Színház

Trill Zsolt: „Minden előadásra úgy tekintek, mintha bemutató lenne”

2018.08.24. 09:05
Ajánlom
Erős felütéssel kezdődik a Nemzeti Színház új évada: szeptemberben a Caligula helytartójával indul, majd október elején az Álomgyár bemutatójával folytatódik. Mindkét előadásban fontos szerep vár Trill Zsoltra, akivel a sportversenyek és színház összefüggéseiről, évadkezdésről és kritikáról is beszélgettünk.

Nyáron a Gyulai Várszínházban már játszottátok a Caligula helytartóját, hogy alakul azóta az előadás?

Még a Gobbi Hilda Színpadon kezdtük próbálni, aztán Gyulán egy teljesen új térbe vittük át, és most, amikor visszakerül a Gobbi színpadára, óhatatlanul visszaviszünk valamit a gyulai előadásból is. Ha így nézzük, most egy harmadik típusú előadás készül, egyébként így volt ez pár éve a III. Richárddal is. Örülök ennek, mert így hosszabban tud érlelődni bennünk az anyag. Annak idején, Beregszászon mindig tartottunk egy bemutatót, de utána akárhányszor játszottuk még, mindig premierként tekintettünk rá, újra és újra fogalmaztuk.

Én azóta is minden előadásra úgy tekintek, mintha bemutató, vagy mintha olimpiai döntő lenne. Nálunk minden este verseny van, és ez kockázatos.

Benne van, hogy nem sikerül, hogy megsérülhet az ember, épp úgy, mint egy sportversenyen. Mint a sportolóknak, nekünk is van felkészülési időnk, a jó az lenne, ha minél hosszabb lehetne, de van amikor viszonylag rövid idő alatt készülnek el az előadások. Ivan Viripajev új darabjánál, az Álomgyárnál például Rizsakovval a lényegét tekintve egy hónap próbaidőszak áll a rendelkezésünkre, a bemutató október elején lesz.

Nemzeti_Szinhaz_foto_eori_szabo_zsolt_TRILL-130820.jpg

Trill Zsolt, a Caligula helytartója c. előadásban (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház)

A gyulai előadásokon készült fotók erőteljes, feszült vizuális világot mutatnak, mintha egy kovácsműhelyben lennénk. Mitől izgalmas, aktuális Szász János koncepciója? 

Férfiak vannak benne, fegyverek, harc, a nőknek nincs helyük itt. Azt nem tudom, hogy ez jó, vagy nem, hogy Székely János miért nem írt bele női szereplőket, de szerintem azért mert le akarta csupaszítani az egészet. A hatalom kőkeményen ott van a darabban, de ez csupán az elsődleges rétege. Az elején úgy tűnik, mintha csak a szoborról beszélnének: be lehet-e vinni, engedi-e a hatalom, nem engedi, aztán mégiscsak valahogy beljebb vájja magát az anyag és saját magát kérdőjelezi meg. Ami engem izgat ebben, az valahol a szöveg második, vagy a harmadik rétegéből fejthető fel. Az fontos kérdés, hogy hogyan lehet valami újat létrehozni, valamit, amiben közösen hiszünk, végső soron egy új Istent. De az igazi lényeg számomra mégiscsak az, hogy itt Istentagadás történik, mert a főhős tudja, hogy egyik Isten sem jó. Valami nem stimmel. Ezért tart izgalomban a színház. Szász Jánosnál az ellenállást boncolgatjuk, az Álomgyár Rizsakovval a szerelemmel és a halállal foglalkozik. Végső soron ott is Istenről van szó, minden izgalmas darab erről szól.

Nehéz kibújni az alól, hogy a színház közügyekkel foglalkozzon. Mint színész, mennyire tartod fontosnak a társadalmi szerepvállalást?

Talán annyira, hogy én magam is fontosnak tartom azt, ahogyan benne vagyok ebben a világban, ebben a társadalomban. Véleményem van dolgokról, de nem biztos, hogy nap, mint nap erről kellene beszélnem, nem vagyok ilyen ember. Mert nem lehet őszintén beszélni, mindegy miről van szó. Sokkal bonyolultabb és sokszínűbb az élet.

Nemzeti_Szinhaz_foto_eori_szabo_zsolt_TRILL2-130819.jpg

Trill Zsolt, a Caligula helytartója c. előadásban (Fotó/Forrás: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház)

Hogyan állsz a kritikához? Különösen most, hogy ilyen kiélezett a helyzet a színházi kritikusok és Vidnyánszky Attila között?

