény, pedig egy kisebb szerepről van szó.

Tóth János Gergely a Kabaré Parisiana című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

2023-ban a Magyar Színházból igazoltál át az Újszínházhoz. Miért döntöttél így?

A váltás még a Magyar Színház előző vezetése idején történt, ezt fontosnak tartom leszögezni, mert ez mérvadó volt ebben a dologban. Új kihívásokat kerestem, szerettem volna ihletettebb találkozásokat megélni a színpadon. Úgy érzem, jól döntöttem azzal, hogy ideszerződtem.

Hogy jött ez a lehetőség?

Korábban egy Szent Ferencről szóló darabban együtt játszottam Viczián Ottóval, az Újszínház akkori művészeti vezetőjével. Ő vetette fel az egyik beszélgetésünk során, hogy szívesen látna a társulatukban, kvázi a részéről érkezett egy invitálás. Akkor különböző okok miatt nem tudtam átjönni, aztán egy évre rá én magam érdeklődtem, hogy áll-e még az ajánlata, mert örömmel élnék vele. Az itteni kollégák többségét már ismertem, mert anno szerepeltem itt a Csíksomlyói passió című előadásban, és ezáltal volt egyfajta kapcsolódásom a társulattal. Könnyen beilleszkedtem a csapatba, és jól érzem itt magam.

Annak idején a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán érettségiztél. Az, hogy oda jártál középiskolába, azt jelenti, hogy már akkoriban vonzott a színészi pálya?  

Békéscsabán születtem, ott jártam általános iskolába, és valóban, amikor tizennégy éves koromban a pályaválasztásra került a sor, már megvolt, hogy nagyjából milyen irányba szeretnék menni. Nagyon izgalmas és rendkívül meghatározó négy évet töltöttem Szentesen, ahol fantasztikusan jó tanáraim voltak. Mindenekelőtt Dózsa Erzsébetet kell megemlítenem, aki sajnos már lassan egy éve nincs közöttünk. Kimondottan jó viszonyt ápoltam vele, még nem sokkal a halála előtt is meglátogattam, és beszélgettünk. Az elhivatottsága, az embersége és a szakmai ízlése nagy hatással volt rám. Szentes kapcsán, illetve az ottani nagyszerű elődök közül szeretném kiemelni Ternyák Zoltánt: az a hihetetlen érzékenység és odaadás, amivel ő dolgozott, nagyon megfogott. Egészen kivételes módon és minőségben tudott átalakulni, átlényegülni egy-egy szerep kedvéért. És ha már azoknál a szakmai példaképeknél tartunk, akik igazán hatottak rám:

A másik ilyen idolom pedig Darvas Iván. Mellettük a pályám meghatározó alakja Eperjes Károly Szami is, akit egyfajta atyai jóbarátomnak tartok. Az egyetemen és utána is sokat dolgoztunk együtt, színházban és filmben is. Semmiképpen nem szeretném kihagyni ebből a sorból Dörner Györgyöt, aki jelenleg az igazgatóm, és Cserhalmi Györgyöt sem. Ők azok, akik a tehetségükkel, a szakmai alázatukkal, az elhivatottságukkal, a munkához való hozzáállásukkal megerősítettek és kellőképpen motiváltak is abban, miért és hogyan érdemes ezt a pályát űzni.

Tóth János Gergely a Királyi vadászat című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

A gimnázium elvégzése után a Színház- és Filmművészeti Egyetemre jelentkeztél, de első nekifutásra nem sikerült a felvételid.

