Színház

Túl a recepción

2010.04.27. 23:38
Ajánlom
A Hotel Modern két év után ismét Budapesten vendégeskedik. A Rákmesék főszereplői, az apró garnélarákok, az emberek világát játsszák el.

Az 1997-ben alakult holland társulat magát színházi kollektívaként határozza meg, ami egész egyszerűen annyit jelent, náluk nincs igazgató, mindenki egyszerre rendező, szerző, színész, kivitelező. (Talán a zeneszerzés az egyetlen, ami Arthur Sauern és Ruud van der Plujim egyszemélyi feladata. Persze, ők is részt vesznek az ötletelésben, és nekik is kell ilyen-olyan kívánságokat teljesíteni.) Ennek megfelelően az előadás-készítés folyamatai is távol állnak a hagyományostól.

A Rákmesék például televíziós animációs vígjátéknak indult, ebből lett hat-hét hónapos próbafolyamat során az, amit a Trafóban április 29-én és 30-án játszanak. A színházi forma mellett leginkább az szólt, hogy az élő, nem egy egyszer felvett, újra és újra, ugyanúgy lejátszható produkció. A több mint ötven helyszínen háromszázegynéhány szereplőt felvonultató mese (ennyi garnéla - mindannyian remek színészek! - szerepel ugyanis az előadásban) az emberi társadalomról szól -társulat egyik tagja, Pauline Kalker kiemeli, hogy elsősorban a nyugati társadalomról -, arról, ahogyan élünk. Születésről, halálról, vallásosságról, ideológiákról. A rákok szórakozni mennek, sportolnak, vacsoráznak, szerelmesek lesznek, megbetegszenek, örülnek, kíváncsiskodnak, unatkoznak..., azaz csinálnak mindent, amit mi, emberek csinálunk.

Az előző Hotel Modern-előadásokhoz képest itt jóval több szöveg hangzik el, hiszen mi, emberek, rengeteget beszélünk, ezt pedig másképp nem lehet a színpadon megjeleníteni. "De több filozófiát ebben ne is keressünk" - mondja nevetve Pauline, és gyorsan hozzáteszi, hogy előadásaik nem filozófiai alapból nőnek ki, a próbafolyamat mindig gyakorlati ötletből, egy-egy konkrét helyzetből vagy karaktertől indul, utána pedig elkezdenek játszani, mint a gyerekek. Obligát a kérdés, hogy állatvédők nem léptek-e már fel ellenük. A válasz meglepő: egyáltalán nem. Pauline szerint épp az előadás kiváltotta együttérzés és empátia miatt nem, és említ nézőket, akik emiatt szoktak le a rákevésről. "Megenni a színészeket, megenni a barátokat, feláldozni az emberiséget" - magyarázza. (Na, jó, azért csak van némi filozófia!)

A Hotel Modern alapítói, Pauline és Arlene Hornweg hagyományos színházi főiskolán végeztek, a tárgyak manipulálását maguktól tanulták meg. Pauline - szintén nevetve - tiltakozik, hogy őt bábosnak nevezzék: "Nem ismerem sajnos annyira a mesterséget. Bár a tízegynéhány év alatt sokat fejlődtünk, hol vagyunk mi egy tanult bábostól? Színészek vagyunk, akik ezt-azt mozgatnak. Ha már tárgyakkal dolgozunk, és nem hagyományos előadásokat készítünk, valahogy izgalmassá kell tennünk azt, amire a néző jegyet vesz." Ennél azért persze többről van szó - és komolyra vált -, mert a tízegynéhány év alatt technikailag fejlődtek az előadások, a videó és a zene egyre szervesebb részükké vált. A személyes történetek, mint Pauline és Arlene szüleinek halála, Arlene gyermekének születése, pedig öntudatlanul kerülnek bele a produkciókba. A korral megszerzett élettapasztalatok talán kicsit keserűbbé tették őket, ők azonban nagy energiákkal küzdenek a pesszimizmus ellen. "Az élet a legnagyobb inspiráció. Nagy közhely, ugye?" - mentegetőzik Pauline. De merítenek a dadaistáktól, hatott rájuk Beckett, szeretik a képregényeket - a Camphez például a Maus jelentett kímeríthetetlen inspirációtárat -, Spike Jonze-t, a Coen fivéreket, Charlie Kauffmannt, és örülnek, ha végre meg tudnak szervezni egy olyan turnét, mint az idei, mert rácsodálkozhatnak a világ sokféleségének csodájára. ("Jaj, már megint egy közhely!" - mondja aggódó kacagással a telefon másik végén.) 2010-ben alig tucatnyi előadásuk van otthon Hollandiában, a többi az USA-ban, Svájcban, Spanyolországban, tavaly Kínában, Japánban jártak.

