Azt firtatni száz év távlatából, hogy ki a felelős, talán túl nagy falat lenne. Ehelyett kizárólag történelmi tényekre hagyatkozva jelennek meg érvek pro és kontra Sárosi István dokumentumdrámájában.
Hiszen a Trianonban valóban egy tárgyaláson vagyunk, van védő, van ügyész, tanúk – a magyar történelem többszáz éves távlatából akár.
És persze jelen vannak az I. Világháború utáni világpolitika képviselői, akik a politikai széljárástól függően hol erre, hol arra teszik le a voksukat. Az előadás nem ítél, nem ítélkezik, nem dönt, nem akar befolyásolni, érzelmeket felkorbácsolni. Tényeket mutat be, párbeszédre sarkall egy olyan megosztó kérdésben, ami – ha tetszik, ha nem – a magyar történelem része marad.
jelenet a Trianon című előadásból (Fotó/Forrás: Kiss László / Vörösmarty Színház)
Az I. világháborút lezáró párizsi béketárgyalások és a trianoni békediktátum felülvizsgálatára az 1920-as évektől kezdve számtalan hazai és külföldi kezdeményezés történt, nemcsak a büntető szankciók súlyossága, hanem az ítélet igazságtalansága miatt is.
Sárosi István drámája titkosítás alól feloldott parlamenti és diplomáciai jegyzőkönyvek, könyvtári és levéltári dokumentumok felhasználásával, objektíven és sokkoló erővel tárják fel a trianoni tragédia külföldi kulcsszereplőinek kétes szerepét,
és ezzel párhuzamosan Magyarország évszázadokra visszatekintő történelmi felelősségét is a tragikus végkifejlet alakulásában.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: jelenet az előadásból (Kiss László / Vörösmarty Színház)
hírlevél