A harmadik rostáig jutottam, amit akkor hatalmas kudarcként éltem meg. Megviselt a visszautasítás, főleg azért, mert nagyon közel voltam ahhoz, hogy elérjem a célomat. Egyébként összesen három alkalommal harmadrostáztam a budapesti színiegyetemen, és kétszer a kaposvárin. Utóbbi helyen úgy, hogy egyébként ott már elsőre sikerrel jártam. Tizennyolc évesen felvettek, de három hónap után otthagytam az egyetemet. Túl fiatal voltam, és azt éreztem, hogy az ötéves képzés túl nagy kötöttséget jelentene nekem. Valószínűleg akkorra a hivatástudat még nem erősödött meg bennem eléggé, később aztán ez sokat változott. Közben sorra jöttek az új lehetőségek. Beiratkoztam a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskolába, ahol Scherer Péterrel volt egy remek kurzusunk, majd az is megadatott, hogy együtt dolgoztam Pepével a Nézőművészeti Kft. egyik koprodukciós előadásában. Emellett játszottam a Bárka Színházban és a KOMA társulatnál is.

Végül mi motivált abban, hogy mégis visszatérj Kaposvárra?

2015-ben úgy döntöttem, hogy még egyszer nekifutok az ottani egyetemnek, ahol akkor épp Cserhalmi György indított színészosztályt. Mondanom sem kell, a harmadik rostán fennakadtam. Akkor és ott elkönyveltem magamban, hogy nekem ezt dobta a gép, és megbékéltem a gondolattal, hogy nem leszek diplomás színész. Hazafele menet a buszon ültem, amikor megcsörrent a telefonom, Eperjes Károly hívott. Azt mondta, látta a felvételi vizsgámat „hátulról”, és nagyon tetszett neki, amit csináltam, mert pontos voltam, és tele jó energiákkal. Azt is hozzátette, hogy szeretne felvenni a másodikos osztályába.

Megbeszéltük, hogy találkozunk, úgy is lett, és végigbeszélgettük az estét. Szerencsére jogilag volt rá lehetőség, hogy ilyen formában térjek vissza az egyetemre, úgyhogy letettem pár különbözeti vizsgát, majd odaejtőernyőztem a másodéves osztályba. Az egyetemi évek alatt játszottam a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásaiban, Németh Ákos szerző–rendező darabjaiban, a Pesti Magyar Színházban is, ahová 2019-ben friss diplomásként leszerződtem.

Tóth János Gergely Az élet kapuja című előadásban (Fotó/Forrás: Újszínház)

Amikor egyeztettük az interjú időpontját, említetted, hogy épp a Kossuth-díjas filmrendező, Szabó István egyik filmes kurzusán veszel részt. Hogy kerültél oda?

A film mindig nagyon kedves műfaj volt számomra, nekem is vannak ilyen irányú terveim. Szabó Istvánnal először Kaposváron találkoztam, ahová Szami egyik vizsgaelőadását mentem megnézni. Ők ketten régi jó barátok. Istvánnal végigbeszélgettem egy délutánt, onnan az ismeretségünk. Jelenleg, június elejéig az ő kurzusán veszek részt, amit Szami mostani osztályának tart. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy segédkezhetek is neki. Fantasztikus az az univerzum, amit ő megnyit. Az az européer szellemiség, gondolkodásmód, amit ő képvisel, és az a tudás, aminek a birtokában van, egyszerűen magával ragadó. Hihetetlenül inspiráló a jelenléte.  

A nyári hónapokban jut majd időd a feltöltődésre?

Az a környezet, ahol lakom, Leányfalu és Tahi határán, tökéletes helyszín a kikapcsolódásra. Idén nem tervezek nagyobb utazást. Otthon leszek sokat, lesz mit dolgozgatni a házon és körülötte. Jókat sétálok majd a közeli erdőben, és a Dunához is szeretek lejárni. Szeretek a kertben üldögélni, és csak úgy lenni, lelazulni, nekem ez a legfontosabb. A természetben tudok igazán feltöltődni, mert néha ott meg lehet érezni a dolgok időtlenségét. Amikor a kertben ülve hallgatom a madárcsicsergést, az teljesen ki tud kapcsolni, mert olyankor harmóniába kerülök, béke van, és akár még inspirációkat is kapok a soron következő munkáimhoz.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Tóth János Gergely (fotó/forrás: Újszínház)