Nem követtem ezt az ügyet. Talán az a baj, hogy a kritika nagyon bele szeretne szólni a színházba, holott a lényegét tekintve nem hoz létre műalkotásokat. Szerintem valahogy megértőbbnek kellene lennie a kritikának, mondok egy példát. Oroszországban, vagy a volt Szovjetunióban, egy rendezőnek legalább 10-15 előadást létre kell hoznia ahhoz, hogy véleményt mondjanak róla. Itt Magyarországon egy főiskoláról kikerült rendező, tisztelet a kivételnek, rögtön zseni tud lenni. Úgy tűnik, mintha a kritika csinálna belőlük rendezőt, holott ez nem így van. Ahhoz iszonyatosan sok munka kell, amiben az is benne lehet, hogy nem sikerülnek a dolgok. Mi színészek, amikor közösen végigdolgozunk hónapokat, elég jól látjuk egymásról, hogy ki mit tud, ki hogy jutott, vagy nem jutott el oda ahol van, és akkor jön a kritika, és valami egészen más dolgot vesz le belőle. Hangulatokat gerjeszt, másodpercek alatt ledönt embereket az úgymond magasságból, pedig nem ilyen fekete és fehér minden.

A kritikának sokkal nyitottabbnak kellene lennie, valahogy jobban kellene szeretnie a színházat.

De a problémákról beszélnünk kell, és közösen kellene beszélnünk, kirekesztés nélkül. Nem kellenek a kinyilatkoztatások.

Rendezésre gondoltál?

Gondoltam, de annyi szuperszonikus rendezővel dolgoztam már együtt, hogy néha szégyellem még a gondolatot is. Az ember tele van kételyekkel, de talán majd egyszer, ha megöregszem, még az is lehet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Lányával, Norával zenél Fischer Iván a Fesztiválzenekar új évadában

A Budapesti Fesztiválzenekar bejelentette új évadát, amelynek fénypontjába Monteverdi Orfeója kerül Fischer Iván befejezésével.
Zenés színház

Kovács János az Operaház korrepetitorainak munkáját méltatta

"Szívből gratulálok nagyszerű billentyűs kollégáimnak" - írja.
Klasszikus

Jascha Heifetz ujjai lassított felvételen: ezért volt ő a 20. század Paganinije!

A filmrészlet az 1951-es Of Men and Music című portréból megmutatja, hogy a mindig tökélyre törekvő Heifetz milyen technikás játékos volt.
Klasszikus

Lehet, hogy hiába gyakorolsz, minden a genetikán múlik

Sokan úgy tartják, hogy a kimagasló eredményekhez gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás kell. Nos, ez nem igaz, sokkal több múlik a genetikán.
Tánc

Nálunk vetítik először a Rudolf Nurejev-portréfilmet

Április 2-án egyetlen alkalommal - a Rudolf Nureyev Nemzetközi Balettverseny részeként - eredeti nyelven, angolul, felirat nélkül vetítik az Urániában a White Crow című portréfilmet, még a hivatalos, New York-i premiervetítés előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.
Színház ajánló

Őszi szonáta Udvaros Dorottyával - Utoljára a Thália színpadán

Az Ingmar Bergman híres filmjének első forgatókönyvéből készült Őszi szonáta című előadás utoljára kerül műsorra a Thália Színházban, március 22-én.
Színház magazin

„Az erőszak nem olyan dolog, amivel haknizik az ember”

Ezzel a mondattal világította meg Veiszer Alinda az abúzust átélők hallgatásának okát. A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozata márciusban a színházi erőszak témáját járta körül. A beszélgetés, amelynek vendégei dr. Bánki György pszichiáter, publicista, Létay Dóra színművész és Máté Gábor színművész, rendező, színházigazgató, egyetemi tanár voltak, nem csupán és nem is elsősorban a #metoo-ról, hanem a hatalmi helyzetekről, egészségtelen szituációkról szólt.
Színház voith ági

Zongoraművésznek taníttatták, mégis inkább édesanyja nyomdokaiba lépett – Voith Ági 75 éves

Már debütáló előadása, A kaktusz virága megmutatta komikusi és zenei tehetségét, partnere pedig későbbi férje, Bodrogi Gyula volt. Március 17-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő. 
Színház józsef attila színház

Fehér Anna és Létay Dóra is állami kitüntetésben részesült

Március 15-ei nemzeti ünnep alkalmával a József Attila Színház két színművésze is állami elismerésben részesült. Fehér Anna Érdemes Művész-díjához és Létay Dóra Jászai Mari-díjához is gratulálunk.