A Nyílt Fórum magyar darabjainak zárásaként Závada Pál Janka estéi című művét rendezte meg Hegedűs D. Géza. A darab negyven évet ölel át, 1941-től 1981-ig. A főhős, Dohányos László (Hegedűs D. Géza) igazi túlélő: rendszerek jönnek, ideológiák mennek, ő pedig lavírozik, próbál túlélni. Falukutatóból miniszter lesz. Persze, nem megy semmi áldozatok nélkül, barátja, a zsidó Adler Jenő (Epres Attila) tartja a hátát helyette.
Janka (Láng Annamária) egy falukutató projekt során találkozik vele először, eleinte hárítja a közeledését, aztán menthetelenül beleszeret. Onnantól kezdve Dohányos alkalmanként keresi fel Jankát, egy-egy estére. Ha segítségere van szüksége. Aztán van, hogy hónapokra eltűnik. Az utolsó nagy perben Janka még hazudik is Dohányos miatt. Szép, megtervezett és kivitelezett, nagy formátumú árulás. Megint Adler Jenő kárára. Kis magyar valóság, nagy magyar élettaktika.
Délután eldőlt, ki nyeri a Színházak Csatája Honfoglaló játékot. Huszonhét színház szállt ringbe a győzelemért, melyet végül nemes küzdelemben a Színház- és Filmművészeti Egyetem csapata érdemelt ki. Ezúttal Ascher Tamás, az egyetem rektora, Karsai György, az egyetem tanára és Solt Róbert dramaturghallgató alkották a csapatot. A Budapest Bábszínház a rossz kezdés után nem tudta magát följebb tornázni, a Dumaszínház viszont az utolsó fordulóban szorult csak a második helyre. A döntőben sokkal több színházi kérdés szerepelt, mint az eddigi fordulóban, sőt, most tárgyakhoz is kapcsolódott egy-egy feladvány. Gajdó Tamás, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet munkatársa hozta el például Jászai Mari huszárcsákóját a János vitézből, vagy azt a kötélhágcsót, mely a Bajor Gizi-Beregi Oszkár-féle Rómeó és Júliában szerepelt 1918-ban.
A győzelem furán alakult: az utolsó körben másodiknak támadó színműs csapat elfoglalta a Dumaszínház egyik megyéjét, így került az élre, mindössze 200 pont előnnyel. Az utolsónak támadó Bábszínház a Dumaszínházat támadta, akik ugyan megvédték a megyét, de a 100 pont védekezési bónusz így is kevés volt.
Este a versenyprogramban a hazaiak Az elveszett levél című vígjáték szerepelt. Caragiale szövegét Mohácsi János és Mohácsi István írta át. A tavalyi két előadás (A képzelt beteg, Istenítélet) után nagy várakozással ültem be, de ez most nem talált. Nem fordították ki annyira, mint mondjuk A képzelt beteget, sem szövegileg, sem dramaturgiailag, így viszont nem ütöttek a helytelenül mondott szavak, a logikátlanul befejezett mondatok. Mintha a középutat választották volna: kicsit belenyúlunk a darabba, de azért mégsem annyira. Talán abban bíztak, hogy maga a szöveg és a szituációk annyira abszurdak, hogy túlzás volna méginkább aláhúzni őket. Tele volt ötletes megoldásokkal, főleg a mozgásokat illetően, de érzésem szerint több karikatúraszerűséget elbírt volna az anyag.
hírlevél