Most pedig Budapestre jönnek. Olvastam, hallottam a Rákmesékről, de a Campen ott voltam két éve. A koncentrációs tábor egy napját mutató előadástól nehéz volt szabadulni, amikor vége lett, nehezen lendültek tapsra a kezek. A néző kifejezné az elismerést, hiszen megérintette, amit látott, de hogyan tegye? "A taps nagyszerű kommunikációs eszköz a színész és a közönség között, ám a csöndnek is jelentése van. Ami viszont még jobb és hatékonyabb, az az, ha odajönnek hozzánk előadás után, megosztják velünk a gondolataikat, az érzéseiket, vagy csak megnézik a díszletet, a tárgyakat" - bátorít Pauline. Szóval tessék csak bátran belépni a Hotel Modernbe. Júliusban ugyanis rövid időre bezárják az ajtót, mert új előadásba kezdenek. Az miről fog szólni? Annyi az ötlet, hogy még nem tudni. Játszanak egy jót, aztán majd kiderül.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Vizuál

Banksy engedély nélküli kiállítása látható Bécsben

Már több mint egymillióan látták a „The Mystery of Banksy – A Genius Mind” című vándorkiállítást, amely most Bécsben látható. A tárlat a híres brit graffitiművész munkásságát mutatja be 150 graffiti, fénykép, szobor és installáció reprodukciója mentén – szigorúan engedély nélkül.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Tragikus körülmények között elhunyt Frank Vallelonga Jr., a Zöld könyv színésze

Feltehetően drogtúladagolás miatt vesztette életét a színész, akinek holttestét egy autóból dobták ki New Yorkban, egy gyárépület közelében. A rendőrség őrizetbe vett egy férfit a térfigyelő kamerák felvételei alapján. Vallelonga 60 éves volt.
Vizuál

Az érem két oldala – kritika A veszélyes lehet a fagyi című filmről

Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje látszólag egy ikerpár problémás kapcsolatáról szól, azonban mélyebbre tekintve ennél jóval sokrétűbb alkotásról van szó. Abszurd doppelgänger-történetként, illetve hétköznapi életválságokkal foglalkozó, szociális drámaként éppúgy megállja a helyét.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Színház hír

Márkó Eszter rendező kapta a Gyulai Várszínház nívódíját

A Tündöklő Jeromos rendezéséért odaítélt elismerést Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója és Gyula polgármestere, dr. Görgényi Ernő adta át a Nemzeti Színházban, a november 30-i előadás után.
Színház ajánló

Mai figurákkal tart tükröt elénk Brasch Bence első rendezése az Átriumban

Az idén 10 éves Átrium szeptemberben mutatta be a Bálna című darabot, mely Ágoston Katalin, Debreczeny Csaba, Kovács Máté, Szinetár Dóra, Tornyi Ildikó és Sas Zoltán egyetemi hallgató szereplésével látható a Margit körúti teátrumban.
Színház interjú

A színház kritizál, a művész lázad – Beszélgetés Peller Károllyal a Latabárné fia kapcsán

Latabár Kálmán születésének százhuszadik, színpadra lépésének századik évfordulójak a tiszteletére rendhagyó monodrámával állt elő a Spinoza Színház. Peller Károly 39 év eseményeit eleveníti meg hét jelenetben: egyszemélyes színházat varázsol a Spinoza picinyke színpadára, és társrendezőként is jegyzi A Latabárné fiát.
Színház ajánló

Deficit – Csurka István darabja a Vigadóban

December 5-én, a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán tekinthetjük meg a Zentai Magyar Kamaraszínpad vendégelőadását, a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Szilágyi Tibor rendezésében.